Kínából jelentik: „A külügy nem csinál semmit”
Szlovákiában tegnap regisztrálták az első koronavírussal megfertőződött férfit, akit Olaszországban járt fia fertőzött meg.
Hizsnyai Tóth Ildikót, a nyugat-kínai Hszián városában működő Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemének vendégtanárát kérdezte az Új Szó, melyek a hónapok óta tomboló járvány következményei Kínában, valamint, hogy mit tesz a hazai külügy a Kínában tartózkodó állampolgárokért.
Milyen a közhangulat Kínában? Félnek az emberek?
A kínaiak viselkedésében nem észlelek változást. Nagyon szívósak, gyakorlatiasak és kooperatívak. Szükség is van az együttműködésre, mert mozgáskorlátozás van érvényben, két-háromnaponként csak egy ember hagyhatja el a lakást, hogy bevásároljon. A posta már január közepétől nem jár, a kiszállítás se működik. Nekünk, külföldieknek annyiból nehezebb, hogy egyedül vagyunk, család és barátok nélkül, még az otthonról küldött csomagot sem tudjuk átvenni.
Milyen a helyi hatóságok hozzáállása a kialakult helyzethez?
Kezdetben szinte semmilyen információt nem kaptunk. Fokozatosan derült ki számunkra minden, még az is, hogy karantén alá vonták a szállót. Az ünnepek után viszont megváltozott a helyzet. Hszián prefektúraszintű város, saját jogkörökkel. A városba visszaérkező milliós tömegeket „védett folyosókon” engedték be a városba, és mindenkit kéthetes házi karanténra köteleztek. Minden lakosnak elektronikus regisztrációja van, naponta kapjuk a hírlevelet, az utazással, vásárlással kapcsolatos újabb információkkal. Az a cél, hogy minél kevesebb ember kerüljön egymással kapcsolatba, nehogy újabb gócok alakuljanak ki.
A magad részéről: milyen óvintézkedéseket tettél?
A szállót a járványügyi hatóság felügyeli, naponta kétszer fertőtlenítik a folyosót, annak ellenére, hogy kong az ürességtől, a 60 vendégtanárból csak heten maradtunk. Mindennap le kell mennem
testhőmérséklet-ellenőrzésre, erről egy online-jegyzőkönyvet kell vezetnem. Enélkül ki se engednének. És persze maszk nélkül sem. Az első két hétben teljes karanténban voltunk, mert megbetegedés történt a campusban. Mostanában már heti egy-két alkalommal kimegyek a sarki boltba, ahova szintén egy lázkapun lehet csak belépni, útlevéllel, egy kérdőív kitöltése után. Otthon aztán mindent le kell fertőtlenítenem: a ruhát, a cipőt, a bevásárlást, a legapróbb használati tárgyat is. Órákig vacakolok vele, szóval, meggondolom, mikor ugorjak le a boltba.
A szlovák külképviselet hogyan segíti a szlovák állampolgárokat?
S ehogy. Még otthon regisztráltam a szlovák külügy oldalán, eddig két SMS-t kaptam tőlük, azzal a
szöveggel, hogy nem ajánlják a Kínába való utazást. Ezt üzenték nekem a koronavírusos övezetbe!
Miközben az adataim alapján egészen pontosan tudják, hogy hol vagyok. Amikor elfogyott a maszkom, és nem tudtam kimenni a boltba, felhívtam a pekingi nagykövetséget és a sanghaji konzulátust is, hogy segítséget kérjek tőlük, de nekik se volt elég, pedig még január közepén megrendelték otthonról. Pellegrini kormányfő közben azzal kampányolt, hogy megvédi a szlovák állampolgárokat a koronavírustól – a felsőnémeti határátkelőnél egy üres kórházban. Szörnyű érzés volt ezt a hírt olvasni, a tomboló járvány közepette. És szomorú, hogy ezt senki nem tette szóvá. De hát, mi úgysem szavaztunk, a szavazócéduláink még mindig nem érkeztek meg.
Mit javasolnak ott megelőzésként? Tényleg elég csak gyakran, alaposan kezet mosni?
Az itteni orvosok ugyanazt tanácsolják, mint nálunk influenzajárvány idején: sokat mozogni a
szabad levegőn, sok gyümölcsöt, zöldséget enni, pótolni a vitaminokat. A gyakori és alapos kézmosás a legfontosabb. Nálunk a maszkviselés kötelező, egyfajta útlevél, amivel boltba tudok menni. Ha nem lenne, nyugodtan kimennék nélküle, mert már tudom, mekkora távolságot kell tartani a másiktól. Kínában, amellett, hogy nagy a népsűrűség, mások a higiénés szokások. Tüsszentéskor, köhögéskor sokan nem takarják el a szájukat – ez sok más kínait idegesít, ezért is járnak egész évben maszkban. Egyébként jobban vigyáznak az egészségükre, mint mi. Itt nincs konzerv. Naponta háromszor frissen főtt ételt esznek, főleg zöldséget. Mivel csak nagyon kevés bolt van nyitva, és azok is járványügyi felügyelettel, az utcán árusítják a zöldséget, halmokban áll a friss zöldség, államilag garantált áron, szinte minden sarkon.
Hogy néz ki egy átlag nap Kínában?
Az attól függ, hogy melyik tartományban. A szigorú karantén ellenére is még mindig vannak erősen
fertőzött területek, Hupejről, az epicentrumról nem is szólva. Az iskolák országszerte be vannak zárva. Az alapiskolásoknak a tévé sugározza a tananyagot, ők tévésuliba „járnak”. A középiskolások és az egyetemisták multimediális megosztókon tanulnak, órarend szerint. Az interneten sok kis videót lehet találni arról, hogy milyen játékos tornagyakorlatokat találnak ki a szülők a gyerekeiknek. Sok gyerek január óta nem volt kint, nagyon féltik őket. Hsziánba még nem tért vissza az élet. Lassan, fokozatosan enyhítenek a kijárási tilalmon, nagyon óvatosak.
Szerinted jogos a hazai pánik?
A pánik érthető, mert a koronavírus még ismeretlen az otthoni embereknek. Nincs ellene vakcina, és rettenetes dolgokat látnak róla a tévében. Az influenzavírus ellen van, mégsem olttatják be magukat, inkább bespájzolnak cukorból, lisztből. Hol van ebben a logika? Kína óriási ország, hatalmas városokkal, ahol a legnagyobb népvándorlás idején tört ki a járvány. Hsziánban annyian élnek, mint Magyarországon, de egytizednyi területen. Itt a normális élet is másképpen zajlik, máshogy kezelik az emberi jogokat. Ilyen drasztikus intézkedések biztosan nem lesznek Szlovákiában, nem kell rá felkészülni.
Ha most otthon lennék, biztosan nem pánikolnék a maszkhiány miatt. Egészséges embernek csak
indokolt esetben van rá szüksége, például, ha beteget ápol vagy sok emberrel érintkezik. Én arra
biztatnám az embereket, hogy spájzolás helyett inkább egymásra figyeljenek. Nyugtassák meg az egyedül élő időseket, mozgáskorlátozottakat, kismamákat, hogy szükség esetén számíthatnak rájuk. A kézmosás mellett az a legfontosabb, hogy az egyén ne érezze magát kiszolgáltatottnak.
Te magad meddig tervezel ott maradni?
Egyéves szerződésre dolgozunk. Most mindenki onnan tartja az óráit, ahol éppen tartózkodik, ez az
előnye a távoktatásnak. Nem tudjuk, mikor találkozhatunk újra a diákjainkkal, talán májusban.
Tervezni? Hogyan tervezzek, ha egyetlen külföldi repülőjárat sincs? És most már Kína is védi magát a külföldi gócpontoktól. Ha most valaki meg szeretne látogatni, csak bonyolult útvonalon jutna el hozzám, és mielőtt találkoznánk, 2 hetet kellene eltöltenie egy reptér melletti szállodában. Ez már egy más időszámítás. Nem lehet tervezni. Csak alkalmazkodni a folyton változó eseményekhez.