1971-ben felszámolták a Süttői Állami Erdei Vasutat, a felszámolás pillanatában megszületett bennem a vágy a visszaállítására. 
Egész gyerekkorom valamilyen módon kötődött a kisvasúthoz, sok pofon gazdája lettem, mert inkább a közelében töltöttem az időmet, mint a kert megmunkálásával. 
Nekem már nem jön össze az álmom megvalósítása, és éppen ezért haragszom Orbánra. Nekem az volt az elképzelésem, hogyha lesz szabad pénzem, elindítok egy mozgalmat a kisvasútért a helyiekkel, meg az ország vasút szerető embereivel. Szerettem volna egy régi gőzöst felújítani, pályázni, meg mindent, ami illik. 
Orbán nem gondolkodott nem garasoskodott, mint én, hanem megcsinálta, lelke rajta, de nem a mi támogató lelkünk! 
Orbán ebből a kisvasútból torzszülöttet csinált olyan igazi maharadzsa giccset keverve az orosz bojárízléssel, amiből kijött egy „viktorvasút”. Nagyvasúti síneken megy a mi kisvasúti szerelvényünk, kisvasúti síntávolsággal és nagy kocsikkal, milliósra kalkulált utaslétszámmal. 
Már látom lelki szemeim előtt, ahogy Habony kitalálja, az erkölcs és vallástan, a terrorháza kötelező látogatása mellé, a kisvasúti bizonyítványosztást, mint nemzetépítő programot, fokhagymás lángossal. A diákok Bicskéről megérkeznek Felcsútra, a stadionban eskütétel Viktorra, majd bizonyítvány osztás, a már említett lángossal, szódavízzel, had emlékezzen a gyerek, hogy mit evett!
Amilyen barom a fajtám, maximum megosztottak lesznek abban, hogy nem fokhagymás, hanem tejfölös lángos kellene!
A verkli megy tovább, lehet, én vagyok a hibás, de képtelen vagyok ezt a sűrű sületlenséget emészteni.