Orbán Viktor lassan teljesen magára marad a Brüsszel ellen vívott szabadságharcában
Még van esélye arra, hogy megnyerje a Brüsszel elleni következő csatáját, de az már egészen bizonyos, hogy minden hitelét felélte Orbán Viktor az európai politikai közösségen belül.
Kicsinyes bosszúja azokkal szemben, akik számon akarják kérni rajta az EU alapértékeinek tiszteletben tartását arra utal, hogy balkáni lókupec módjára igyekszik alkudozni olyan áruról, ami nem is az övé. Lengyel szövetségesével a héten ugyan közzétettek egy közös szándéknyilatkozatot, ám ebből csak annyi olvasható ki, hogy a végsőkig ki akarnak tartani.
Orbán Viktor több mint 10 éve vívja furcsa (és persze értelmetlen) szabadságharcát Brüsszel ellen (jelentsen ez bármit és bárkit), de ilyen kevés szövetségessel még soha nem vágott bele egy csatába. Most, hogy blokkolni kívánja az Európai Unió legújabb hétéves költségvetésének elfogadását, merész tervéhez egyetlen szövetségest tudott megnyerni. A lengyel kormányfő is részben kényszerből csatlakozott Orbánhoz, ugyanis Morawieckinek is van mitől tartania, ha az uniós források kifizetése felfüggeszthetővé válik abban az esetben, ha egy kormány tevékenysége nem felel meg a jogállami kritériumoknak.
A magyar kormányfő ezúttal még a szoros szövetségesnek számító V4-ek két másik tagját sem tudhatja maga mellett, ami komolyan rontja szabadságharcos esélyeit. Most ugyanis sem a szlovákoknak, sem a cseheknek nem áll érdekében bajuszt kötni az EU többi tagországával, hiszen egyrészt szükségük van az uniós forrásokra, másrészt Orbánt most már lényegében páriaként kezelik a közösségen belül, így a vele való szoros együttműködés komoly politikai és persze gazdasági hátrányokat hozna magával a két ország számra.
Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.
Maga Orbán érvelése is meglehetősen visszás, amikor azzal vádolja politikai ellenfeleit, hogy a jog hatalmát a többség hatalma mögé helyezik. Vagyis Orbán kisebbségben a többség hatalmát támadja, amikor viszont többségben van, akkor ugyanezt teszi a jog hatalmával. Az EU-ban ugyanis (törpe)kisebbségben van, idehaza viszont kétharmados többség biztosítja a hatalmát. Az orbáni pávatánc tehát úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy az éppen leginkább megfelel számára a politikai csatatéren.
Orbán persze sokkal egyszerűbb érvrendszert alkalmaz idehaza a sajátjai meggyőzésére. Azt ugyanis az elszánt fideszesek is látják, hogy meglehetősen sokat kockáztat főnökük annak érdekében, hogy ne kelljen megfelelnie a jogállamiság feltételrendszerének, így lényegében önleleplező az az elszántság, ahogy vétójogával (vissza)élve blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. A hazai közönség felé ezért főként azt hangsúlyozza, hogy szerinte Magyarországot azért tartják problémás államnak máshol, mert nem fogad be menekülteket, ráadásul más kérdésekben sem ért egyet a közösség többi államával.
Amikor Orbán Viktor csütörtökön arról beszélt, hogy "a migráció, a nemzeti szuverenitás és genderkérdésekben" alapvető vitái vannak Magyarországnak az EU többi tagállamával, akkor eltérítette a vitát az eredeti iránytól. Az Európai Unió döntéshozói ugyanis elsősorban a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a kormánykritikus civil szervezetek elleni fellépés miatt aggódnak. Orbánnak esze ágában sincs ezeken a területeken megvívni a harcát, ugyanis korábban a Sargentini-jelentés elfogadásával az Európai Parlament bebizonyította, hogy komoly érveket tud felmutatni a magyar kormány ilyen jellegű jogsértései ügyében. Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.
Ezzel azonban csak hazai híveit tudja megnyugtatni, az uniós kritikusok továbbra is a szavad sajtót, a bíróságok függetlenségének kérdését, valamint az oktatási intézmények függetlenségének megnyirbálását vetik a kormányfő szemére. Erre mondják azt, hogy a felek két malomban őrölnek, aminek az is lehet a következménye, hogy hosszú ideig nem értenek majd szót egymással a felek. Azonban nagyon nem mindegy, hogy melyik malomban mennyi lisztet őrülnek. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: "Nagyobb prérin nem biztos, hogy, nagyobb bölények is legelnek, mert nem a méret a lényeg, hanem a fű minősége."