Az Európai Unió idáig csaknem egymilliárd dollárt költött a kontinens keleti felének felzárkóztatására, ami a Marshall-segély több mint nyolcszorosának felel meg, de hiába. Ettől még a keletiek nem szerették meg. Az EU vezetőinek nagy aggodalmára a legnagyobb kedvezményt élvező államok közül több is az elégedetlenség melegágya, amit a tagsággal együtt járó kulturális és politikai nyomás vált ki a lakosságból, és ami az egész szervezet összefogását fenyegeti. Pedig az óriási támogatás Keleten korszerűsítette az infrastruktúrát, emelte az életszínvonalat, enyhítette a szegénységet és új piacokat nyitott. De közben olyan fogas kérdések merülnek fel, mint a szuverenitás, a kulturális önazonosság és a tisztelet. pl. Nagy-Britanniában, ahol a Brexit-ről tartott népszavazás egyik kulcskérdése a kellemetlen keleti bevándorlás lett.

Az unió sorsa teljesen bizonytalan, főleg a menekültkérdés miatt. Brüsszel aggódik, mert ha ennyi pénz nem volt képes egyesíteni a földrészt, akkor mi lesz ezután? Az erősödő nacionalizmus a kisebb, keleti tagokat a nagyobb nyugati országok ellen fordítja. És nem kizárt, hogy 2021-től a kohéziós alapból forrásokat kell megvonni a Kelettől a bajban lévő Dél megsegítésére. A keleti nacionalisták azt állítják, hogy a támogatások nagy része már így is visszamegy német és francia építőipari cégekhez. Az adományozó kormányok ugyanakkor az állítólagos keleti korrupció miatt dühösek. Az OLAF azt közölte, hogy Magyarországon Orbán Viktor vejének korábbi vállalkozása 47,8 millió eurót kapott a közvilágítás korszerűsítésére, de erős a gyanú, hogy a cég csalt a felhasználás során. A kormányfő azt mondja, az országnak nincs szüksége EU-s alapra. A politikus unióellenes jelszavakkal nyerte meg a tavaszi választást. Brüsszel erre bemondta a blöfföt és a magyarok, lengyelek, illetve csehek esetében a felzárkóztatási források 20 %-os csökkentésére készül. (Wall Street Journal) / b1.blog.hu