Ezzel azonban semmibe venné az emberi jogi bíróság ítéleteit, meg az emberi jogok európai egyezményét

Mellesleg kár, hogy azt sem tudja, mi a különbség az Európai Unió Bírósága és az Európa Tanács égisze alatt működő Emberi Jogok Európai Bírósága között.

Nagy igazságtalanság, ami megsebezte a magyar néplelket, hogy a bűnözőknek pénzt fizetnek, ha a fogva tartás körülményei nem megfelelők – egyebek mellett erről is beszélt Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi csütörtöki sajtótájékoztatóján, hozzátéve: nincs is meghatározva, mi a megfelelő elhelyezés. Szerinte az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében ezért milliókat vesznek el a polgároktól, így emiatt konzultált az igazságügy-miniszterrel, hogy ezt a dolgot tegyék rendbe, és ne fizessenek, hanem nyissák újra ezt a kérdést, s vállalják a vitát.

Elöljáróban néhány helyen pontosítani kell a kormányfőt

1. Az Európai Unió Bíróságának semmi köze nincs ehhez az ügyhöz, mert az elítéltek korábban csak a 47 tagállamot tömörítő Európa Tanács emberi jogi bíróságához fordulhattak, amely a lehetetlen börtönviszonyok – alapvetően a túlzsúfoltság miatt – az emberi jogok európai egyezménye kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmódot tiltó rendelkezése alapján járt el, és marasztalta el sorozatosan a magyar államot.
2. A hatályos magyar jog szerint – nem kis részben a strasbourgi bíróság nyomására – a „zárkában vagy a lakóhelyiségben elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér és egyéni elhelyezés esetén legalább hat, közösen elhelyezett elítéltek esetén személyenként legalább négy négyzetméter élettér jusson”. Ebbe nem számít bele az illemhely és a mosdó által elfoglalt terület. Orbán ezzel kapcsolatban is tévedett.
3. Miután az embertelen börtönviszonyok miatt ezres nagyságrendben érkeztek az Európa Tanács égisze alatt működő bírósághoz magyar panaszok, a strasbourgi fórum felszólítására 2017 januárja óta itthon intézik a fogva tartottak panaszait. E szerint „kártalanítás jár az elítéltnek (…) a fogva tartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt”. A kártalanítás egy napra eső összege legalább 1200, de legfeljebb 1600 forint, és az igény benyújtásához elég egy, az interneten bárki számára elérhető formanyomtatvány kitöltése.

Mi ez, ha nem megfelelő szabályozás?

És miről akar vitatkozni Orbán Viktor? Belegondolt abba, hogy amennyiben a magyar állam nem fizet, az elítéltek – hazai jogorvoslati lehetőség hiányában – továbbra is Strasbourghoz fordulnak majd? A kormányfő ezzel kapcsolatban érdekes utalást is tett az „ügyvédek összekapaszkodására”, a „politikában is aktív” ügyvédek közreműködésére. Ha a miniszterelnök szerint az elítélteknek egyetlen fillért se fizessünk, nem kell ide ügyvéd hogy Strasbourgban megint szégyenpadra ültessék Magyarországot.

Például azért, mert törvényben hirdettük ki az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozásunkat, amelyet semmibe vennénk, ha Orbán ötlete komoly lenne, s tényleg nem törődne azzal, hogy az Európa Tanács egyik fontos intézménye rendszerszintű problémákat állapított meg a büntetés-végrehajtás terén. Az egyezményből természetesen ki lehet lépni, de az egyet jelentene az EU-ból való távozásunkkal.

Más kérdés, hogy az emberek igazságérzete sokszor nem találkozik

a bíróság – az elítéltek konkrét kártérítési ügyeiben a büntetés-végrehajtási bíró – által hozott döntésekkel. De a rendszer szerencsére nem így működik, különben vissza kellene hozni a halálbüntetést is, amit élet elleni bűncselekmények esetén talán a társadalom többsége támogatna.

Amúgy pedig ami a kártérítést illeti, korántsem biztos, hogy a pénz az elítélt számláján landol, mert abból először ki kell fizetni az ítéletben esetleg kiszabott kártérítés, illetve tartásdíj összegét, s ha még marad belőle valamennyi, annyi jut az embertelen körülmények között fogva tartott személyeknek.

Akik valószínűleg egyre kevesebben lesznek,

mert az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy tavaly 1,7 milliért 470 főt befogadó új börtönt adtak át Kiskunhalason, és ez a belügyminiszter szerint csak a fejlesztések kezdete. Ugyanakkor csökkent a fogva tartottak száma is – a büntetés-végrehajtás oldalán elérhető legfrissebb, 2018. decemberi adatok szerint alig vannak többen 16 ezernél, míg pár éve 18 ezren voltak –, így a ténylegesen rendelkezésre álló férőhelyszámot már csak alig 11 százalékkal haladta meg a befogadottak száma.

Ez persze még mindig azt jelenti, hogy tízből egy rabnak nem nyújthatnak a nemzetközi normáknak megfelelő elhelyezést. Ennél viszont nagyobb számról van szó, mert ha egy cellát négy főre terveztek, s oda bedugnak egy ötödik embert, valamennyien kifogásolhatják, hogy nem áll rendelkezésükre a jogszabályban meghatározott legalább négy négyzetméternyi mozgástér.

Orbánnak különben nem hangulatot kellene keltenie,

s az ügyvédeket szapulnia, mert mindenkinek alkotmányos joga, hogy a büntetőeljárás bármely szakaszában védőt vegyen igénybe. Két más irányban is gondolkodhatna: tényleg költünk-e tízmilliárdokat új börtönökre – meg kártérítésre –, a másik lehetőség pedig a Btk. büntetési rendszerének átalakítása, mert pitiáner csirkefogót talán nem kellene bezárni, mert bőven vannak alternatív büntetési nemek.

Igaz, a társadalom igazságérzetével talán ez sem találkozna

Mészáros Lőrinc elképesztő gazdagodása sem tetszik mindenkinek, de ez Orbánt valamiért nem zavarja. Pedig a kebelbarátja nem százmilliót tett munka nélkül zsebre, mint a szerencsétlen gyöngyöspatai romák – akiknek szintén jutott néhány becsmérlő megjegyzés, hiszen a szegregáció miatt megítélt kártérítésért nem dolgoztak meg, miközben a kormányfő „keccsöl egész nap” –, hanem százmilliárdokat.

Az RTL Klub Híradójának az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Völner Pál már egy kicsit árnyalta a dolgot, szerinte ugyanis nem arról van szó, hogy nem fogják kifizetni a már megítélt kártalanításokat. Völner szerint Orbán csak arra adott utasítást, hogy új szabályokat dolgozzanak ki, azaz hogy: „új keretrendszert kell kialakítani”. Az egy fogva tartottra jutó négy négyzetméter gyakorlatilag kötelező elvárás az Európa Tanács valamennyi tagállamával szemben, és azon sem lehet vitatkozni, kimeríti-e az embertelen bánásmódot, ha a raboknak egy szűk, alig szellőző zárkában az illemhellyel egy légtérben kell tölteniük az időt – s adott esetben ott kell étkezniük is. Ehhez képest vajon milyen új „keretrendszerre” gondolt az államtitkár?

magyarugyved.blog.hu