A miniszterelnökségen kívül immár a Roszatommal is bíróságon kell küzdenie annak, aki kíváncsi a legalább háromezer milliárd forint értékű atomerőművi szerződésekre.

Tegnap kiderült, hogy a szövegek nincsenek meg magyarul.

A Fővárosi Törvényszéken folyó adatkérési per során világossá vált, hogy a Paks II. szerződéshez kapcsolódó megvalósítási megállapodásokból csak angol és orosz verzió van. Magyar, az eredeti egyezménytől eltérően, ahol az orosz mellett a magyar szöveg is hivatalosnak számít, nincs. Ezzel az Orbán-kabinet átengedte a szerződés értelmezésének monopóliumát az orosz félnek. Ez kilátástalanná teheti a magyar érdekek érvényesítését elszámolási vita esetén, amikor egyetlen szó (például kötbér, késedelem, kárfelelősség stb.) pontos jelentésén eurómilliárdok múlhatnak, a bírósági útról pedig eleve lemondtunk.

A miniszterelnökséget vezető Lázár János tavaly még azt állította, hogy a paksi bővítés lesz az ország legátláthatóbb beruházása. Süli János bővítésügyi tárca nélküli miniszter pedig a nemzetbiztonsági bizottság ülésén megígérte, hogy a Paks 2-ről az oroszokkal kötött megvalósítási szerződéseket önként nyilvánosságra hozzák. A bíróságon azonban tegnap ismét kiderült, hogy a tervezett atomerőmű ügyében az Orbán-kabinetnek semmit sem szabad elhinni: a miniszterelnökség immár bírósági úton próbálja megakadályozni a megállapodások nyilvánosságra kerülését, és a perbe most már a Roszatom is belépett.

A kormány 2014 januárjában állapodott meg Oroszországgal a paksi bővítésről egy magyar és orosz nyelvű nemzetközi egyezményben. A nyilvános dokumentum az európai gyakorlatban merőben szokatlan kikötéseket tartalmaz: kizár mindenfajta választott bírósági vagy egyéb jogi fórum előtti vitarendezést és a felek erőviszonyaira bízva a konfliktusok eldöntését. Van benne egy felbonthatatlansági klauzula is: „Jelen Egyezmény megszűnése jogi szempontból nem érinti az egyes, a jelen Egyezménnyel összhangban, annak hatálya alatt kötött Megvalósítási Megállapodásokat vagy bármilyen más megállapodást (szerződést) vagy az azok végrehajtása kapcsán vállalt kötelezettségek teljesítését”. Ez azt jelenti, hogy a magyar-orosz egyezményt kifejtő titkos megvalósítási megállapodások (üzleti szerződések) akkor is érvényben maradnak, ha magát az egyezményt a magyar fél a későbbiekben felmondaná.

A három megvalósítási megállapodás közül az első ún. EPC-szerződés az erőmű tervezésének és kivitelezésének részleteit tisztázza, a második az üzemeltetési-karbantartási szerződés, a harmadik pedig az üzemanyagellátásról szól. Az üzemanyag-szerződés ma is minősített információnak számít, a másik két megállapodás minősítését azonban a kormány két éves időhúzás után, a Jávor Benedek (a Párbeszéd EP-képviselője) által kezdeményezett titokfelügyeleti eljárás végén tavaly feloldotta. Mikor azonban Jávor kikérte a szerződéseket, Süli János mégis az üzleti titkok védelmére hivatkozott, és nem adott ki semmit. Akkor indult az az adatkérési per, amelyet tegnap folytatott a fővárosi törvényszék. Lapunknak nyilatkozva az EP-képviselő korábban törvénytelennek nevezte Süli eljárását, mivel szerinte – és a magyar bírósági gyakorlat szerint – üzleti szerződéseket nem lehet teljes egészében titkosan kezelni. Ki kell takarni az üzleti érdekeket valóban sértő információkat, a többit pedig megalapozott adatigénylés esetén ki kell adni. Jávor egyébként EP-képviselőként titokszobában már látta a szerződések angol verzióját, szerinte a szövegek 80-90 százaléka nyugodtan nyilvánossá tehető lenne.

A bíróság szeptemberben már kimondta, hogy nem fogadja el a teljes titkosítást, és 4 hónapot adott a kiadható részek nyilvánosságra hozatalára. Ám csupán annyi történt, hogy beavatkozóként tegnap a Roszatom is belépett a perbe. Most éppen a nemzetközi nőnap, azaz március 8. a következő határidő, akkor feltehetően ítéletet hirdetnek. Jávor szerint azonban látható az a kormányzati igyekezet, hogy „a kínos tartalmú szerződések ne legyenek megismerhetőek a választásokig”.

Drága, de legalább kockázatos

Mintegy hatezer engedélyt kell beszerezni az új blokkok felépítéséig – válaszolta az MSZP-s Tóth Bertalan írásbeli kérdésére Süli János tárca nélküli miniszter. Már ez a szám is jelzi, milyen irgalmatlan mennyiségű – alapvetően oroszul készülő – dokumentációt kell lefordítani. Először oroszról magyarra, ez alapján az illetékes hivatalok eldöntik mit reagálnak, majd válaszukat vissza kell fordítani. Ehhez legalább 300 szaktolmács több éves munkájára lenne szükség, ám a magyar állam egyszerűen nem tud ennyit mozgósítani – mert nincs.

Így információink szerint az a kompromisszumos megoldás, hogy az orosz dokumentumokat először angolra ültetik át, és ezt a „leiratot konvertálják” magyarrá. Az út visszafelé is ugyanez: magyarból angol, angolból orosz. Ennek a procedúrának azonban két hátulütője is van: egyrészt jelentősen nő a „szivárogtatási kockázat”, másrészt milliárdokban mérhető többletkiadást jelent.

Szerző: Hargitai Miklós / nepszava.hu