Abban már van vita, hogy hány lista legyen, de az egy-egy elleni küzdelem létjogosultságában talán többen egyetértenek, mint amennyien nem. A legfontosabb dologról viszont alig esik szó. Sőt: szinte egyáltalán nem.

Az esetleges ellenzéki győzelem utáni helyzetről. A megfontoltan és logikusan – nem a gyűlölettől elvakult emberekre célzok – gondolkozó választópolgárok ugyanis nem csak a szavazás napján, hanem az azt követő kormányképességre és tervekre is voksolnak. Aki képes felülemelkedni a Fidesz ok, vagy akár ok nélküli ostorozásán és a saját, netán a gyermekei, unokái jövőjét szeretné biztonságban tudni, az nem az esti pezsgőbontás okozta pillanatnyi öröm miatt járul az urnákhoz. Sokszor leírtam már: egyszer végre értelmi és nem érzelmi döntést kellene hozni, a harag ugyanis köztudomásúan rossz tanácsadó. Szimpla utálatból nem származik haszon, ráadásul kettős mérce alkalmazására ösztönöz. A Facebook-on elég sokszor olvasok olyan kommenteket, melyekben a fel-felmerülő ellenzéki belviszályok kapcsán olyanokat írnak, hogy azokat nem kellene nyilvánosságra hozni. Magyarul: a Fideszt vádolják sumáksággal és az ügyek eltitkolásával, de a sajátjaiknak ugyanezt tanácsolják. Innentől kezdve felfoghatatlan számomra, hogy az ilyen hozzászólást írogatók miben érzik magukat különbnek az elvakult fideszeseknél.

A bűn az bűn, a korrupció pedig korrupció, bárki is követi el vagy vesz részt benne. Ha párthűség vagy ideológiai azonosság miatt valamelyik oldal támogatói felmentik a sajátjaikat, hajszálpontosan azt a bűnt és azt a korrupciót támogatják, melyet politikai ellenlábasaik szemére hánynak.

Azaz jottányit sem különbek a másiknál. Akkor pedig miért szavazzak rájuk? Csak azért, mert a hatalom megszerzése érdekében képesek voltak összefogni, illetve nem a színpadon, hanem a függöny mögött vágták egymás hátába a kést? Nem inkább azzal kellene elnyerni a bizalmamat, hogy világos gazdasági, egészségügyi, kulturális és szociális programot mutatnak fel, melynek a forrásait is megjelölik, ahelyett, hogy „Mindegy, csak ne a Fidesz!” és O1G? Ennek jegyében például sumákoljuk el a kispesti szocialista balhékat, vagy egy MSZP-tag hagyja komment nélkül a két kerületi polgármester teljesen egyértelműen önös érdekből történő DK-ba repülését, netán a Napnál világosabb jobbikos belharcokat és kibeszéléseket? Ungár Péter ne tegye szóvá a szombathelyi Jobbik követelőzéseit, inkább maradjon csöndben? Márki-Zay Péter korábbi képviselőjelöltje, Barta Róbert ne mondja el őszintén azt, hogy szerinte a jelenlegi hódmezővásárhelyi alpolgármester alkalmatlan? Ungárt és Bartát, de még Tóth Bertalan MSZP-elnököt is a saját politikai oldaláról támadták Facebook-posztjaikért, ami önmagában a szabad véleménynyilvánítás megcsúfolása. Hallgatniuk kellett volna? Az mitől megoldás? Aki a „Mindegy, csak ne a Fidesz!”- elvet vallja, elgondolkozott már azon, hogy mi lesz a 2022-es választás másnapján?

Olyan pártok összefogását várják el a választók, akik korábban a saját, ráadásul belső nézetkülönbségeik miatt bomlottak ketté: a Párbeszéd az LMP-ből, míg az DK az MSZP-ből vált ki, a Jobbik pedig eredeti szándéknyilatkozata szerint a balliberális oldal ellenében jött létre és sutba dobta volna valamennyi pártot, amely előtte alakult. Vajon ha összefognak, akkor lesz-e világos, együttes jövőképük Magyarország sorsáról, vagy felülírják a párt- és önös érdekek, megspékelve a legkülönfélébb személyes ambíciókkal? Eszébe jutott valakinek, hogy Szaniszló Sándor és Kiss László MSZP-s polgármestereknek vajon miért kellett átnavigálni a DK-ba, ha közben a teljes összefogás a deklarált cél? Ebből az aspektusból nézve ugyanis mindegy, hogy melyik párt tagjai, hiszen az ellenzéki szövetség jelöltjeként és nem egy párt politikusaként nyertek polgármesteri címet.

Ezek olyan kérdések, melyeken mindenképpen el kellene gondolkodni, hacsak nem írjuk alá azt, hogy az Orbán-fóbia és Fidesz iránt táplált gyűlölet felülírhatja a jövőt, ahol élnünk kell. Holott a győzelmi eufória csak ideig-óráig tart, a pezsgősüveg gyorsan kiürül. Engem pedig az érdekel, hogy utána mi történik. Annál nincs fontosabb, ugyanis az lesz a gyermekeink Magyarországa.

polipraktika.blog.hu