•  „Ha nem akar, mit csináljunk?” 
• Nemcsak a németek kötnék feltételekhez az uniós támogatásokat 
• Új eszközök kellenek az európai értékek és a jogállamiság fenntartásához 
• Magyarország úgy tesz, mintha lenne takargatnivalója

– A német gazdasági minisztérium az uniós elvek betartásához kötné az EU-s források kiosztását. Készülhet Magyarország és Lengyelország arra, hogy 2020-tól kevesebb uniós támogatásban részesül?

– Jelenleg feltételes módban megfogalmazott ötletről van szó. Ugyanakkor a jövő nagy kérdése az, képesek leszünk-e a közös értékek mentén tartani az EU-t. Csak másodsorban vetődik fel, hogy ezt milyen eszközökkel érhetjük el.

– Ez a németek személyes ügye?

– Biztos vagyok benne, hogy nem csak a német minisztérium vetette fel ezt a problémát. Természetes, hogy a téma egyre többször bukik ki Németországban, hiszen úgy tűnik: Magyarország és Lengyelország nem az európai értékekhez igazodik – és menekültügyben is több vitánk van (lásd keretes írásunkat).

De más tagállamokban, illetve Brüsszelben is foglalkoznak majd azzal, hogy a következő hétéves költségvetési ciklusban változzanak-e a kohéziós politika feltételei.

Mi, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója is külön, a 2020–2026-os költségvetésen dolgozó munkacsoportot hoztunk létre, és nyilván tárgyalni fogjuk, miképp lehetne jobban hasznosítani a strukturális alapokat. A jogállamiság tiszteletben tartása egy lehet a feltételek közül.

– Nem elegendő például a jogállamiságeljárás, amelyet Lengyelországgal kapcsolatban folytat az Európai Bizottság?

– Az integráció történetében először vitatkoznak az európai intézmények egy tagállami kormánnyal a jogállamiságról. Ezzel teljesen egyetértek, mivel aggasztónak tartom, hogy a lengyel kormány nem veszi figyelembe saját alkotmánybíróságának döntéseit. Nagyon remélem, fel tudjuk majd oldani ezt az ellentétet.

Ugyanakkor muszáj lesz cselekedni, ha valami hasonló vagy esetleg még súlyosabb jogsértés történik. Fel kell készülni arra, hogy amennyiben az uniós jog keretein belül nem lehet odahatni, szükség lehet egy másfajta mechanizmusra is, például olyanra, ami a támogatásokat alkalmazza eszközként.

– Hogyan lehet mérni vagy osztályozni a jogállamiság megsértését, hogy azt aztán majd a támogatásokból levont eurókra váltsák át?

– A környezetvédelem vagy élelmiszerbiztonság terén például létezik egy uniós szabályrendszer, aminél meg tudjuk nézni, a tagállamok betartják-e a feltételeket vagy sem. Ha nem, akkor szankciókat alkalmazunk. De a jogállamiság, a demokrácia vagy jogegyenlőség területein nyilvánvalóan nehéz fekete-fehér kritériumokkal dolgozni. Ahhoz viszont, hogy politikai célokból ne lehessen az értékeléssel visszaélni, objektív feltételek kellenek. Ez nagyon bonyolult és érzékeny kérdés, ezért kell róla vitázni.

– A 2020-as költségvetés lehet majd a „második sebességbe” tartozó országok megkülönböztetésének újabb eszköze?

– Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a kétsebességes Európa gondolatának. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy együtt tartsuk a 27 tagországot. Ennek ellenére a Lisszaboni Szerződésben lehetőség van a megerősített együttműködésre. Ha 27-en nem tudnak egyezségre jutni, akkor, akik akarnak, előre mehetnek.

– Mint az európai ügyészi hivatal esetében, amit Magyarország nem támogat.

– Igen kényessé teszi az ügyet, hogy rengeteg uniós pénz érkezik Magyarországra, miközben a hivatal egyetlen feladata az lesz, hogy fellépjen az uniós támogatásokkal való visszaélések ellen. Magyarország nem vesz részt benne, közben a kétsebességes Európától retteg. Ez igazán érdekes, és lássuk be, ellentmondásos hozzáállás.

– Megvalósulhat a Bizottság legfrissebb ötlete, amely a kohéziós támogatások kifizetését az ügyészi hivatalhoz kötné?

– 2020-ig még sok idő van, de ezek az ügyek szorosan összetartoznak. Minden országban törvény biztosítja a költségvetés átláthatóságát, mégis milliók tűnnek el. Ha a magyar kormánynak nincs takargatnivalója, miért nem akarja az ügyészséget?

– Az eurózóna is mélyebb együttműködés felé kezd elmozdulni. Mi várhat azokra, akik kimaradnak?

– Emmanuel Macron francia elnök szándékai elég egyértelműek, és úgy látom, Németországban és más államokban is egyetértenek vele. A Bizottság jó időben mozdult annak érdekében, hogy az eurózóna tovább fejlődhessen.

A közvéleménynek meg kell vitatnia, mit választanak a javaslatok közül. Szerintem az EU-ból vagy a közös piacból való kilépés már nem járható út. Mélyebb integrációra van szükség az eurózónában. Jelenleg 19 országban használjuk a közös pénzt, és várjuk a többieket. Magyarország, Lengyelország, Csehország és a többiek mind aláírták a szerződést, ami azt mondja, az euró a közös pénzünk.

Az tehát a kérdés, mikor csatlakoznak ezek az országok az euróövezethez. Magyarországnak el kell döntenie: kivárja, mások hogyan alakítják az ügyeket, vagy ő maga is csatlakozik a reformfolyamatokhoz. Senki nem kényszerítheti erre. Ha nem akar, mit csináljunk vele?

– Akkor mégiscsak megvalósul a „kétsebesség”?

– Az az igazán jó az EU-ban, hogy elhatároztuk, valamit együtt véghez viszünk. Senkivel nem erőszakoskodtunk emiatt. Az új irányokról hosszasan lehet gondolkozni, de a végén együtt kell döntenünk. Ha valaki nem akar a közös döntéshozatalban részt venni, annak egészen más elképzelése van Európáról, mint amiben én hiszek.

vasarnapihirek.hu