"Végre egy olyan közegben vagyok, ahol nem az az ostoba vita zajlik, hogy a magyar gazdaság fejlődött-e, vagy sem" - kezdte felszólalását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitóján Orbán Viktor, akit "a magyar köztársaság miniszterelnökeként" konferáltak fel. Pár perc múlva viszont már Matolcsy György felvetésére reagálva azon merengett, hogy a helyzet jó-e, vagy sem.

"A jó, mint kifejezés, szerintem mellőzendő, ha a gazdasági helyzetről beszélünk. Én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy a helyzet biztató. A jelenlegi helyzetet el lehet még rontani"

- mondta.

És még csak nem is ez volt a legnagyobb ellentmondás a beszédében. A magam részéről akkor már arra szavaznék, hogy Orbán szerint

"pártalapon nem lehet sikeres gazdaságpolitikát folytatni",

ami elnézve egy egyszerű, vidéki gázszerelő világrekordtempójú gazdagodását már-már cinikusnak tűnik. Pedig Orbán már 2010-es megválasztása után tartott első beszédében a cinizmust nevezte fő ellenségének, és most is arról beszélt, hogy a cinizmus, a jómód rejtegetése mellett kommunista örökségünk. Tehát a miniszterelnök, akinek saját bevallása szerint alig valamivel több, mint hétszázezer forintja van a nejével közös bankszámláján, kommunista beidegződésnek, egyben károsnak tartja a jómód és a siker rejtegetését. És gyűlöli a cinizmust.

Haladjunk. Orbán azért kerülné a "jót", mint jelzőt a gazdaság állapotára, mert a kommunizmusból örökölt cinizmus miatt a magyar nép, ha azt hallja valamiről, hogy jó, egyből arra kezd gyanakodni, hogy az valójában rossz. Ezért használná a biztató jelzőt, bár aztán maga is elismerte, hogy

"többre van szükség annál, amit eddig elértünk",

mert ha csak annyit tenne a kormány, amit eddig, akkor nem fog minőségileg előrelépni az ország. Ezért volna szükség rá, hogy "nagy dolgokat csináljunk". Ilyen nagy dolognak tartja a Budapest-Belgrád vasútvonalat és a paksi berzházást. "Nem véletlenül gáncsolják Brüsszelből" - jelentette ki. Szerinte ezért nem óvatosságra van szükség, hanem hogy nagy dolgokon törjük a fejünket.

Ebben példát is mutatott, amikor hosszasan beszélt Magyarország nagyságáról, még ha aztán saját szavaiba belezavarodva közbeszúrta, hogy momentán csökken az ország népessége. De ezen gyorsan átlendült.

Beszédéből még megtudhattuk, hogy ahhoz képest, hogy már több mint egy éve folyamatos válsághelyzet van az országban, szerinte itt alacsony a terrorfenyegetettség. Beszélt még "az etnikai homogenitás" megőrzésének fontosságáról, majd zárásként az amerikai választás befolyásolására tett, titkosszolgálati értesülésekkel igazolt orosz befolyásolási kísérletekből levezette, hogy Magyarországon is szükség van odafigyelni erre. Csak gondolom Putyin elnök barátjaként ő nem az oroszokra, hanem a civil szervezetekre gondolt, még ha ezúttal a kormányzat utalásszerű kulcsszavai közül csak az átláthatóság került elő. (444.hu)