h i r d e t é s

A Fidesz azért tűnik erősnek, mert az ellenzék gyenge

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam
a- a+

A Fidesz azért tűnik erősnek, mert az ellenzék gyenge

2016. január 12. - 13:50
0 komment

Kilábal-e az apátiából az ellenzék? Lesznek-e az elégedetlenségnek új, hatékonyabb formái 2016-ban? Hogyan erősödhetnének az ellenzéki pártok? Az aktivista szerint nem elég szépen kérni, internetes petíciókat indítani – a polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás egyéb eszközeit tudatosan, következetesen kell alkalmazni. A jogvédő úgy látja: a különféle társadalmi csoportok autonómiájának védelme az elsődleges feladat 2016-ban. A politológus pedig figyelmeztet, az év végére már fel kellene tűnnie Orbán Viktor kihívójának.

Fotó: median.hu

51 százalék. A Medián szerint a választani tudó biztos szavazók több mint fele a Fideszt támogatta tavaly novemberben - írja a 168ora.hu. Ez a cég méréseinek történetében rekordnak számít: korábban nem fordult elő, hogy a választások után bő másfél évvel ekkora fölénnyel vezessen bármelyik kormánypárt. A megszokott forgatókönyv szerint a ciklus közepéhez közeledve korábban valamely ellenzéki formáció vette át a vezetést. 1999 decemberében az MSZP-re a választani tudó biztos szavazók 52, 2003 novemberében a Fideszre 51, 2007 végén pedig szintén Orbánékra 67 százaléka voksolt volna.

Ráadásul, ahogy a párt, úgy Orbán népszerűsége is javult a 2014 őszi mélyponthoz képest, sőt 2015 végére azok száma is emelkedett (45 százalékra), akik szerint a kormány jó munkát végez.

Csökkent volna az elégedetlenek száma? Vagy csak passzívabbak, mert semmilyen cselekvésnek nem látják értelmét?

– 2010 óta azt tapasztaljuk, hogy a civil aktivitás, majd az azt követő kiábrándulás hullámokban érkezik – mondja Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. – A második Orbán-kormány idején először a hallgatói szervezetek, majd a Milla tiltakozásai hoztak nagyobb megmozdulásokat, 2014 óta pedig a netadó- és a korrupcióellenes demonstrációk mozgatták meg a társadalmat. Ám mindegyik után apátia következett, s az ellenzéki pártok sem tudtak erősödni a tüntetéshullámoktól. A pártot választani nem tudó, de kormányellenes civilek azt látják: az utcai megmozdulások nem vezetnek sehova, ezért növekszik a kiábrándultság, miközben a menekültválság még mindig a kormányoldalnak kedvező tematika. Ez a forgatókönyv tökéletes a Fidesznek: az ellenzék gyenge, a közélet depressziós.

Misetics Bálint szociálpolitikus, aktivista szerint az értelmiség egy része szereti kritizálni az embereket a passzivitásuk miatt, de könnyen lehet, hogy kritikájuk célt téveszt:

– Mit tegyenek, miben vehetnének részt, amikor nem látnak erős, hiteles, az ő problémáikra választ kereső mozgalmakat, pártokat? Lehet, hogy ha volna egy ismert és az MSZP-vel vagy a DK-val szemben hiteles, valóban baloldali párt, akkor abban olyanok is részt vennének, akik ma nem találnak csatornát a politikai elégedetlenségük kifejezéséhez. És azt se feledjük, hogy a hazánkból Nyugat-Európa felé zajló tömeges kivándorlás a politikai stabilitás egyik záloga. Sokan azok közül, akik elégedetlenek, elmennek. Ha ez nem lenne opció, könnyen lehet, hogy egy részük mobilizálódna.

Misetics ugyanakkor azt állítja: még a gyenge, töredezett ellenzéknek is több eszköze van, mint amennyit kihasznál. Az elégedetlenség kifejezésére és egy baloldali politikai alternatíva gyakorlati felépítésére is alkalmas terep lehetne például a helyi önkormányzatok világa. Ezek önállósága és jelentősége a jóléti ellátások területén jelentősen nőtt tavaly március óta.

– A legtöbb „baloldali” vezetésű önkormányzat mintha nem élne kellőképpen a helyi hatalom adta lehetőségekkel: baloldaliaknak tartják magukat, mégsem mutatnak alternatívát a Fidesz nyíltan szegényellenes politikájával szemben. Jó példa viszont Zugló, ahol tavasszal bevezették a minimumjövedelem-juttatást és az emelt összegű lakásfenntartási támogatást, most pedig a lakásgazdálkodás reformja van soron. Vagy ha már a „baloldal” igazságtalannak tartja, hogy még a nyolc órában dolgozó közfoglalkoztatottak is kevesebbet kapnak, mint a minimálbér, miért nem egészíti ki az önkormányzat a fizetésüket? Persze alulról nem lehet újjáépíteni a jóléti államot, de azért volna mozgástér.

Az aktivista tapasztalatai szerint érdemes volna az ellenállás lehetséges terepeként is jobban odafigyelni a helyi önkormányzatokra. A Város Mindenkié mozgalom tiltakozásai után például maga Kocsis Máté józsefvárosi polgármester állította le a VIII. kerületi kilakoltatásokat.

– Ebben a rendszerben biztosan nem elég szépen kérni, felszólítani vagy internetes petíciókat indítani. A polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás egyéb eszközeinek tudatos és következetes alkalmazására volna szükség. Ezáltal meg lehetne ütni a társadalom egyre magasabb ingerküszöbét, sokak lelkiismerete felébreszthető lenne. Állandó szervezetekre is szükség van, és ezt nem pótolják a Facebook-csoportok, akárhány követőjük van. Illúzió azt remélni, hogy egy-egy nagy, az interneten összehozott, de egyébként lényegében minden szervezeti hátteret nélkülöző tüntetés képes lenne hosszú távú hatást elérni.

A különféle társadalmi csoportok autonómiájának védelme az elsődleges feladat 2016-ban. Így gondolja Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) elnöke, aki szerint „méretes hazugság”, hogy az embereket csak az érdekli, amit a politika tematizál.

– Az alkotmányosság ügye például mindenkié, hiszen az a szabadság szinonimája. Persze az alkotmányosság részproblémáival, azzal, hogyan választunk köztársasági elnököt vagy kormány alá rendeljük-e az ügyészséget, az emberek nem foglalkoznak. Ám a szabadság korlátozására igenis érzékennyé tehetők a választók, ha a saját életükben tapasztalják meg annak következményeit. A pedagógusoké például az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport: ha sokat okoskodik a tanár, bármikor kirúgható, miközben százezer emberről és a családtagjaikról van szó. Az EKINT ezért 2016-ban konkrét ügyeken keresztül akarja felhívni a figyelmet a szabadság és az alkotmányosság fontosságára. Ilyen például a kötelező pedagógusprofil, ami adatvédelmi és adatkezelési szempontból is súlyosan aggályos. Az elitiskolák már fellázadtak, és a tiltakozásokat látva az Oktatási Hivatal is folyamatosan hátrál. Ahol ellenállás és valódi eltökéltség van, ott a NER menekülőre fogja. Nem akkora hősök, mint amekkorának mutatják magukat.

Misetics hozzáteszi: nem reális az a remény, hogy 2016-ban megdőljön az Orbán-kormány, de amit lehet, azt meg kell tenni.

– A Kádár-rendszert sem a Beszélő vagy a SZETA döntötte meg, ám amikor összeomlott, mégsem a nulláról kellett kezdeni. Az Orbán-rezsimnek sem feltétlenül a lelkes aktivizmus miatt lesz vége, de már most az Orbán utáni világ politikai kultúráját építjük, amikor például a szegénység ellen küzdünk. Becsülni kell a kis lépéseket és a hosszú ideig láthatatlan aprómunkát is.
A szociálpolitikus többek közt ide sorolja a közvetlen segítségnyújtás különféle formáit, például a ruha- és élelmiszergyűjtést. A segítségnyújtás önmagában is érték, de még jobb, ha politikai mondandó, vízió is kapcsolódik hozzá.

– Annak, akinek nincs télikabátja, fontos, hogy kapjon egyet, de baloldali szempontból nyilván nem megoldás, ha mások jó szándékán és a véletlenen múlik, hogy jut-e valakinek télikabát. A szegénység csökkentése érdekében a jóléti állam újjáépítésére van szükség. Ezért súlyos probléma ellenzéki oldalon a következetes baloldal hiánya. A menekültválság orbáni kezelése vagy az egykulcsos adó egyre nagyobb megértésre lel a „baloldalon”. Ez persze nem meglepő, hiszen a szegényellenes fordulat nem 2010-ben, hanem 2008-ban kezdődött, az egykulcsos adó pedig eredetileg nem a Fidesz, hanem az SZDSZ javaslata volt, de korábban Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere is emellett érvelt.

Majtényi László szerint hat évvel a NER létrejötte után végre be kellene látni: aki szabad országot akar, annak a NER-en kívül kell állnia. Az elnök szerint ehhez képest az ellenzék – bár radikális kívülállásról beszél – tettei ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

– Ezért nagyon remélem, 2016-ban a kormányellenes repedésekből új, akár politikai szervezetek is létrejönnek, s új arcok is feltűnnek. El kéne felejteni azt a közvélekedést, hogy rendes ember nem áll politikusnak, mert amíg így gondoljuk, addig ez önbeteljesítő jóslat lesz.


Fotó: Kovalovszky Dániel

S hogy mit remél az aktivista ettől az évtől?

– Szerintem önmagában nem sorsdöntő, hogy 2016 végére a DK 5 vagy 7, az MSZP 11 vagy 14 százalékon áll-e. Legalább ilyen fontos, hogy tudnak-e erősödni a szakszervezetek, lesznek-e sztrájkok, alakul-e apránként valamiféle tartós baloldali mozgalom, vagy például a Közmunkás Mozgalom a Jövőért nevű csoportnak háromszor több aktivistája lesz-e. 
Krekó Péter úgy véli: 2016 végére a legoptimálisabb forgatókönyv szerint az ellenzéki pártok a maguk szervezeti világán túli tömegeket is meg fognak tudni szólítani, erősebb mozgalmi aktivitást mutatnak. Az év végére pedig már fel kellene tűnnie Orbán Viktor kihívójának.

– Egyelőre mindkét várakozás túl optimistának látszik. Közhely, de a politikában különösen igaz, hogy váratlan, előre nem kalkulálható események gyorsan át tudják rajzolni a térképet. De jöhet bármekkora botrány, pártpolitikai nyomaték nélkül ezek visszhang nélkül maradnak. A Quaestor-ügynek például meg kellett volna rengetnie a kormányt, mégsem ez történt. Pedig Orbán pártja – elég megnézni az új elnökséget – kontraszelektált szervezetté vált, amit egyre radikálisabb irányvonal és merevebb kommunikációs stílus jellemez. A Fidesz csak azért tűnik ennyire erősnek, mert az ellenzék gyenge.

 

168ora.hu