Azt már eddig is tudtuk, hogy a vonzás kölcsönös, de a tudósok most azt vették észre, hogy a Föld gravitációja jóval drasztikusabb hatású: gyakorlatilag szétfeszíti holdunk felszínét. Nem ez az egyetlen felszínalakító erő a Holdon, de ezt a hatást eddig nem vették észre a tudósok.

Fotó: NASA/LRO/Arizona State University/Smithsonian Institution)

A kutatók a NASA Holdfigyelő űrszondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) képeit elemezték. A 2009-ben pályára állt szondával még 2010-ben fedezték fel, hogy a Hold zsugorodik. 14 törést vettek észre rajta, amelyek valószínűleg úgy keletkeztek, hogy a Hold belsejében forrongó anyag a kihűlésével és összehúzódásával a kérget is megtörte. Az LRO a hatéves működése alatt aztán több mint 3200 repedést talált, ezek a deformációk elérik a pár tíz méteres magasságot, és nagyjából tíz kilométer hosszúak lehetnek. A korábbi kutatások szerint kevesebb mint 50 millió évesek - írja az Index.

Viszont ha az egyetlen formáló hatást a Hold belső folyamatai jelentenék, a törések vagy gyűrődések összevissza állnának, mert minden irányba azonos mértékű erő hatna. A tudósok most azt vették észre, hogy a helyzet éppen az ellenkező: jól kivehető minta figyelhető meg a törések orientációjában, ami egy globális külső hatásra: a Föld gravitációs vonzására utal. Ez a hatás se egyforma a Hold egészén, erősebben hat a Földhöz legközelebb és legtávolabb eső részeken.

A földi hatás ugyanakkor ötvenszer vagy százszor kisebb, mint a Hold saját összehúzódásából származó erők.

index.hu (Címlap: Fotó: NASA/LRO/Arizona State University/Smithsonian Institution)