Igaznak tűnhet, hogy létezik egyfajta Fidesz-recept a leendő köztársasági elnök jelölésénél: „Találj egy a párthoz lojális személyt, akinek legfeljebb három-négy esetben lehet szemére lobbantani a hazugságait – majd ezeket kezeld államtitokként.”
A Fidesz-legendárium (ki tudja miért?) a tényekkel köszönő viszonyban sem lévő adatai alapján Áder Jánost, a leendő köztársasági elnököt, az egykori ifjúdemokrata párt alapítói közé sorolta…

Amint az több emlékiratban, levéltári anyagban – többek között a „Fidesz Munkáscsoport balladája” című, korabeli dokumentumokra alapozott történelmi írásban – olvasható, a Fidesz alapító nyilatkozatát 37-en írták alá, részben olyan személyek is, akik 1988. március 30-án jelen sem voltak a politikai szervezet alapító gyűlésén.
Teljes bizonyossággal leírhatom: abban az időben az MTA Szociológiai Kutató Intézetében dolgozó Áder nem volt köztük – annak ellenére sem, hogy a nemzetállam jelenlegi politikusai alapító tagként emlegetik. A Fideszhez az egykori szociológus csak 1988 áprilisában csatlakozott, abban az időszakban, mikor Pozsgay Imre MSZMP-politikus, államminiszter védőszárnyai alá vette a Bibó-kollégistákat.

Az alapító okiraton az alábbi nevek olvashatók:

Andrási Miklós (közgazdászhallgató), Bayer Zsolt (tanárképző főiskolás), Bajka István (joghallgató), Balassa György (egyetemi hallgató), Bartók István (közgazdászhallgató), Bartus Gábor (műegyetemi hallgató), Bánszky Éva (joghallgató), Bekk Mária (tanár), Benedek Zoltán (közgazdászhallgató), Bégány Attila (programozó matematikus), Both Vilmos (közgazdászhallgató), Csaba Iván (közgazdászhallgató), Csongor Balázs (tanárképző főiskolás), Deutsch Tamás (joghallgató), Fodor Gábor (nevelőtanár), Gyöngyössy Péter (erdőmérnök hallgató), Kata Péter (egyetemi hallgató), Kliment Attila (joghallgató), Kovács István (gépészmérnök), Kövér László (ösztöndíjas jogász), Langauer László (tanárképző főiskolás), Hamecz István (egyetemi hallgató), Kaderják Péter (közgazdász), Kardos József (erdőmérnök hallgató), Molnár Péter (ösztöndíjas jogász), Németh Zsolt (közgazdász), Orbán Viktor (joghallgató), Rácz András (tanárképző főiskolás), Sasvári Szilárd (tanárképző főiskolás), Szabó Gábor (bölcsészhallgató), Szajkó Lóránt (közgazdász), Szájer József (egyetemi tanársegéd), Szemerei Péter (joghallgató),
Sztilkovics Szávó (tanárképző főiskolás), Pető Sándor (egyetemi hallgató), Tar Miklós (egyetemi hallgató), Vajda Tibor (egyetemi hallgató).

A fentiek alapján tehát már csak a fogalomhasználat szubjektivitása oldaláról védhető Áder János alapítói státusza. Megkerülhetetlen a kérdés: ki számít alapítónak egy pártban? – Aki aláírta az alapító nyilatkozatot, vagy aki csak ismerőse volt a többieknek?

Bill Lomax sorai a „valódi Kádár-gyermekekről...”

Bill Lomax - a Londonban, 1976-ban megjelent "Hungary, 1956" szerzője – 1991 júliusában így vélekedett az akkor még liberális politikát folytatott, SZDSZ-szövetségesnek elkönyvelt Fideszről:

„Természetesen az úgynevezett ifjúdemokraták valódi Kádár-gyermekek…, ebben különböznek a korábbi demokratikus ellenzék vezető generációjától, attól a nemzedéktől, amelyik az 1956-os levert forradalmat követő represszió idején nevelkedett. Az 1980-as évekre Magyarországon felnőtt egy fiatal nemzedék, olyan, amelyik névértékben már elfogadta a legvidámabb barakk demokratikus és liberális törekvéseit – és ennek megfelelően is viselkedett… Ez az új generáció először az 1980-as évek elején alakult független béke- és művészcsoportokban (mint pl. a ’Shalom’ és ’Inconnu’) majd később a Duna Körben és a Nagymarosi Vízlépcső ellenzékében talált kifejezési formájára. Mindezek abban különböztek a korábbi ellenzéktől, hogy nem elsődlegesen az akkor fennállt rendszer vagy a kormány politikai ellenzéki mozgalmai voltak, hanem ’issue-based’ mozgalmak, melyek a közvélemény mobilizálására, a társadalmi részvétel ösztönzésére törekedtek, anélkül, hogy feltétlenül megcélozták volna az állampárt és a kormány megdöntését… Ebben a szellemben született a Fidesz is. Napjainkra, amint azt megtapasztalhattuk, a Fidesz a ’yuppie’-kra kezd hasonlítani és ez nem is annyira meglepő – az 1980-as évek új ellenzéki csoportosulásainak nem-ideologikus, nem-politikus természetét tükrözi, azt, hogy eredetük a késői Kádár-korban gyökerezik. Az ifjúdemokraták pártja – vélte Bill Lomax – hűségesebb lenne eredeti elképzeléseihez, ha kevésbé érdekelné a kormányzás, és többet foglalkozna azokkal a tágabb értelemben vett politikai folyamatokkal, amelyek a társadalomban jelentkeznek. A Fidesz (ez kitűnik a tevékenységéből) hasznot húzott a politikai eszmék iránti közutálatból, a magyarországi pártpolitika iránti ellenszenvből – ugyanakkor támogatta azokat a közelítéseket, melyek a professzionális, menedzserszemléletű, technokrata irányt választották az ország problémáinak megoldásához. Ezidáig, bármennyire is jó szándékú volt a szemléletük, az nagyon is veszélyesnek bizonyult – mivel mindinkább aláásta, semmint ösztökélte az aktív politikai kultúra kialakulását a Duna mentén…”

Stumpf István, az eljövendő Fidesz-fészek, a Bibó István Szakkollégium igazgatójaként 1984-ben nősült be a Horváth családba. Apósa az a Horváth István lett, aki akkoriban, de a későbbiekben is magát az önkényuralmat képviselte, belügyminiszterként szolgálta a pártállamot. – Horváth Andreától, a belügyminiszter lányától Stumpf igazgató elvtársnak három gyermeke született: Anna 1985-ben, András 1987-ben, majd újabb két év elteltével Kata, 1989-ben. Két ellenzéki, ha 1988-ban találkozott valahol, a Stumpf-vezette Fidesz-bázison, még négyszemközt sem lehettek biztosak egymásban. Magyarországon, politikai körökben széltében-hosszában ismert a történet, mikor is a Fiatal Demokraták Szövetsége kis híján DSZISZ, vagyis Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség néven vált ismertté. Stumpf, szinte önmaga számára is alternatívát keresve, még a Fidesz megalakulása előtt, 1988 februárjában, meghívta a jogászok kollégiumába Diczházi Bertalant, a vegyészek Martos Flóra kollégiumának igazgatóját, aki – mint mondotta – megtalálta a megoldást arra, hogy a KISZ, de főleg az MSZMP is megnyugodjon. Hiszen a DSZISZ nevében ott van a pártvezetés által óhajtott ’szocialista’ jelző…, ugyanakkor megmarad a remény arra, hogy az ifjúdemokraták mégis új szervezetet hozhassanak létre: ez pedig nem lehet más, mint a Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség. A Bibó István Szakkollégium igazgatója önmaga is előadhatta volna ötletét, ám akkor diákjai előtt gyanússá, hiteltelenné vált volna – de így Diczházi (árhivatali főcsinovnyik, kollégiumi igazgató) lett az MSZMP vezetők, a KISZ-héják és az egyetemi ifjúság közprédája.

Orbán Viktor mentorának, Stumpf Istvánnak, a februári vitát követően is megmaradt muníciója: a Fidesz megalakulásának napján, 1988. március 30-án, a Ma Chérie-beli sajtótájékoztató előtt tanácsára – az sem kizárt, hogy szervezésében – a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora időhúzó beszélgetésre invitálta meg az ’izgága’ diákvezetőket.

„… Olyasmit vitattak meg velünk, hogy miként képzeljük el a szocialista demokrácia kiteljesedésének útjait – mesélte Kósa Lajos később (aki éppen az időhúzó és felesleges polémia miatt nem lett Fidesz-alapító). Stumpf a MKKE épületébe meghívta az MSZMP és a KISZ vezetőit is. – Amikor elérkezett az említett sajtótájékoztató ideje, a többiek, néhánynak (nem sokuknak), a szervezkedők gondolkodó részének olykor eszébe jutott, hogy a kollégiumi igazgatójuk Horváth István belügyminiszter veje és a népfrontos Pozsgay Imre barátja bármennyire is kellemes cimbora, azért mégis a másik oldalon áll. - De kételyeiket csak egymás között vitatták meg, szigorúan csak négyszemközt, mert féltek és kijelentették, hogy nekik dolguk van s engem, valamint Foltányi Árpádot otthagyták túszként. Mire megoldottuk a szocializmus összes problémáját és hazamentünk, találkoztunk a lányokkal, akik az aláírás után jöttek el a Bibóból – így mi már nem lehettünk alapítók…”

A fentiekből következően, akárhogy is vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik: Stumpf mindkét lehetőséget felkínálta az irányítása és befolyása alatt álló fiataloknak – vagyis a politikai rulett mindkét színére tett. Szándéka és akarata ellenére semmit sem tehettek a kollégiumi diákok, az aranyketrec forradalmárjai. Igaz, a rejtély jócskán meghaladta értelmi képességeiket. (A jelenlegi alkotmánybíró tehát megszolgálta a részére immár 28 éve biztosított pénzt.)

Ott, azon a tavaszon, éjszakába nyúló beszélgetéseken Kövér László nyugtatta meg a kétségek között vergődőket, mondván, "ha Bem Józsefből, a forradalmárból végül despota janicsár válhatott a XIX. században, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a nomenklatúra tagjai között is akadhatnak olyanok, akiknek elege van a szocializmus kínálta demokráciából. Kövér eme okfejtése százszázalékosan megnyugtatta a fontolva haladó egyetemistákat."
Napjainkra már ismert: Pokorni Zoltán például nem tartozott az ifjú ügynökök soraiba, neki az édesapja volt III/III-as ügynök, így azután a Fidesz ügynökeit megnevezni több mint két évtized múltán, szinte lehetetlen...
Áder Jánosról ekkor még nem beszélhetünk, legkorábban, 1988 áprilisában csatlakozhatott a Fideszhez. – ugyanakkor már csak érdekességként említhetjük, hogy a hírügynökségi archívumban, nevét először 1989. január 31-én olvashattuk egy MTI híranyagban. Áder: „Egyetlen pártnak sem lehet fegyveres testülete…” - A fiatalember akkor még nem értette meg Orbán gondolkodását, sejtelme sem volt a felfegyverzett TEK-ről és az Országgyűlést védő hadseregről.