Hatalmas, a kréta földtörténeti időszakból származó tojást fedezett fel egy kutatócsoport az Antarktisz egyik kőzetformációjában. Jelen pillanatban csak találgatják, milyen őslény rakhatta. - írja az Origo

A kutatók által feltárt tojásfosszília úgy néz ki, mint egy leeresztett focilabda - hosszúkás, behorpadt, felszínén számos ránc és gyűrődés van. Még 2011-ben fedezték fel az Antarktiszon, ám sosem tanulmányozták kellő részletességgel, hosszú évekig a Chilei Természettudományi Múzeum raktárában porosodott. Mivel jeges vidéken bukkantak rá, és körüllengte valami titokzatosság, az ősmaradvány a népszerű sci-fi horror után a „Dolog" nevet kapta.

A külső sötétszürke rész lágy héj, ami a belső membránt veszi körül. - Forrás: Legendere et al. (2020) / origo.hu

Végül az austini Texasi Egyetem szakértői úgy döntöttek, alaposabban szemügyre veszik a fosszíliát, az eredményről a rangos Nature tudományos folyóiratban számoltak be. 

Eszerint a maradvány egy 66 millió éves, lágyhéjú tojás, az egyik leghatalmasabb, amit valaha találtak: 30 centiméter hosszú, körülbelül akkora, mint egy futball-labda, méretét csak az elefántmadár tojása múlja felül. 

Fosszilizálódott tojást még sosem találtak az Antarktiszon, és egyelőre az sem világos, milyen lény rakhatta. A kutatók gyanúja szerint egy ragadozó életmódot folytató őshüllőhöz, egészen pontosan egy moszaszauruszhoz tartozhat, ami a késő kréta korban élt, nagyjából 70-65,5 millió évvel ezelőtt. 

"A tojás egészen biztosan egy termetesebb dinoszauruszra hajazó állaté, viszont jellemzői alapján egyáltalán nem beszélhetünk dinótojásról" – írta a kiadott közleményben a tanulmány vezető szerzője, Lucas Legendre, aki szerint a ma élő gyíkok és kígyók raknak hasonló – ám a felfedezettnél jóval kisebb – tojásokat.

Óriási tojást csak óriási test rakhat

A moszaszaurusz elevntojó lehetett, vagyis az általa lerakott tojás szinte azonnal kikelt.- John Maisano/The University of Texas at Austin Jackson School of Geosciences

Amikor 2011-ben először ráakadtak a maradványra, még a tudósok sem tudták, mivel van dolguk. Ezért Legendre több mintát vett a fosszíliából, majd a membránrétegeket különféle mikroszkópokkal alaposabban megvizsgálta. A tojás struktúrája (kevés ásványi anyagot tartalmazó vékony héj) alapján az azt rakó hüllő eleventojó (ovivivipar) faj képviselője lehetett, vagyis az utód már az anya testében fejlődésnek indult, és a tojás lerakása után, keltés nélkül, rövid idő alatt kikelt. Mivel a tojásból előbújt lény csontjai nem kerültek elő, a kutatónak más módon kellett kiderítenie, milyen állathoz tartozhatott a fosszília.

Legendre összesen 259 ma élő hüllőfaj testméretét vetette össze tojásaik méretével, ebből következett, hogy az őstojást rakó teremtmény legalább 6 méter hosszú lehetett. Szintén beszédes, hogy a leletet tartalmazó kőzetformációból fiatal, illetve kifejlett moszaszaurusz és plezioszaurusz egyedek csontjai kerültek elő. 

"Több szerző is azt feltételezi, hogy ez egy szaporodásra, utódgondozásra alkalmas hely volt, mert az öböl sekély vize védte a fiatal példányokat, azok biztonságban fejlődhettek" – mutatta be az ásatás helyszínét Legendre.

Hogyan kelhetett ki az utód?

A tanulmány ugyan nem részletezte, hogy az őshüllő miként kelt ki a tojásból, de két hipotézis is létezik.

• Az egyik szerint az utód – a tengeri kígyók egyes fajaihoz hasonlóan - a vízben kelhetett ki.
• A másik elmélet ezzel szemben úgy véli, hogy a kicsinyek – akárcsak a tengeri teknősök ivadékai – a partról próbáltak a tengerbe jutni. Utóbbi esetben az anyaállatnak rendkívül ügyesen kellett manővereznie ahhoz, hogy tojásait biztonságosan a szárazföldre rakja.

origo.hu