Nem egy közülük alig különbözik színvonalban attól, ami a koponyában megzörgetett, ott éhen halt agyrágó bogár kiadta zaj. S mielőtt félreértés lenne. Bárkinek joga van az itt leírtakat tekinteni ugyanannak. Azt is előre-bocsátva, hogy nem fogok tüntetést szervezni, mert nem alapítottam pártot, és a mikrofonigényem is csekély. Tehát az, aki rajtam szeretné számon kérni azt, ami nem történik, az is nyugodtan sorolja be ezt, és a saját reakciót is kinek-kinek az egyéni szociális problémái közé.

S akkor fairtás. Nyilván van egy botanikai, egy ökológiai, és még ki tudja milyen nézete a kérdésnek. A botanikai, illetve növényföldrajzi kérdés egyszerűen elintézhető. Az erdő ugyanis olyan életközösség, amit nem pótol a cserepes muskátli, és a ketrecben tartott papagáj. Miközben az is világos, hogy egy évszázada önálló életközösségként létező erdő pótlásához egy évszázad kell. A kiirtásához meg pár hét. A kettő időarányát annak ajánlanám a figyelmébe, aki az erdőirtás kapcsán a friss telepítések felmentő hatásairól pofázik. Azt sem vitatva természetesen, hogy azok a fél-kultúr erdők, ahova a természetes növénytakaró nem kis részét sikerült silányítani igényelhetnek emberi karbantartást is. Vagy a végén még beáll valami természeti egyensúly, amit a civilizáció ki nem állhat ugyebár.

Ezek után, különösen a déli országok hajóépítéstől kopár hegyoldalait nézve nyilvánvalóan felmerülhet a kérdés, hogy akkor a mi a jó édes kurva anyjukért akarnak fát vágatni kormányzatilag tüzelőnek. Holott a válasz baromi egyszerű is lehet. Pénzért. No nem a tűzifa áráért, bár nyilván van olyan közszereplőt ismerő üzleti szereplő, aki azért is lehajol. Azonban világos, hogy az erdőmentesített területeken baromi egyszerű megvédeni azt, ami nincs. Viszont baromi nehéz megvédeni azt, ami marad. Az erdő után ugyanis ott marad a kopasz terület. Amit süt a nap, fúj a szél, és mos az eső, ha van. Elvégre azok a bizonyos déli sziklák is kopaszak valamiért. Na pont azért, amit úgy hívnak, hogy erózió.

Amikor ez a folyamat elindul, szinte kínálni fogja magát az alkalom, hogy Orbán Viktor elkezdje megvédeni azt, amit nélküle nem kellene. Miután most szociálisan könnyekig meghatva önmagától megsegíti a szegényeket, az iskolákat, meg akárkiket a tűzifával, nekiállhat megmagyarázni, hogy csak azért kell kiparcellázni, az akkor már csak egykori, erdők helyét, hogy a vityilló-építésekkel, és a hozzájuk tatozó medencés, nyugágyas izékkel megvédjék a területet az eróziótól. Ami ugyebár be se következne, ha marad az erdő. Márpedig ebben pénz van, és nem kevés. Ráadásul azt követően, hogy az erdő már nincs ott, a környezetvédőknek is megüzenheti, hogy hova ugráljanak a lóalkatrésszel a hátsójukban. Úgyhogy Orbán, és a megtakarításait birtoklók ezt a problémát is megoldják. Miközben ki lehet osztani területeket a leghűségesebb seggnyalóknak, a legjobban lefizetendő pártoló tagoknak, és persze a legjobban fizető senkiknek. Mert az, aki ilyen áron, ilyen területeken nyerészkedik, birtokot vásárol, illetve elfogad az egy senki. Akárhány milliárdja, létrája, puskája, és bértrógere van. Ha nagyon vágyik tiszteletre, akkor Dr. Senki, a hányinger nagydoktora.

Ami nem jelenti azt, hogy a politika nem egy szereplője ne lenne ezzel holtversenyben akár a “túloldalról” is. Elvégre a párttámogatások kerekítési hibái között olyan szervezetek is vannak, akik állítólag nagyon zöldek. Annyira, hogy náluk már csak a fű zöldebb. Itt lenne a kiváló lehetőség, hogy mind a tízen kimenjenek egy erdőbe és fizikailag próbálják megakadályozni a fák irtását. A közösségi médián, az egyes párok által előadott duzzogás ugyanis csak egy valamit demonstrál: a cselekvési akarat hiányát, és a decibel politizálás langyos vizébe való elmerítkezést. Ami annál mélyebb, minél nagyobb pofája van egy pártnak amúgy a környezetvédelemről. Talán még az is előfordulhatna, hogy sikerül elindítani valamit. De legalább az ügy mártírjaként azt bemutatnák, hogy nem csak a fűtött, vagy most inkább hűtött képviselői székkel járó kedvezmények megszerzésében, és a fizetésük felvételében jeleskednek. Olyanok is, akiknek önerőből nem frakciója nem lenne, de egy “f” betű is csak valami egészen más, szaporodásbiológiai, fogalom kapcsán jutna.

Igen, lehet, hogy veszélybe kerülne az orcájuk hamvassága, a fenekük ütésmentessége. Bármi lehet, és az ellenkezője is. Még az életrajzát bemutató film alapján is elverték párszor. De talán még az is hozzájárult a népszerűsége növekedéséhez, a tömegbázisa kialakulásához. Amit talán az is befolyásolt, hogy neki volt jövőképe. Volt egy elképzelése, hogy honnan hova szeretne eljutni, és honnan hova szeretné a kisemmizett, megvetett, lenézett tömegeket eljuttatni. Most divatos szóval volt víziója. Nem tele, hanem jövőképi. Ellentétben azzal, hogy a hazai közszereplőknek még vízilovaik sincsenek. Csak a bőrük. A pofájukon. Holott, mint egy valamikor népszerű film címe is sugallná. a vízilovakkal még csak lennék. Talán egy vízióval, is. Inkább, mint a mai magyar politikai VIP-válogatottal… Amúgy igen, elvárnám, hogy mutassanak fel személyes értékválasztást, majd e mellé egy személyes kockázatot is vállaló kiállást. Akár szervezzenek tüntetést. Ne a jól megfizetett langyos vízben várják meg, amíg valakia maga amtőr módján szervezni kezdik, majd menjenek oda beleugatni valamibe, amiért semmit se tettek.

Miközben elképzelem azt a függetlenségi mozgalmat, ami Gandhi munkássága alapján bontakozott volna ki akkor, ha egy kocsmában ülve agitál, és morog az egybegyűlt alkeszeknek. Miután felvette a birodalmi parlamentben a fizut.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vérgőzzel ballibsiző neofita decibelorbanisták, a Fideszre szavazók, a Fidesz tagsága, illetve elvbarátaik nem akarnak kirándulni, erdővel borított dombokat nézve pihenni. De nem csak ők, hanem sokadiziglen a gyermekeik, unokáik sem. Ugyanis az ő tiltakozásuktól sem hangos a közélet. Pedig arrafele talán még inkább lehetőség lenne a vezérüket lecserélni. Ha tényleg az ország jövője, a gyermeik, unokáik sorsa számítana nekik a pofázáson kívül. Nem csak a lengőnyelvű vezérsegg-nyalás.

Endre István Simay / Kanadai Magyar Hírlap