Azokkal a következményekkel, amelyek már rövidtávon is kifejtik nem éppen pozitív hatásukat. A közhangulaton már most érződik a még csak kibontakozó feszültség. Mindenki tanácstalan, épp ezért keresik a kapaszkodókat.

Most épp az idősek tájékozatlanságát igyekeznek azzal magyarázni, hogy ők nem jártasak az internet világában. Ami azért is furcsa, mert a kormány kezében lévő közszolgálati csatorna elviekben pont az ő legfőbb tájékozódási pontjuk kéne, hogy legyen. Ehhez képest Kellő távolságot tartva a magyar lakosságban oly élénken élő általános sztereotípiáktól, rá kell azonban jönnünk, hogy szó nincs erről.

Elég csak a hajléktalanokra gondolni, akiknek a puszta nap nap utáni túlélést jelenti a kellő tájékozottság. Nem is hinné az ember, hogy a köztük folyó kommunikáció mennyire hatékonyan működik arról nem is beszélve, hogy sok esetben hihetőbb információkat cserélnek, mint amilyeneket a távirati iroda képes tájékoztatásul kiküldeni.

Az RTL Klubnak nyilatkozó szakpszichológus szerint azonban az idősebbek nem így dolgozzák fel a vészhelyzetet. Indoklásul a korábban átélt hasonló méretű traumákat, mint a háborút hozta fel. Meggyőző érvnek tűnik, mégsem az.

Mert bár a háború valóban hasonlóan súlyos helyzetet teremtett, most olyan ellenfél támad, amelyet – bár a honvédség ezt másképp igyekszik tálalni – nem lehet lelőni. Merthogy 012 mikron méretű kórokozókról van szó.

Azt gondolná az ember, hogy a fentiek tükrében az idősebbeknek van annyi eszük, hogy szót fogadjanak. Tévednünk kell.

Ilyen esetekben fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miért lehet az egy élet tapasztalatát maguk mögött tudó generáció ilyen szinten deviáns?

A válasz pedig kellemetlenül egyszerű, köszönhetően annak, hogy egész életükben mindig volt egy kényszerítő hatalom, ami mindig megmondta mit csináljanak. Ennek vetett véget a rendszerváltás, és a – legalábbis látszólagos – felszabadulás. Többé senki nem mondta meg nekik, hogyan éljék életüket.

És itt mutatkozik meg a diktatúrák hosszú távú kártékony hatása. Az önállótlanság. Hiába telt el harminc év, még mindig a kormánytól várjuk el minden problémánk megoldását. Ingyen.
Erre figyelt fel egy hajdan sem épp makulátlan politikus, Orbán Viktor. Ő a kezdetekben megértette mindazt, amire manapság elvétve kezd ráébredni néhány szerencsétlen ellenzéki. Épp csak több mint tíz év csúszással.

Jó reggelt! Leesett, hogy a kétharmad miről szólt? Leesett, hogy lényegében teljhatalmat szavaztunk meg mindenfajta kontroll nélkül egy veszélyes bűnözőnek?

A magam részéről belefáradtam az inkompetens ellenzék fáziskéséseibe. Elárultam őket és büszkén vállalom ezt. A lehető legegyszerűbb dedós szinten rágtam szájába az embereknek, mit kockáztatnak, miközben sírni támadt kedvem, hogy egy összetett mondatot képtelenek egyesek helyesen értelmezni.

Persze most a "ne bántsd az öreget!" rinya megy, de végső soron továbbra is az a helyzet, hogy felelősségük a kialakuló helyzetben vitathatatlan.
A kormány pedig ezekben a pillanatokban is csak azon ügyködik, hogy saját hatalmát Ceaușescu mintájára kiterjessze. Erre a kukira kár volt felülni.