Nyeregben érzi magát Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér: a Bahmut bevételéről szóló hétvégi győzelmi jelentésének Vlagyimir Putyin orosz elnök azonnal hitelt adott, és jövendő kitüntetésekkel kecsegtette a csoport élve maradt tagjait. A szombat esti orosz tévéhíradókba azonban nem tudta beverekedni magát: sem az egyes program, sem a Rosszija 1 nem tett említést a Wagner „diadaláról”. Hogy ennek mi a magyarázata, nem tudni, mindenesetre az ukrán jelentések változatlanul folytatódó csatározásokról szólnak, amelyek szerint nemcsak a szárnyakon, hanem még magában a városban is vannak harcok.

Prigozsin önbizalma azonban határtalannak látszik: vasárnap egyik szövetségesével közösen ironikus hangú táviratban köszöntötték 68. születésnapján Szergej Sojgu hadügyminisztert, és már az első mondatban gúnyt űztek belőle, amikor mint az Orosz Geográfiai Társaság elnökét és a Máltai Lovagrend tagját szólították meg. Ennek már a töredékéért eljárást indítanak mindenki más ellen, mert hiszen nem más ez, mint amivel úton-útfélen vádolják azokat, akik nem az egyenszöveget mondják: megsérti az orosz hadsereg tekintélyét. Márpedig Sojgu hivatalosan mégiscsak az első számú orosz katona, hadseregtábornok, bár sorkatonaként egyetlen percet sem szolgált a seregben. Prigozsinék viszont az esztéta, a fafaragó, a grafikusművész, az amatőr hokis stb. sokoldalú tehetségét méltatják, és a Nyolc év Wagnerrel című könyvet küldik neki születésnapi ajándékul.

Ez már a sokadik alkalom, hogy a zsoldosvezér ujjat húz a hadügyminiszterrel, folyamatosan piszkálja továbbá Valerij Geraszimov vezérkari főnököt is, aki hónapok óta egyben az orosz megszálló csapatok parancsnoka, az invázió irányítója is. Prigozsin egy nem régi nyilatkozatát pedig, amelyben egy nagypapáról beszél nem épp tisztelettudóan, többen úgy értékelték, hogy már Putyin elnökbe is belekötött.

Elemzők szerint egyre keményebben folyik a hatalmi harc Oroszországban, és Prigozsin ennek egyik nem alábecsülendő alakja. Ha ugyan életben marad, jegyzik meg mások.

Több ukrán vezető politikus a napokban annak adott hangot, hogy Oroszországra polgárháború, a befolyási övezetek és a tulajdon újraosztását célul tűző harc vár. Ez elkerülhetetlen, és az Ukrajna elleni háború csak fölgyorsította ezt a folyamatot

– mondta Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó. Oroszország belül igencsak rohad, nincs igazi társadalmi szerződés, minden a tiltásokra épül, folyton húzni kell a csavarokon, a menet pedig így előbb vagy utóbb megszakad. És az ország folyton ezen az úton halad, ez a klasszikus, standard orosz út – tette hozzá.

Podoljak utalt Vlagyiszlav Ino­zem­cev orosz akadémikus már az agresszió első szakaszában elhangzott figyelmeztetésére (erről a Népszava is hírt adott), hogy a háborúból hazatérő, eltorzult lelkű emberek szűkebb pátriájukban folytatják, amit a harctéren műveltek, a viszonyok kriminalizálódnak abban az országban, ahol amúgy is nagy a bűnözés. Százával jelennek meg majd a lázadó „prigozsinok”: ez nem a klasszikus értelemben vett polgárháború lesz, de polgárháború, és bizonyos szinteken már zajlik is ez a küzdelem.

Julian Röpcke német újságíró is arról írt, hogy Putyin halála vagy távozása után Oroszországban nem lehet békés átmenetre számítani. Mai hívei, Sojgu hadügyminiszter, Alekszej Miller Gazprom-elnök és Prigozsin zsoldosvezér egymásnak esnek majd. Az Atlanti Tanács a közelmúltban jelentős számú külpolitikai szakértő véleményére volt kíváncsi: túlnyomó többségük lehetségesnek tartja Oroszország összeomlását vagy darabokra hullását, egy forradalom, polgárháború vagy politikai irányváltás következményeként. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter is így gondolja, szerinte a háború végeztével Oroszország kényszerítő körülmények nélkül is független, nemzeti szubjektumokra esik szét.

Az Egyesült Államokban élő és az ukrán médiában gyakran megszólaló tekintélyes orosz politológus, Andrej Piontkovszkij szerint ez a hatalmi harc régóta folyik már Oroszországban. Polgárháborúnak azért nem kéne nevezni, ahhoz ugyanis polgárok kellenének – fejtette ki a szakember a Dmitro Hordon újságíró tulajdonában levő és nevét viselő igen népszerű internetes médiumnak adott interjújában. A vörösök és fehérek száz évvel ezelőtti háborújában a szemben álló felek eszméikért harcoltak. Prigozsin nem ilyesmiben gondolkodik. És nincs egyedül. Piontkovszkij szerint 43, az övéhez hasonló magánhadsereg működik Oroszországban, sok kormányzónak megvan a maga fegyveres alakulata. Működtetésükben különösen jeleskednek azok, akiknek területén nyersanyag-kitermelés vagy -feldolgozás folyik. És nem holmi ideológiákért lelkesednek, szemük előtt a megszerezhető hatalmas vagyonok lebegnek. Már ott sorakoznak a rajtnál, az indítóbíró jelzésére várva – mondta a politológus. (Népszava)