A héten elfogadott úgynevezett pedofil törvény eklatáns példája ennek a taktikának. Azzal, hogy tudatosan összemossa a pedofíliát és a homofóbiát, kicsalja a nyilvánosság elé azokat, akik felháborítónak tartják egyes nemi identitástok megbélyegzését, ugyanakkor rendpárti üzeneteket küld saját táborának. Orbánnak részben a külföldi kormányok tiltakozása is segít terve megvalósításában.

Sok tekintetben igazuk volt azoknak az európai kereszténydemokrata politikusoknak, akik szerint hiba volt kiengedni (vagy ha úgy tetszik kizárni) Orbán Viktort a pártcsalád kötelékéből, mert így már az a kicsi nyomás sem marad a magyar kormányfőn, amit addig az EPP a Fidesz tagságának felfüggesztése után tudott rá gyakorolni. Most, hogy lényegében minden kapcsolata megszakadt egykori szövetségeseivel, Orbán előhúzhatta a cilinderéből azokat a témákat, melyeket nyilván rosszallanának az uniós kereszténydemokrata vezetők.

Láthatóan lubickol ebben a szabadságban, és élvezi, ha meg tudja bontani az összefogásra építő ellenzéki pártok sorait. Orbán nagy taktikus, így sejteni lehet, hogy a 2022-es parlamenti választásokig még előáll néhány olyan témával, melyekben nem értenek egyet az ellenzéki koalíció politikusai és szimpatizánsai. A főpróba mindenesetre sikeresnek tűnik a kormányfő szemszögéből, hiszen a Jobbik megszavazta az úgynevezett pedofil törvényt, a baloldali és liberális pártok viszont távol maradtak a voksolástól. Mind a jobboldali, mind a balliberális ellenzéki politikusok tudják, hogy számukra nem volt jó megoldás, Orbán olyan csapdát állított nekik, amelyből nem lehetett méltósággal kisétálni.

Nyilván patikamérlegen méricskéli, mennyit hoz és mennyit visz egy pedofil törvényhez hasonló, heves érzelmeket kiváltó jogszabály, így lesz még lehetőségünk megtapasztalni, meddig hajlandó elmenni Orbán Viktor egy remélt választási győzelem érdekében.

Azon kívül, hogy nyílt színvallásra kényszerítette politikai ellenfeleit, az is a kormányfő kezére játszik, hogy a nyugati demokráciák máris kifejezték rosszallásukat a hasonló tartalmú orosz törvénynél is szélsőségesebb elveket megfogalmazó jogszabállyal kapcsolatban. Orbán ugyanis mindenáron be akarja bizonyítani a magyar választók számára, hogy aki nem a Fideszre voksol, az a nyugatiak (sőt, tulajdonképpen Soros György) által pénzelt idegenszívű ellenzéket támogatja. Kísértetiesen hasonlít ez a felfogás a putyini ideológiára, amely mindenkit ellenségnek bélyegez, aki külföldi, vagy idegen ország állampolgáraival vagy szervezeteivel tart fenn jó viszonyt.

Kérdés persze, hogy a magyar lakosság mennyire lesz vevő erre a provokációra, hiszen sokakra kontrapoduktív módon hatnak az ilyen szélsőséges üzenetek. Orbán folyamatosan teszteli a magyar lakosságot, így nyilván tisztában van azzal, hogy minél szélsőségesebb hangnemet üt meg, annál jobban távolodik a városi lakosság és az értelmiség bizonyos köreitől, ugyanakkor egyre inkább stabilizálja pozícióit a kevésbé iskolázott kisvárosi, falusi népesség egy részében. Nyilván patikamérlegen méricskéli, mennyit hoz és mennyit visz egy pedofil törvényhez hasonló, heves érzelmeket kiváltó jogszabály, így lesz még lehetőségünk megtapasztalni, meddig hajlandó elmenni Orbán Viktor egy remélt választási győzelem érdekében.

Maguk az ideológiai üzenetek persze nem elegendők ahhoz, hogy megnyerje magának azt a 2-2,5 millió magyar polgárt, akik szavazataikkal meghosszabbíthatják négy évvel miniszterelnökségének időtartamát. Máris elkezdődött az ígérgetés és az osztogatás, ami persze jelentős kiadással fog járni, így érdemes arra figyelni, honnan vesz el a kormány, és hová tesz súlyos milliárdokat. Az is egy érdekes kérdés, hogy hol találja meg ennek a fedezetét a koronavírus-járvány miatt kivéreztetett magyar költségvetés. Talán a kínaiakkal egyre szorosabbra fűződő viszonyban megtaláljuk a választ, de ennek a barátságnak még nem igazán látjuk a gyakorlati hasznát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha kölcsön kérsz az apacsoktól, nem mondd meg nekik, hogy már a sziúknál is van hitelszámlád.”

Szegedi Kattintós