h i r d e t é s

Paráznaság és házasságtörés az iszlámban

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Paráznaság és házasságtörés az iszlámban

2020. július 10. - 19:39

 

Ezt a fejezetet akkor értjük meg, ha hozzáolvassuk a homoszexualitásról és leszbikusságról közölt cikket. Ugyanis sokan olyan áyák szerint ítélik meg a házasságtörőket, melyek a homoszexuálisokra vonatkoznak. Nagy a kavarodás.

Paráznaságról beszélünk akkor, ha férfi és nő között törvénytelen, tehát házasság kötelékén kívüli szexuális kapcsolat jön létre. Fontos megjegyezni, hogy egyikük sem áll harmadik személlyel házasságban. Ez a "Záni", azaz parázna:

A parázna férfit és parázna nőt botozzátok meg mindegyiket száz ütéssel. Ne kerítsen titeket hatalmába a szánalom irántuk abban, mit Allah (elrendelt) a vallásban, ha hiszitek Allahot és a Végítélet Napját. Hadd legyen a hívők egy csoportja tanúja bűnhődésüknek. (Korán 24:2)

„Zina” alatt olyan paráznaság értendő, ami nem házastársi kapcsolatban levő párok közt valósul meg. A Zina tágabb értelemben házasságtörőkre is értendő, ha az elkövető felek harmadik személlyel élnek házasságban és olyan elkövetőkre, akik semmilyen házas kapcsolatban nem élnek. Az Iszlám házasságra és válásra vonatkozó előírásai könnyűvé teszik mindkét eseményt. Ennek célja az, hogy a kísértés minél kevesebb eséllyel rontsa meg a párkapcsolatot, ugyanakkor nagyobb önbecslést ad férfinak és nőnek. A házassági kapcsolat sérelmére elkövetett vétségek szankció alá esnek. Itt a paráznaságról van szó egyedül. A versben a nem házas kapcsolatban élők közt elkövetett paráznaság büntetéséről van szó. Amennyiben a szexuális kapcsolat házasságtörést valósít meg, a büntetés halál, megkövezés. Ne feledjük, hogy ezt az joggyakorlatot Medinában alkalmazták 1400 évvel ezelőtt, tehát egy akkori medinai közösségre volt szabva. Nem az ítéletet magát kell szó szerint átvenni, hanem a logikát. Az ítélet és joggyakorlat kor és hely függvénye, az adott közösség normatíváit követi.

A büntetés itt nem áll meg. Íme:

Parázna férfi ne házasodjon mással, csak parázna nővel, vagy bálványimádóval (hitetlennel). Parázna nővel ne házasodjon más, csak parázna férfi, vagy bálványimádó (hitetlen). Tilossá lettek ők a hívők számára. (Korán 24:3)

Innen pedig tekintsük át a házasságtörők esetét. Ők azok, akik házassági kötelékben állnak és ezen kívül tartanak fent szexuális kapcsolatot harmadik személlyel. Kizárólag nőről és férfiról van szó:

Kik rágalmat szórnak erényes asszonyokra, majd nem hoznak négy tanút, botozzátok meg őket nyolcvan ütéssel és soha többet ne fogadjátok el tőlük tanúvallomásukat. Ezek ők, a züllöttek,- (Korán 24:4)

Szigorú büntetés jár azoknak, akik asszonyokról rágalmakat, vagy megbotránkoztató pletykákat indítanak útra, terjesztenek anélkül, hogy szilárd bizonyítékkal ne állnának elő. Ha bárki, bármit állít egy asszony erényének, jó hírének sérelmére, azt kétszer erősebben kell bizonyítani, mint egy üzleti megállapodást, vagy akár egy gyilkossági ügyet. Ezért négy független tanút kell erre előállítani, nem kettőt. Amennyiben ez nem teljesül, a rágalmazó maga kerül a vádlottak padjára és nyolcvan korbács, vagy botütés jár neki. Járulékos büntetésként szavahihetőségét elveszti, a jövőben nem tehet tanúvallomást. Ez a helyzet csak akkor változhat meg, ha az illető megbánja tettét és megjavul.

Kivéve, ha megbánják ezek után és megjavulnak. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes. (Korán 24:5)

Kik rágalmat szórnak házastársukra és erre saját magunkon kívül nincs tanújuk, hát tegyenek négyszer tanúságot (esküt) Allahra, hogy igazat szólnak. (Korán 24:6)

A házas felek közti vád elbírálása más, mint azok esetében, akik nem házasok. Ha egyikük erkölcstelenséggel vádolja a másikat, a vád visszaüthet rá, ha nem állít igazat. Ha bármi felmerül a házastársak között, ami nézeteltérésre ad okot, azt megbeszélhetik, legrosszabb esetben elválhatnak, hiszen ez elé az Iszlám nem görget akadályt. Ha felmerül az erkölcstelenség, paráznaság vádja, akkor a mögött erősen meg kell vizsgálni a hátteret, nehogy gazdasági előnyszerzés, vagy más ok szerepeljen a rágalom indítékaként. Tegyük fel, hogy a férj rajtakapja feleségét a házasságtörésen. Természetes körülmények között lehetetlen erre négy, de akár egy tanút kiállítani. Viszont az sem elképzelhető, hogy ezek után a felek ugyanúgy tudnak együtt élni, mint eddig. Az ügy megoldásakor ezért a házasfelek tisztességére, becsületességére kell alapozni. Ha a férj négyszer esküszik arra, hogy felesége elkövette a házasságtörést, ráadásul ötödször Allah átkát hívja maga ellen, ha hazudik, akkor a feleséget bűnösnek kell tekinteni. Ha a feleség nem fogadja el a vádat, négyszer esküszik ártatlanságára, ötödször pedig Allah átkát hívja maga ellen, ha hazudik, akkor a vád alól fel kell menteni őt. Ha ezt nem teszi, akkor bűnös és az ítéletet végre kell hajtani. Bármi legyen az alaphelyzet és a végkifejlet, annyi bizonyos, hogy egy ilyen ügy a felek számára lehetetlenné teszi azt, hogy továbbra is együtt éljenek.

Az ötödik (eskü), ha Allah átkát idézik meg arra, ki tudatosan hazug. (Korán 24:7)

Elhárítja magáról a büntetést az asszony, ha négyszer tesz tanúságot (esküvel) Allahra, hogy ő (a vádló) a hazug. (Korán 24:8)

Az ötödik (eskü) Allah haragját (ébreszti fel) maga ellen, ha igazat mond (a vádló). (Korán 24:9)

A fenti áyákban egyedül az a szankció van nevesítve, ahol egy külső személy megrágalmaz egy tisztességes asszonyt. Amennyiben nem áll elő négy tanúval, tettét nyolcvan botütéssel büntetik. Sokszor halljuk, hogy négy egymástól független tanúnak kell bizonyítani a házasságtörést. Ha így lenne, akkor is lehetetlen lenne a bizonyítás. De a korábbiakban azzal érveltünk, hogy a négy tanút a Korán nem a házasságtörésnél, hanem a homoszexualitás és leszbikusság bizonyításához írja elő. A házasságtörésre vonatkozó áyák evilági büntetésről nem is tesznek említést. Kizárólag túlvilági büntetésről olvashatunk. A részletek feljebb olvashatók. Amennyiben a házastárs házasságtöréssel gyanúsítja meg a másikat, erre négyszer tegyen esküt. Ha ötödször is felesküszik, Allah átkát hívja életre. Ez azt jelenti, hogy ha igaza van, akkor a tettet elkövető a pokolba kerül, ha hamisan esküdött, akkor ő kerül a pokolba. Egyéb evilági büntetést a Korán a közösségre bízza, ami az adott kor és hely kulturális szintje és normái szerint ítél.

Abdullah bin Mas’ud hivatkozása: Allah prófétája (béke reá) így szólt: Muszlim ember vére, ki vallja, hogy nincs más Isten csak Allah és én vagyok az Ő prófétája tilos, kivéve három esetben. Házasságtörő parázna, életet életért, hitehagyó, ki közösségét elhagyja (elárulja).

Könyv: Vérdíj könyve
Fokozat: Szahih (autentikus)
Forrás: Jami’ at-Tirmidhi 1402
Könyv referencia: 16. könyv, 18. hadisz.

Ez a hadisz felállítja azt a logikát, amit az Iszlám képvisel. Nem az ítéletről beszélek, hanem a logikáról. Ugyanis az árulásról szól. A házasság, egy szűk közösséghez való tartozás, ami az utódlást biztosítja. Az élet szentségének tisztelete bármely közösséghez való tartozás alapja. A hit, vagy közösség elárulása Medinában pedig egyet jelentett a hazaárulással, hiszen az Iszlám állam alapja a hit és a törvények betartása volt. A logikai levezetés tehát az árulásból indul ki. Most rengeteg további hadiszt kellene felhoznom kövezésre, megtorlásra, de nem teszem. Ezt a homoszexualitás és leszbikusság tárgyalásakor már megtettem. Majd a Koránnal összevetve más lett a végkifejlet. A Korán nem jut el a konkrét ítélet megfogalmazásáig és felveti a megbánás és megbocsájtás gondolatát, mely az emberi ítéletekben nem jelentkezik. El kell döntenünk, hogy az Iszlám követésekor időutazást akarunk-e tenni a múltba, vagy a jelenbe szeretnénk a Korán logikáját és lelkületét átültetni. Én ez utóbit vallom, ezért jelen esetben itt megállok.


 

h i r d e t é s