Bizony, néha a civilizált világot hátrahagyva az ember útra kel és neki vág a vadonnak. Vagy Magyarországra jön. ilyen ön- és közveszélyes nagyvadat testközelből másutt aligha láthat politikai vezető. Az egykor, talán vitriolos éllel kelet-európai tigrisnek kikiáltott Orbán látványossága ennyiben ki is merül.

„Orbán szerint, „bár erről politikai szinten nem szokás beszélni”, ha valaki megkérdezi a magyarokat arról, mit gondolnak az írekről és Írországról, szinte biztos, hogy pozitív dolgokat fog hallani. Szabadságszeretet és büszkeség – ezt a két dolgot nagyon tisztelik a magyarok.” /Index/

Nem nehéz tisztelni valamit, amit soha nem birtokolt egy nép, így e gesztus az ír miniszterelnök felé, üres hajbókolássá korcsul.

Ami a „másik miniszterelnök személyét illeti az nem más, mint Mateusz Morawiecki, a lengyel kormányfő volt még szerdán.

Ott is elhangoztak meredek kijelentések.

„Orbán a saját beszédében végig hangsúlyozta, hogy ma Közép-Európában sikeres országok vannak, és ez a térség sokkal többet ad Európa erejéhez, mint az uniós csatlakozás idején gondoltuk volna. A miniszterelnök szerint ez a leggyorsabban fejlődő térség, amit jól mutat, hogy Lengyelország és Magyarország is hozzájárult az európai gazdaság stabilizációjához.”

Nincs mese, az állítás igaz. És hogy e kétségtelenül rohamos fejlődés iránya nem előre, hanem visszafelé (a kőkorba) mutat?

Részletkérdés, ne rugózzunk rajta túl soká.

Nem maradhatott el természetesen a migránsozás sem, melynek során saját anyanyelvén sem átallva erőszakot venni sajátos szókincsének újabb hamisgyöngyeit villantotta meg. Új hívószavai a posztkeresztény és a posztnemzeti ország, melytől – bár Orbánnak végképp nem lehet fogalma arról,mit jelenthet ez – rettegnünk illenék.