Az Amazonas-medencében élő emberek életét és körülményeit középpontba állító szinódus során Ferenc pápa szavai szerint: "Keresztény szívvel közelítjük meg és tanítványi szemmel nézzük Amazónia valóságát, hogy megértsük és tanítványi szemmel értelmezzük". Alapvetően a helyi egyház, az őslakos népek, az ökológiai kihívások perspektívájából kerültek megvitatásra a témák, az inkulturációra került a hangsúly, azonban az őserdők fontosságának kiemelése, a környezetszennyezés általános problémája egyetemes érvényűek. "Jóllehet egy konkrét földrajzi térségről van szó – fogalmazott Lorenzo Baldisseri bíboros, szinódusi főtitkár a szinódus megnyitóján mondott bevezetőjében –, ezek a kérdések az egyetemes egyházat érintik".

A kilenc országot – Brazília, Bolívia, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guayana, Suriname és Francia Guayana – és mintegy négyszáz etnikai csoportot érintő 7,8 millió négyzetkilométeres Amazonas-térség közösségeinek szembe kell néznie az őserdők pusztulásával/pusztításával, ami lakóhelyüket, kultúrájukat és végső soron az életüket is fenyegeti, miközben az ezáltal felerősített klímaváltozás az egész emberiséget érinti. Az őslakosok a természet közelségében, azzal összhangban élik életüket, azonban az iparosítás, az erdőírtás, a bányászat elterjedése felkavarta korábbi életvitelüket, sokszor kényszer-áttelepítéseket kell elszenvedniük. Egyes szinódusi atyák egyenesen ökológiai gyilkosságról beszéltek és bűnnek nevezték a teremtett világnak okozott károkat, amivel Isten, a felebarát és a jövő nemzedék ellen is vétünk. A szinódus tanúsága szerint a katolikus egyház meghallja az Amazonas-medence népeinek kiáltását, a Föld kiáltását, ami egy és ugyanaz, ugyanakkor a remény hangján kíván felszólalni.

A nők egyházban betöltött szerepe is külön hangsúllyal került megvitatásra a szinóduson. A helyi kultúrákban hagyományosan jelentős szerepe van a nőknek. A záródokumentum felidézi Ferenc pápa Rio de Janeiróban a brazil püspökökkel való találkozáskor megfogalmazott gondolatát, miszerint az egyház sterillé válna, ha elveszítené a nőket, éppen ezért támogatni kell a nők aktív részvételét az egyházi közösségekben. A szinódus felismerve a nők alapvető szerepét a kultúrák kialakításában és fenntartásában, a közösségekben és a családokban, ezért kéri a nők hangjának meghallását, hogy konzultáljanak velük és hogy részt vehessenek a döntéshozatalban is. A nők diakónussá szentelését támogató paragrafust 137 igen és 30 nem szavazattal fogadták el a szinóduson. (Az egyházi rend szentsége három fokozatot különböztet meg: diakónus, pap, püspök.) Ferenc pápa az eredmény hatására bejelentette, hogy újra összehívja a női diakonátust vizsgáló, 2016-ban létrehozott pápai bizottságot – amely végül nem jutott végső döntésre – és további tagokkal bővíti ki azt.

Az amazóniai régión belül a házas diakónus férfiak pappá szentelésére tesz javaslatot a záródokumentum, mivel új utakra van szükség a lelkipásztori szolgálatban. A házas papok kérdésével foglalkozó szövegrész előtt számos utalás történik az Eucharisztiára, ugyanis az egyház az Oltáriszentségből meríti az életét, fogalmaznak. A közösségnek joga van az Eucharisztia ünneplésére. Ezzel mintegy megalapozzák és részben megindokolják a nős diakónus férfiak pappá szentelésének igényét, ugyanis a katolikus tanítás szerint csak ott lehetséges az Eucharisztia átváltoztatása, ahol érvényes papság van. Ebből fakadóan azokon a helyeken, ahol a régióban paphiány van, a helyi közösség által elismert férfiak számára – akik "állandó és gyümölcsöző diakonátust is magukénak mondhatnak" – lehetővé kellene tenni a pappá szentelésüket.

Ferenc pápa záróbeszédében arra kérte a médiát, hogy a kulturális, szociális, lelkipásztori és ökológiai diagnózisra összpontosítsanak, és elsősorban ne azt keressék, hogy melyik "párt" nyert vagy vesztett, hogy milyen döntések születtek egyházfegyelmi kérdésekben. Annál is inkább, mert a keresztényeknek is van egy kis elit csapata, amelyik az apróságokhoz ragaszkodik és elfeledkezik a nagy dolgokról, panaszolta a pápa. Charles Péguy francia költőt idézve hozzátette: Nincs ugyanis bátorságuk az ember iránt elköteleződni, az emberi élet megoldásaiért küzdeni, hanem azt hiszik, hogy Istenért harcolnak. Nem szeretnek senkit, azt hiszik, hogy szeretik Istent. (maszol.ro)