Azt el kell ismernünk, hogy mindaz, amit Orbán eltervezett, maradéktalanul valóra vált. A sosem látott, paradoxon, az illiberális demokrácia torz, kifacsart rémképe tökéletesen tükröződött a miniszterelnök idei, a fesztiválon tartott beszéde alatt. Ezúttal mégsem a megalománia tüneteit mutató magyar miniszterelnök beszéde szolgáltatott témát.

Történt ugyanis, hogy a Figyelő nevű képződmény – a propagandagépezet és a csatakürt sajátos átmenete közt találva meg identitását – harciasan figyelmeztette az ellenzéket, hogy a székelyekkel ne kekeckedjenek, mert azok nem tűrik, ha valaki tiltakozni mer.

Ismerve annak tényét, hogy jóérzésű gondolkodó pártállástól függetlenül, csak akkor veszi kezébe az említett nyomtatvány a Schmidt-féle történelemkozmetikától csöpögő példányát, ha nem akad jobb gyújtósa, ez az üzenet aligha érhette el a névleg megcélzott ellenzéket.

Ezzel tisztában kellett lennie az ügyben illetékes szerkesztőségnek is. Ebből egyenesen következik az, hogy épp csak burkoltan az olvasókat, első sorban azok érintett halmazának adtak jóváhagyást egy ilyen esetre.

Persze ez csak feltevés, bármennyire tűnjön is lehetségesnek, hogy Schmidt Mária lapja felelőssé tehető a történtekért, annak valószínűsége igen csekély.

Különös véletlen, hogy éppen egy Budapesten élő székely nő került megalázó és elfogadhatatlan helyzetbe.

Amikor Orbán Viktor szabadegyetemi előadás címén adta elő legújabb konspirációs elméletét, a hölgy nem tetszését sípszóval fejezte ki. Volt rá oka, igen unalmassá tud válni, ha egy politikus több éve kizárólag a sosem látott Brüsszel nevű szörnyeteggel vívott harcáról beszél. Ahelyett, hogy nemzetstratégiáról, a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzeléseiről beszélne.

Persze nem maradhat a szabad véleménynyilvánítás megtorlatlanul. Miután többen megpróbálták elnémítani, a tömeg szélére kísérték. mivel itt is élt jogával, egy mögötte álló hajánál fogva rántotta a földre. Érdekes módon az – egyébként funkciójáról semmilyen tájékoztatást nem viselő – biztonsági mégis a sértettet vezette el hátrafeszített karral.

Hogy ez miféle biztonsági protokollnak felel meg, nem is sejtjük, de döntése rögtön értelmet nyer az elkövető személyének ismeretében. Amennyiben hihetünk a Hír TV információinak, nem másról van szó, mint a csíkszeredai magyar konzul sajtótisztjének férjéről. Az egyébként esküvői fotózással is foglalkozó Borbáth Áron a jelek szerint kivételezett helyzetnek örvendhet, annak tükrében, hogy őt erőszakos magatartásáért nem távolítatták el a tömegből.

Tegnap este 23 óra körül Facebook oldalán a rövid közleményben kért elnézést a fotós:

„Ami ma történt, tudom, elfogadhatatlan! Elnézést kérek, nem így kellett volna eljárnom!”

Nem kívánunk a szóhasználatba belekötni, ugyanakkor – amennyiben az „eljárás” kifejezését pontosan értelmezzük – mégis fel kell tennünk a kérdést, ugyan milyen minőség adhatott lehetőséget ilyen tettre? Pusztán politikai szimpátia? Vagy egy jó sztori lehetősége?

Így az ügy kapcsán felszólaló Kósa Lajos csupán a habot tudta feltenni a bűzölgő rakásra.

„Amit a tusványosi tábort megelőzően és a tábor ideje alatt olvashattunk az interneten, hogy valamilyen provokáció készül, az természetesen be is következett. (...) Gyakorló rendezvényszervezőként is tudom, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit az ilyen provokációknál kell csinálni, hogy a provokátort ki kell vezetni, mert abból nagyobb baj is bekövetkezhet, hogyha itt nem határozottan lépnek fel”

Nem tudjuk biztosan, hogy milyen rendezvényszervező lehet Kósa Lajos, de nyilván nincs tisztában a szóban forgó protokoll prioritásaival. Ha igaz is lenne a provokáció, mint ahogy erről szó sem eshet, akkor is elsődlegesen erőszakos magatartást tanúsító egyéneket kell kiemelni a tömegből.

Végső soron csak az a kérdés, hogy mi az elszomorítóbb. Az, hogy olyanok merik meghurcolni a szerencsétlenül járt lányt, akik vidáman adták áldásukat a 2006-os eseményekre, vagy az, hogy csak egy volt a tömegben, aki ellenirányú véleményének hangot mert adni?