Lét és élet. A lét abban áll, hogy egy térben elfoglalunk egy helyet. Most itt meg kell állni, nehogy félreértés legyen. Nem a náci élettér, Lebensraum filozófiát magyarázom. Ez itt teljesen más. Folytatom.

Ide születtünk a földre, abból egy teret kisajátítottunk, elszívjuk abból az oxigént, magunkévá teszünk más tereket táplálkozásban, munkavégzésben, lenyúlunk magunknak szellemi és virtuális tereket, ahol a mi gondolataink jelennek meg, a mi terveink valósulnak meg, a mi zenénk hallatszik, a mi tévéműsorunkat játszák stb. A lényeg, hogy egónk tereket foglal. Ez egy ideig mehet büntetlenül, de egy határt átlépve létünk egy más ember létével ütközik. Neki is van egója, neki is van tere és ha tereink ütköznek, ott konfrontáció alakul ki. Minél több az ember, annál több az ütközési lehetőség. Erre sokan rájöttek és hogy ez elő ne adódjék, születtek törvények, szabályozások írott formában, tradíció alapján és ezer más módon.

Ez eddig csupán a lét, ami önző, hiszen az egó terjeszkedéséről szól. Az élet ettől eltér. Most nem az evilági életre gondolok. Az teljesen más. Itt az élet értelméről van szó. Az élet számára nem az egó, hanem a lélek sikere a cél. A lélek és az egó ellentétek. A lélek ismeri az egó mibenlétét, önzését. A lélek ezt csillapítja. Nem azt nézi, hogy miként jutok én területhez, oxigénhez, munkához, anyagi sikerekhez, hanem azt, hogy miként juttathatok hozzá mást ezekhez. A lélek lecsíp az egó igényeiből és azt más számára ajánlja fel. A lélek örömet akar szerezni másnak, mert ezzel megelégedést hoz az öröm okozójának.

A zene öröme, felfedezés öröme, tudás megosztás öröme, nem arról szól, hogy terjesztjük az általunk elfoglalt helyet, hanem arról, hogy más számára tudást, kellemes perceket, élményeket adunk át. Persze, ha ezt pénzért, haszonvágyból tesszük és nem saját lelkünk megelégedésére, az teljesen más. Nyilván, meg kell élni és az anyagiakra is gondolni kell, de az nem hatalmasodhat el a lélek dolgán.

A mondanivaló most jön. Mert ha értitek a lét és élet különbözőségét, akkor látjátok, hogy külső eszközökkel csak léteteket szabályozhatják és ezt minden hatalom, világi és más meg is teszi. Az élet szabályozása ellenben egyedül a Te kezedben van. Ehhez ad Neked támaszt Isten. Ha örömadással nem foglalkozol, életed nem lesz megelégedett. Ha csak léted tereinek élsz, szabályokba ütközöl. Ha élettel foglalkozol, csak saját szabályokat követsz. Ha léted adja földi mibenléted lényegét, úgy távozol, mintha itt sem lettél volna, távozásodkor görcsösen ragaszkodsz a maradáshoz. Ha életre fordítasz több figyelmet, emléked megmarad, távozásod könnyű, elmondtál mindent, nem ragadt benned sem szó, sem tett.

Az egyházak közül vannak, akik politikai, vagy saját célra manipulálják híveiket. Az ő hibájukat abban látom, hogy azt a teret veszik el, vagy alakítják át híveikben, mely az élet adta örömöt, megelégedést keresi saját, egyéni alapon. Ezt az ambíciót nem hagyják meg az egyénnek, hanem befolyásolják. Ha sikerül, akkor létrejön a spirituális rabszolgaság. Gondolom, nem ez a cél.

Ne sorvasszátok el saját életeteket és ne az utolsó órában jöjjetek rá, hogy elmulasztottatok élni. Pedig most kellene. Én szóltam!

… Működjetek együtt a jóban, az őrizkedésben és ne működjetek együtt a bűnben, az ellenségeskedésben. Őrizkedjetek Allahtól, mert bizony, Allah Szigorú Büntető! (Korán 5:2)

Abdullah bin Umar nyomán: Allah prófétája (Béke reá) így szólt: „A muszlim tetvére a muszlimnak, így nem nyomhatja el őt és nem adhatja át őt egy elnyomó kezére. Aki egy testvérének rendelkezésére áll, annak Allah is rendelkezésére áll dolgaiban. Aki testvérére balsorsot hoz, annak Allah is balsorsot hoz a Végítélet Napján…

Nem csak muszlimok, hanem együtt élő, jóravaló emberek közt ez ugyanúgy igaz. Keressük egymás örömét és megelégedettek leszünk.