A Ne legyen nyereségeskedés a világjárványon nevű kezdeményezés szerint mindenki megérdemli a COVID-19-től való védelmet, ennek ellenére a jelenlegi gazdasági és nemzetközi jogi berendezkedés előbbre helyezi a gyógyszeripar profitját, mint az egészséges élethez való jogot.

A szervezetek követelései a következők:

1. Egészség mindenki számára – Mindannyiunknak joga van az egészségre. Egy világjárványkor a kutatási eredményeket és a technológiákat széles körben kellene megosztani, gyorsan és mindenhol a földön. Nem kellene hogy egy magán cégnek hatalma legyen arról dönteni, hogy ki kap kezeléseket vagy oltásokat és milyen áron. A szabadalmak egyetlen vállalat számára biztosítják az alapvető gyógyszeripari termékek monopóliumkontrollját. Ez korlátozza elérhetőségüket és megnöveli költségeiket azok számára, akiknek szükségük van rájuk.
2. Átláthatóságot most! – A gyártási költségekre, az állami hozzájárulásokra, valamint az oltások és gyógyszerek hatékonyságára és biztonságosságára vonatkozó adatoknak nyilvánosaknak kell lenniük. A hatóságok és a gyógyszergyárak közötti szerződéseket nyilvánosságra kell hozni.
3. Közpénz, közellenőrzés – Az adózók fizették az oltások és a kezelések kutatását és fejlesztését. Amit az emberek fizettek, az az emberek kezében maradjon. Nem engedhetjük meg, hogy a nagy gyógyszergyárak privatizálják az állami forrásokból kifejlesztett alapvető egészségügyi technológiákat.
4. Ne legyen nyereségeskedés a világjárványon – A nagy gyógyszergyáraknak nem szabad profitálniuk ebből a járványból az emberek egészségének a kárára. A kollektív fenyegetés szolidaritást igényel, nem pedig magánnyereséget. Az állami forrásoknak mindig garantálniuk kell a hozzáférhetőséget és a megfizethetőséget. Nem szabad megengedni, hogy a nagy gyógyszergyárak kifosszák a társadalombiztosítási rendszereket.

Korábbi egészségügyi válságokhoz hasonlóan a koronavírus-járvány is megmutatta, hogy a privát gyógyszeripar – jellegéből fakadóan – elsősorban profitja maximalizálásában érdekelt, így az életmentő kutatási eredményeket saját maguk használják fel adott esetben akkor is, ha a kutatásokat közpénzből támogatta egy adott ország, vagy akár az Európai Unió.

Ennek a rendszernek szerteágazók a következményei: egyrészt egyes országok előnyöket szereznek a vakcinákhoz való hozzáférésben – nem meglepő módon a gazdag országok kötötték le a nagy, nyugati gyártóknál elérhető vakcinák jelentős részét – másrészt a technológiák ahelyett, hogy szabadon hozzáférhetővé válnának, a gyógyszeripari óriások exkluzív tulajdonát képezik.

Sőt, a gazdag országok az egyes gyártók érdekeit szem előtt tartva azért küzdenek, hogy a vakcinagyártás továbbra is az ő monopóliumuk maradhasson, amin keresztül nehezen megkérdőjelezhető értékű alkualapot tudhatnak magukénak, tovább erősítve a nemzetközi függőségi viszonyokat. Vagyis úgy tűnik, hogy noha szavak szintjén a nagyhatalmak és a gyógyszergyártók is elkötelezettek a világ lakosságának mihamarabbi átoltása mellett, ez az akarat csak addig érvényesül, míg a gyógyszergyártók érdekei nem sérülnek.

A faramuci helyzet folyományaképp a világrendszer perifériáján elhelyezkedő országok, vagyis leginkább a globális dél kénytelen megalázó és előnytelen alkukat kötni a nagy nyugati gyártókkal, vagy a kínai és orosz vakcinaelosztási mechanizmusokra támaszkodni. Ezen a ponton egyébként érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió számára sem volt maradéktalanul előnyös, hogy a vakcinagyártókat a piaci logika mozgatta.

A járvány elleni védekezéshez szükséges információk és a vakcinákkal kapcsolatos szellemi tulajdon szabadon hozzáférhetővé tétele mellett vannak más koncepciók is a kapitalista rendszer és a járványkezelés között feszülő ellentétek feloldására, a Nemzetközi Marxista Irányzat Mércén is publikált cikkében például a vonatkozó cégek és infrastruktúra kompenzáció nélküli államosítását javasolja.

A jelenlegi kezdeményezés sikeréhez legalább egymillió ember aláírása szükségeltetik, valamint hogy legalább hét tagállamban elérje az aláírók száma a meghatározott küszöbértéket, ami Magyarországon például 14 805 fő. Amennyiben 2022. május 1-ig sikerül összeszedni a megfelelő számú aláírást, az Európai Bizottságnak napirendre kell tűznie a témát. Hogy ezután milyen döntést hoz, az a Bizottságon múlik. (merce.hu)