h i r d e t é s

Paraszti látóhatár

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Paraszti látóhatár

2021. június 06. - 11:13

 

Most nem a Švejkből megkedvelt Marek egyéves önkéntes által gallyra tett morvaországi "Szabad Föld"-pandantról, a mezőgazdálkodók lapjáról lesz szó, bár minden mindennel összefügg, és amit Hašek nem írt meg, azzal nem is érdemes foglalkozni!

A kép illusztráció! - Forrás: Beliczay László/MTI/MTVA

A független sajtó azon gúnyolódik, élcelődik, hogy Szijjártó Majkát VIP vendégként fogadta. Ez a szint? Meg kellene végre érteni, hogy igen, az országot eluraló bagázsnak ez a szint!

Majka, Tóth Gabi, Rákay. Nagy Feró, Demjén Rózsi, Mága. Meg eleve félrsikerült, vagy csak kivénhedt rock zenészek, színészek, sportolók, akik némi (nem is olyan kevés) alamizsnáért szétteszik a lábukat a hatalomnak, vagy eleve pártolják is. Mindenesetre még egyszer oda kívánkoznak a vacsoraasztal mellé.
A tévé nyilvánossága elé álló hivatásos, és mindenre elszánt, mindenre kész amatőr vetkőzők és partnercserés kefélők, mindenféle Való Világokban, hozzájuk Borsodi Szitu, ökörsütő versenyek, fővadászatok. Szotyolahéj-köpködő focimeccsek, pankráció, Decathlon Hungary, és általában minden, ami Hungary. Na, Bartók, Liszt, Esterházy nem. Igaz, Kosáryné Réz Lola sem. Semmi sem, ami nyomtatott szöveg.

Vajon miért? Nagyon egyszerű. Az Orbán-bagázs Mélymagyarországról jött, annak a szokásait, mentalitását vette át, polgár köztük egy van, Pokorni, de az se különb. (Talán csak annyiban, hogy tud késsel-villával enni.) Az pedig még rosszabb!

Azt kellene végre megérteniük a fanyalgóknak, hogy ez egyben Orbán tartós és példa nélküli karrierjének a magyarázata.
Mert olyannak fogadják el, bármit művel, mint aki közülük jött. Az ő nyelvükön beszél. Mert a szavazóinak is ez a szint!

Nem a "nadrágos emberre" kiváncsiak, akit a falu, a külváros népe ki nem állhat. Annak már az öltözködését, a bonyolult-tanult beszédét se érti. Azoknak, akiknek évszázadok óta, és ma is, internet ide vagy oda, a falu templomtornya a látóhatár széle, amúgy is mindennapi kenyérgondok nyomasztják, kötik le a figyelmüket, az energiájukat, az érdeklődésüket, egy iránytűjük van, egyetlen tanult emberre hallgatnak, a plébánosra. (Ha másért nem, hát, mert az asszony előveszi a sodrófát.) Meg egymásra, a kocsmában.

Ezek meg úgy beszélnek, mint mi! Hajrá magyarok, mink vagyunk a legjobbak, az Úrjézus velünk van, üsd a románt, és a többi.
A nadrágos ember pedig, ha nem a tiszttartó, akinek alá kell játszani, húzzon el az anyja p.-ba.
Az ökör tekintetű és külsejű Rezsi Szilárd, a szintén tömény értelmet sugárzó ábrázatú Tállai, Boldog, és számtalan fölkapaszkodott kültelki társuk: maguk a nép egyszerű gyermekei, miben sem különböznek tőlünk! A beszédjük, a mondandójuk, a viselkedésük!

(Ennek folyományaként a zenekritikát kalapácssal megtorolni kívánó /Gyere ki a Kultúr mögé, megbeszéjük! Azt mondtad, hogy hernyótalpas az anyám?/ zenészek, cirkuszigazgatóból, DJ-ből följebb avanzsált kultúrpápák, önjelölt irodalomtörténészek és kultúrhóhér vállakozók, dúvad rendezők, Demeter, Takaró, L. Simon, Vidnyánszky viszik a kutúrügyeket is. Úgy, ahogy. Orbán módszereivel, a saját színvonalukon, utasítás szerint.)

Tombol a sötétség. Persze, nem csak nálunk. A texasi farmer, az Auvergne-i, a breton paraszt ugyanitt tart. Régen legalább a melósok olvastak. Ha mást nem (sokan mást is!) kommunista, szociáldemokrata röplapokat, politikai fejtágítókat. Öntudatra nevelőket.

Könyv? Nézd meg a legtrendibb lakásokat, melyekkel felkapaszkodott celebek és dulimanók büszkélkednek. Hatszáz négyzetméteren nem jut hely egyetlen könyvespolcnak sem. Még dísznek se!
Az európai filmek onnan különböztethetők meg első látásra az amerikai áradattól, hogy az előbbiekben a lakás-helyszíneken mindenütt, az utóbbiakban sehol egy könyv.

De, hogy nem csak nálunk, az nem vígasz! Mert bár mindenütt erősödött a hatás, Izraeltől Amerikáig és Franciaországtól Itáliáig, nálunk, legalábbis tizenegy éve egyértelműen politikaformáló többség.
Hallgatag, talán csak magában egyet-egyet morduló, de fellépni, cselekedni évezrede képtelen tömeg.
Ha végül szavazni kell, szavaz arra, akire mondják, hogy szavazni kell.
A munkáját, a megélhetését kockáztatja, egyébként is mindegy, hogy ki lop. Akkor már inkább a közülünk való lopjon!
Aki pedig mégis próbálkozik, az szedheti a sátorfáját, vagy még rosszabb.
Esetleg véletlenül halálra gázolja egy részeg úrvezető, miközben a választási kampányplakátját próbálja kihelyezni az út menti fákra, oszlopokra.

Ezt kellene végre felfognia az ellenzéknek, és megtanulnia a nép nyelvén megfogalmazni a mondandóját. Elmagyarázni, hogy a saját és a gyerekeik sírját ássák, ha továbra is erre az emberre és a csatlósaira szavaznak. Egyszerű tőmondatokban elmagyarázni, hogy miért.

Tíz évig elmulasztották. Most van rá még egy fél évük.

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s