Az egyezményt a puritanizmusáról ismert Kövér László írta alá Farkas Flórián miniszterelnöki biztossal, „a romák istápolójával”.

Kérdés, létezik-e még a Lungo Drom, amely a botrányok nyomán ezekben a hetekben bomlik részekre.

Farkas pályája kezdetétől egyere­másra pénzügyi botrányokba keveredett, és egyre nagyobb tétekben játszott. Ügyei körül már nemcsak az Állami Számvevőszék, hanem az OLAF is vizsgálódik. Mégis tudhat valamit, hiszen eddig minden botránya után talpra állt.

2014 tavaszát írtuk, választási záró összejövetel volt.

– Hajrá, Fidesz, hajrá, Lungo Drom!

– rikkant egy hang a hátunk mögött. „Új tavaszi seregszemle” ez, egy csapat roma vegyül a CÖF-turmixba, megosztó hatást keltve a polgári közönségben.

Pedig a korán érkező hőségben elkel a megújító lendület, és Farkas Flórián embereiben ez megvan. Messziről jöttek, de ideértek, és azonnal be is rendezkednek a Hősök terén.

Egy Kusturica-film forgatagában találjuk magunkat.

A lábunk alatt kissrácok köröznek (legalább nyolcan), két kalapos-bajszos férfiú a Hősök terére állít két kerti széket, az olajos betonon verik a blattot. A nők cigarettáznak, énekelnek és veszekednek, két kamaszlány táncra is perdül a Kossuth-nóta dallamára. Csak a két elnyűtt atyafi izzad a melegben, hősiesen a tömeg fölé tartva az öt méter széles Lungo Drom-logót. A megyefőnök előremegy, szájukba dug egy cigarettát, és meggyújtja.

2014 tavaszán még működött a gépezet.

Farkas dicsősége csúcsán állt. Jól választott. Aztán egy év sem kellett hozzá, és látványosan bedőlt minden. Sokatmondó a lázas sietség, amivel a kormányzat a Híd a munka világába program pénzügyi és szervezeti nyomait próbálja eltakarítani.

Az eltűnt milliárdokat az unió valószínűleg sosem fizeti ki. Az autók, a luxusirodák megmaradtak, a megbízások hasznán kormányközeli vállalkozók gazdagodtak.

Nem tudni, hány munkahely létesült.

A megtört Farkas, ha interjút ad néha, panaszkodik: amíg ő vitte az ügyeket (az ORÖ elnöki posztjáról összeférhetetlenség miatt le kellett mondania, amikor miniszterelnöki biztossá nevezték ki), jól mentek a dolgok. Utódai vitték jégre a roma önkormányzatot.

1,6 milliárd miatt nyomoz az EU csalás elleni hivatala, az OLAF, vizsgálódik a NAV, az Emberi Erőforrások Minisztériuma a támogatást követeli vissza, miközben ugyanez a kormány a csődközelbe jutott szervezetet 1,3 milliárddal segítette ki, alig hagyva adósságot rajta.

Ez látszólag ellentmondás.

Valójában maga Farkas az ellentmondás.

Miniszterelnöki biztosi posztja is az. Hogy pont ő „a cigányság istápolója” (Orbán kifejezése), az is. Hogy Audival gördül be a cigánysorra, az is. A megújított Fidesz–Lungo Drom-paktum is az. Hogy a Lungo Drom neve ma sem szerepel a Fidesz honlapján a szövetségesek között, az is. Hogy a vizsgálat vontatottan halad, az is.

Kevés Farkasnál utáltabb ember van manapság a roma politika világában.

Orbán mániákusan ragaszkodik hozzá.

Szövetségesek kezét nem engedjük el

 – mondogatja. Farkasról most, hogy azt hitték, bukni fog, sok mindent kiderítenek. De ezek pitiáner dolgok. Húszévesen fejezte be az általánost, de ettől akár zseni is lehet.

A hetediket Szolnokon, a dolgozók „Tejüzem” iskolájában, a nyolcadikat 1977-ben egy dunaújvárosi esti tagozaton.

Fokozatosan jött fel. 2001-ben, amikor biztos volt benne, hogy a politika életre szóló biznisz (más foglalkozása úgysincs), Budakalászon leérettségizett. Osztálytársait nem találja senki. Bizonyítványa hosszasan keringett, végül meglett.

Később azt tódította magáról, hogy az ELTE Társadalomtudományi Karán (vagy a jogin) politológiát oktatott. A sajtó által kérdezett Navracsics Tibor, aki akkor a jogi karon oktatott, nem emlékezett rá.

Farkas Flórián Szolnok megyében, Tiszaroffon született 1957-ben.

Aki megfordult abban a faluban, tudja, Farkast a sors a Kádár-kor közepén építőipari betanított munkásnak szánta. Még a régi rendszer (és a Hazafias Népfront) emelte ki a sorból. Állítása szerint 1982 óta vesz részt a roma közéletben.

1987-től a pártállam szatellit­­szervezete által működtetett Országos Cigány Tanács titkára. Innen sodorja tovább az élet egy posztkommunista roma mozgalomba (’89), majd a rendszerváltásba, végül a Lungo Dromba. Hogy korábban voltak apróbb ügyei (1975 és 1982 között háromszor ítélték el, kétszer felfüggesztettre, egyszer letöltendő szabadságvesztésre), Farkas sosem titkolta.

A rendszerváltást követő pár év a Farkas-féle ambiciózus, de már nem olyan fiatal titkárok kora.

(Farkas, ahova bekerült, titkár lett.) Ekkor bontogatja szárnyait a Roma Parlament, majd 1993-ban eldőlt, hogy hamarosan létrejönnek a kisebbségi önkormányzatok.

Farkas megszimatolta az ebben rejlő lehetőséget. Be is került a Roma Parlament ötfős ügyvivő testületébe, de a „szenvedély és káosz” világában gyorsan felismerte, hogy a progresszív roma értelmiség a falusi cigány gyereket nem fogadja be.

A Lungo Drommal együtt kivonult a Roma Parlamentből. Elemzők szerint az Antall-kabinet támogatta a hasadást. A Phralipe és a többi „radikálisnak” tartott csoport mellett a vidéken építkező, sokkal szolidabb (jótéteményekkel beérő) Lungo Drom kezelhetőbb (és kifizethetőbb) volt.

Nem véletlen, hogy Farkas Lungo Dromja vitte el a legtöbb állami támogatást. Van, aki azt mondja, a Lungo Dromot az Antall-korszakban lényegében a belügy instruálta.

A szerény és törekvő Farkas jó viszonyt ápolt szinte minden párttal.

Az erős MDF-szimpátia mellett Torgyán József körül is legyeskedett, de a kiugrást az önkormányzatok megalakulása és a Lungo Drom győzelme hozta el számára. A jogvédő értelmiségi vezetőket ez sokkolta.

Sokak szerint lejtett a pálya, hiba volt az első országos cigány önkormányzati választást Szolnokon, Farkas (és a Lungo Drom) székhelyén tartani, maga a procedúra sem volt hótiszta. (Ez a későbbiekben is így lesz.) A Horn-kormányzat elégedett volt.

Horn a Lungo Drom szolnoki kongresszusán is járt. Farkas fürdött a dicsőségben. A szocialista miniszterelnök Farkas Flóriánt – ma már bizarrnak hat – „a legtehetségesebb fiatal roma politikusnak” nevezte. A Népszabadság cikkírójának később feltűnt néhány gyanút keltő mozzanat.

Például az, hogy Farkas szervezetének nevébe valahogy belecsusszant a polgári elnevezés, amely a jobboldal verbális jelvénye volt (Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség). Farkas Orbánt politikai példaképnek nevezte. A baloldal ebből sokáig mit sem vett észre.

MTI Fotó: Beliczay László Forrás: 168ora.hu

Sokakat meglepett, amikor hosszas kivárás után, 2001-ben, a kormányon lévő Fidesz „erő velünk van” kongresszusán Farkas teátrális egyértelműséggel átállt a jobboldalra. A szimpátia sejthető volt, a látványos lépés mégis mindenkit meglepett.

Hófehér öltönyben lépett az emelvényre, kezét nyújtotta, ősi népének üzenetét hozta, amely hosszú utat járt be, messziről érkezett történetének végcéljához, a Fideszhez.

– A baloldal mindig természetesnek vette, hogy a cigányság – ha szavaz – alapból balra szavaz – háborog Setét Jenő jogvédő.

– Mire föl? Ahhoz hiteles cigánypolitika kellene. Nem érhetik be annyival, hogy a Teleki Lacit beviszik a parlamentbe.

Hogy kire szavazott 2002-ben a cigányság, nem tudni. De Orbán az akkori gesztusért, a vereség ellenére, ma is hálás.

Setét Jenő szerint, ha nem vettük volna észre – nála adatolva van –, ahol nyer a Fidesz, és szignifikáns roma kisebbség is van, a győzelem aránya az országos átlagnál magasabb.

A Lungo Drom máig tartó domináns szerepe csak a terepet kevéssé ismerő értelmiségieket lepi meg.

A progresszív roma értelmiség nagyjai ugyanis „elfelejtették megszervezni magukat”. A politikai harc közösségi élményt, győzelmi tudatot és némi pénzt is követel. Farkasék kezdettől populárisabbak, szervezettebbek, munkabíróbbak voltak, és a pénzügyi ígéretekkel sem spóroltak.

Setét Jenő nem járatos a farkasi belvilágban, de azt mindenki meg tudja mondani, melyik megyében, melyik nagyvárosban ki Farkas Flórián embere.

Kádereit menedzseli, beépíti őket a Fidesz szervezeteibe, benyomja őket a megyei önkormányzatokba, a helyi képviselő-testületekbe – a „polgári közönség” elképedésére.

Felhozza őket Pestre, s néha, ha van, némi zsebpénzt is visszacsorgat.

Ezer embert bármikor ki tud állítani. Egy Heves megyei instruktor mondja: főnökének mindig volt a politikában „innovatív fantáziája”.

– A nagy pártokat megelőzve mi vezettük be – mondja, és eltűnődik – a szavazófuvarozást és a láncszavazást is.

Farkas ideológiai nézeteit Setét Jenő az alábbiakban foglalja össze.

Soha semmit sem követel a teljes roma közösség nevében. Soha nem hangsúlyozza a nyomor és a szegénység politikai felhajtóerejét. Mi annyit teszünk hozzá: Farkas egy köhintést sem ejtett 2008–2009 tragikus napjaiban, a terjedő agresszió, a gárdafelvonulások és a romagyilkosságok idején.

Fogalmazzunk úgy: nem volt a hazai közélet meghatározó alakja.

Farkas minden kurzussal kompatibilis, minden kormányt visszaigazol. A miniszterelnökök az efféle motyogó, szolid Martin Luther Kingeket szeretik. Mert Farkas nem a szavak embere, de ha kell, dicséri a szegregált oktatás előnyeit, a közmunka örömeit.

Fotó: MTI Forrás: 168ora.hu

Hogy Farkassal nincs minden rendben, hogy a kalandorszenvedély néha elragadja, azt már a Horn-érában bizonyította.

Akkoriban kétszer volt büntetőügy részese, egyszer áldozatként, egyszer gyanúsítottként.

Először Farkast rabolták ki érdekes körülmények között.

A bulvársajtó 1995-ben érzékletes képet festett a gatya nélkül az ablakon kiugró romavezérről, akit egy szolnoki hotelszobába invitált és tőrbe csalt egy magát rendőrnek mondó ismeretlen.

Azt ígérte, hogy a Lungo Drom céljai­­ra „jelentős összeget” ad neki.

Ebből semmi sem lett, viszont a szobában gyanús, símaszkos alakok várták, fejéhez revolvert szegezve elvették 35 ezer forintját, öltözékétől megszabadították, lefotózták, és négymilliót követeltek rajta. Az ügyről máig nem tudunk többet.

Farkas sem nyilatkozott.

A második esetben Farkas volt gyanúsított, alapítványi visszaélést róttak a terhére.

Súlyos ítélet fenyegette, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök a szocialista igazságügy-miniszter javaslatára eljárási kegyelemben részesítette, kevéssel az 1998-as parlamenti választás és az első bírósági tárgyalás előtt.

A politika 1995-ben döntött először úgy, hogy nem engedi el Farkas kezét.

És a jövőben sem fogja. Ezúttal Orbán védi, pedig a romavezetőnek a Fideszben is vannak ellenségei. Mi Farkas sebezhetetlenségének titka?

– Nem értem – mérgelődik Setét Jenő. – Mi a felháborodás tárgya?

Miért állítanák félre Farkas Flóriánt? Miért vagyunk felháborodva, ha jóban vannak azok, akik tizenhat évig jóban voltak? Ez rájuk tartozik. Kérdésem inkább a baloldalhoz szólna: miért nem állnak elő a maguk hiteles – egyáltalán valamiféle – romapolitikájával?

Olyannal, amely kiváltaná a Farkas Flóriánokat?

A káderek védelmét illetően különbségek csak a személyi kezelésben vannak. Míg Rogánt Orbán brutális egyértelműséggel, a sajtón is elégtételt véve védte meg, Farkas árnya a semmiben lebeg. Menekül, pisszenni sem merészel.

Eljárás viszont nem indul ellene. Van biztosi címe. Hogy ez jelent-e politikai súlyt, konkrét munkát, arról egy kormánypárti politikus titokzatosan annyit jegyzett meg:

– Neki feladatai vannak.

Setét Jenőnek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ORÖ ügyeiről, a készülő pénzügyi sokkról a kormányzat semmit sem tudott volna.

– El tudja képzelni, hogy nem láttak mindent?

A konklúziót a jogvédő vonja le.

– Nincs itt titok. Farkas kezét a rendszer nem fogja elengedni. Farkas a Fidesz belső normái szerint járt el.

Ha Farkastól szabadulni akarunk, magát a rendszert kell elengedni.

168ora.hu