Nem jóstehetség kell ehhez, inkább arról van szó, hogy számos külső körülmény miatt lépéskényszerbe került, és akár korábbi irányvonalának, döntéseinek felülvizsgálatára is kényszerül. - írja a Magyar Hang

A hibákat beismerni sosem fogja, ez szemében a gyengeség jele lenne, a piszkos munkát pedig eddig rendre mással, a pártbéli táplálékláncban nála két szinttel alacsonyabban lévő politikussal végeztette el. A kulturális törvény ügyében ez a hálátlan feladat például Kocsis Máté frakcióvezetőre hárult. Ám minél több érdeket, minél több társadalmi csoportot sért meg, annál nehezebben fogja tudni leplezni, hogy a korrekció nem az eredeti terv része.

Régi praktika, hogy a párton belül célközönségenként szerepeket oszt, ám bejáratott főhősei immár egyre több sérülést okoznak, ezt legjobban talán Kósa Lajos ámokfutásai szemléltetik. A bunkósbotszerepet a hivatásos politikusok helyett ezért klímaügyben például láthatóan egyre inkább a holdudvarban lévő, a propagandasajtóból ismert bozótharcosokra osztja. Vagyis míg a kormány és a közmédia bizonyos magazinjai egyre zöldülnek – néhány hét óta teljesen egyértelmű a kommunikációs fordulat –, addig a véleményműsorok szereplői kimondják azt, amit a hívek hallani akarnak a „klímahisztiről”.

Az ellenzék ütésében kevésbé lesznek finnyásak, a politikusok és propagandisták által közösen használt sorvezető szerint azt kell sugallni, hogy már nincs több ellenzék, csak egy, amelynek a vezére Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára. Őket nevezik meg – elrettentő szándékkal – az egyetlen potens ellenzéki stratégaként, míg a Jobbik és a Momentum célkeresztben marad. Előbbi feladta identitását, utóbbi elárulja a hazát – a séma már ismerős. A fideszes tábor egyben tartása érdekében ráerősítenek utóbbi vonalra, folyamatosan híresztelve, hogy az ellenzék nyugat-európai befolyás alatt áll, külföldi utasításokat hajt végre, feláldozva a magyar érdeket. A migrációs témán túl nehezen körvonalazható, hogy pontosan mi is ez a nemzeti érdek, hiszen európai összehasonlításban például az ellenzék által gyakran kritizált humán terület (egészségügy, oktatás, szociális ellátás) súlyosan alulfinanszírozott nemcsak összegszerűen, hanem GDP-arányosan is.

Újdonság az ellenzéki vezetésűvé vált önkormányzatok támadása lesz, nemcsak a fővárost faragják majd, hanem a kisebb településeket is. Ami nagyban, Budapesten a több tízmilliárdos Biodóm, az vidéken is számos megkezdett, majd kormányzati segítség nélkül az új vezetésre ráhagyott beruházás.

A kormányzati kommunikáció érdeklődését láthatóan felkeltette az is, hogy szemmel láthatóan egyre több jobboldali értelmiségi távolodik el a Fidesztől, ezeket a köröket pedig baloldalinak bélyegzik. A települések elvesztését ugyanakkor a párton belül sem hagyja következmények nélkül a miniszterelnök. Karácsony előtt a 24.hu legalábbis arról írt, „Orbán nem akarja büntetlenül hagyni az októberi önkormányzati választáson elszenvedett fideszes vereségeket”: a vártnál rosszabb eredmény miatt terítékre került, hogy a „főnök” a gyengén teljesítő választókerületek – akár 15-20 körzet – élén lecseréli az elnököt. Nagy kihívás azonban, hogy míg a régi arcok közül sokan elkoptak, lejáratódtak, hiányzik a valódi utánpótlás, a fiatal fideszesek között nincs átütő tehetség, de igazából még tehetség sem.

A helyzetre a Rácz Zsófia-jelenség a legjellemzőbb. Stumpf István egykori kancelláriaminiszter és volt alkotmánybíró a HVG-ben így fogalmazott: „A viselkedésmód, a túlzott agresszivitás, az anyagi szempontok időnként értékszempontok elé helyezése azok, amik tömegessé váltak az elmúlt időszakban, különösen a fiatalabb generáción belül. Ez nem jó üzenet.” (Stumpf immár nem először beszélt erről, a Kolosi Tamás születésnapjára kiadott A magyar polgár című kötetben is hasonlókat mondott még 2016-ban: „Új törésvonalak jelentek meg a hatalom belső köreiben, a Fidesz új generációjának már semmit sem jelentett a szakkollégiumi időszak közösségi értékes élményvilága. Sokuk számára a hatalmi pozíciók birtoklása, a szimbolikus és anyagi javak gyarapítása lényegesen nagyobb motiválóerővel bírt, mint a politikai közösséghez tartozás élménye, illetve a nemzeti ügyek szolgálatának ethosza.”)

A fideszes politikusoknak évekkel ezelőtt megtanították a kampányguruk, hogy eredménykommunikációval messze nem érnek el annyit, mint riogatással (migránsok) és az ellenfél lejáratásával (Vona meleg és muszlim, Hadházy megölte a szomszédját, Karácsony alkalmatlan stb.). Ezzel együtt szükségesek a pozitív üzenetek is, a családpolitika mellett ez a terület a mostohagyereknek számító egészségügy lesz. Ennek fontos lépéseként december 18-án úgy döntött a kormány, hogy „összesen 79,4 milliárd forintot bocsát a kórházak részére egészségügyi fejlesztések megvalósítása és az adósságállomány csökkentése érdekében”. Ebből 36,6 milliárd forint áll majd rendelkezésre egészségügyi korszerűsítési célokra (ez a Puskás Aréna költségének kevesebb mint 20 százaléka), 42,8 milliárd pedig az adósságrendezést szolgálja. Utóbbi összeg azonban az alulfinanszírozottság és a rendszerhibák miatt csak időt nyerni elég, az adósság úgyis újra fog termelődni. A kórházi beszállítók 70 milliárdos tartozásról beszélnek. (A Pénzügyminisztérium emellett pénzügyi felügyelőt rendelt ki ahhoz a 13 egészségügyi intézményhez, amelynek a legrosszabbnak látták a gazdasági helyzetét.)

Nyilvánosan hiába tagadja a bajt, s beszél világszínvonalú ellátásról, a kormány nyilvánvalóan érzékeli, hogy az egészségügy helyzete tarthatatlan. A fővárosban különösen igaz ez, elég a sorra távozó szakorvosokra, a Kútvölgyi csernobili hangulatára gondolni, vagy szembesülni azzal a ténnyel, hogy a Szent János Kórház bizonyos osztályain a körülmények miatt konkrétan a személyiségi jogai sérülnek a betegeknek és az ott dolgozóknak. (Az Egészséges Budapest program régóta napirenden van, de az érdemi lépések, tervezések több hónapos csúszásban vannak.) Pedig forrás lenne: egyetlen év végi döntéssel csak a határon túli futballkluboknak 13,74 milliárd forint jut.

És ha már határon túl: Orbán értékrendjére jellemző, hogy míg például a sepsiszentgyörgyi labdarúgócsapat 2,1 milliárd forintot kap, a Házsongárd Alapítvány 45 milliót.

2020-ról sokan mint politikai szempontból unalmas évről értekeznek, ám ez egyáltalán nincs így. Hamarosan két fontos helyi időközi választás következik (Győr: január 26., Dunaújváros: február 16.), és még februárban kiderülhet, bent marad-e a Fidesz a Néppártban. Az esetleges kizárás a fanatikus híveket összezárja, kérdés, elegen vannak-e még. A következő hónapok legfontosabb belpolitikai kérdése viszont az lesz, talál-e az Orbán–Dobrev-tengelyen túl erős alternatívát az ellenzék, merthogy az új arcok, stratégiák, eszmék felépítése nem várhat 21-ig. (magyarhang.org)