Schiffer azt mondta, kicsit meglepődött a kétharmadon, de 2016 nyarán is azt gondolta, hogy kb. ez lesz, „ha nem történik valami előre nem látható dolog”. Azt is mondta, hogy direkt kihúzódott az LMP életéből, bár formálisan még tagja a pártnak, de a nyilvánosság előtt tudatosan nem tett pártpolitikai nyilatkozatot tavaly szeptember óta, hogy ha már azonosulni nem tud a saját pártjával, legalább ne ártson nekik a kampány alatt. (Tavaly szeptemberig egyébként rendszeresen szidta az ellenzéket a fideszes médiában.)

Azt is mondta, hogy „az, ami velem szemben zajlik a ballib oldalon – most is valamelyik ATV-s műsorban engem szurkálgattak, mint valami vudubábut –, az morálisan és szerkezetileg sem más, mint amit a Fidesz művelt Soros Györggyel az elmúlt egy évben. Ugyanaz a gyűlöletpolitika.”

Hogy ezt pontosan hogyan érti, nem világos, hiszen nem plakátolták tele az országot a fejével több 10 milliárd forint közpénzből, és nem készül törvény az ő nevével reklámozva.

Az a függetlenségi doktrína, amit Schiffer képviselt, nem arról szólt, hogy az LMP soha senkivel nem szövetkezik, hanem arról, hogy akikkel nincsen értékközösségük, azokkal nem állnak szóba. Egy teljes ellenzéki koordinációban szerinte is részt vehetett volna az LMP, de ha ő döntéshozó lett volna, biztosan nem szavaz a függetlenségi doktrína feladására. Szerinte az LMP-t a stratégiája átpozicionálta a kulturális baloldalra, amivel ő nem tud azonosulni, ezért inkább elment „egy elcseszett Paks-Vasas meccsre a kecskeméti listaállító kongresszus helyett”. (Az ő politikai otthona egyébként „az európai szuverenista baloldal, illetve a globalizációkritika, az ökopolitika”.)

Szerinte papírforma, hogy az LMP-re többen szavaztak, mint eddig bármikor, és hogy a párt nélküle is elért 6-8 százalékot, viszont a párt vele együtt sem tudna 8-10 százalék fölé menni, ha a szervezeti hiányosságait nem pótolja.

A bázisdemokrácia a ’68-asoknál nem csak beleszólást jelentett, hanem az azzal járó felelősséget is. Ez viszont nincs, és nem is volt soha az LMP-ben

 – mondta.

Arra a felvetésre, hogy ha az LMP csak egy-két budapesti körzetben visszalépett volna, már elkerülhető lett volna a fideszes kétharmad, azt mondta:

Hagyjuk már ezt a hülyeséget! A számok egyértelműek.

Mint kifejtette: „A 2014-es összefogás pártjai – mögöttük a rettenetesen demokratikus értelmiségi holdudvarral – negyedmillióval kevesebb szavazatot kaptak, mint ’14-ben. Az LMP százharmincezerrel többet kapott. Plusz ott van a Momentum meg a Kutyapárt, akik érzékelhető méretben képesek voltak behozni szavazókat az arénába. Ha a többi ellenzéki párthoz mérjük a teljesítményünket, akkor a számok alapján tény, hogy a legjobban az LMP szerepelt. Innentől kezdve nevetséges ez a blame game, amit az LMP-vel szemben folytatnak, még akkor is, ha az LMP maga is tett azért, hogy belekerüljön ebbe a számára megnyerhetetlen játékba.”

Szerinte az LMP azt ígérte a választóknak, hogy helyreállítja a jogállamot, de „közben a saját korábbi kongresszusi és országos politikai tanácsi döntésein lazán túllép, tehát nem éppen az ígéretével harmonizáló módon viselkedik”. „Ha egy viszonylag szerényebb méretű ellenzéki párt házon belül így átlép a közösségi döntéseken, akkor mit várhatunk tőle, ha hatalomra kerül?” – kérdezte.

A balhék és Sallai Róbert Benedek ügye után az Azonnali megkérdezte, hogy Schiffernek van-e még maradása az LMP-ben, amire azt mondta, neki céljai az LMP-ben nincsenek, a májusi tisztújító kongresszusra sem fog elmenni, őt ez nem érdekli. Hogy kilép-e a pártból, arra azt mondta: „Engem ez egyszerűen nem érdekel.” Schiffer élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy visszavonult.

Beszélt néhány LMP-s politikusról, például Vágó Gáborról, aki 9,9 százalékot kapott kecskeméti képviselőjelöltként: „Azt meg, hogy ki az esélyes jelölt, hagyjuk abba.” Szerinte a pártnak szüksége lett volna arra is, hogy Ertsey Katalin vagy Osztolykán Ágnes ott maradjon a párt mellett. (Ertsey az Orbán.kormány prágai diplomatája lett, Osztolykánt pedig Strasbourgba küldte a kormány.)

Csárdi Antal belvárosi győzelméről Schiffer azt mondta: „Talán el kellene azon gondolkodni, hogy egy viszonylag ismeretlen vásárcsarnoki zöldségesre hamarabb szavaznak le, mint Bauer Tamásra, vagy az utolsó budapesti úttörőelnökre.” Arra a felvetésre, hogy magukhoz képest ők is jól szerepeltek (és a körzetük nehezebb is volt, ráadászl ott nem egyetlen baloldali ellenzéki jelölt indult), Schiffer azt mondta, hogy a belbudai és belpesti körzetekben nem az ellenzék szerepelt jól, hanem a Fidesz rosszul.

Schiffer ezután felsorolt olyan politikust, akiket tisztel: a Fideszből Gulyás Gergelyt és Navracsics Tibort, az MSZP-ből Szanyi Tibort, Bárándy Gergelyt és Tóbiás Józsefet, a Jobbikból Vona Gábort, Farkas Gergelyt és Szabó Gábort. , de említette Gaudi Nagy Tamást, Novák Előd és Morvai Krisztina – utóbbi kettőről azt mondja: „abszolút tisztelem. Tudom, hogy szentségtörő lesz, de a felsorolt jobbikosok közül én egyiket se tartottam rasszistának. Azzal együtt sem, hogy sok esetben rasszista indulatokat korbácsoltak fel 2009-2010-ben.” Mesterházy Attilával és Tarlós Istvánnal viszonylag gyakran szokott eszmét cserélni, Puch Lászlóról pedig azt mondta,

egy okos ember, akinek vannak játékszabályai. És általában én az ilyen politikai szereplőket tudom tisztelni akkor is, ha egyébként tök mást akarnak, mint én. Ez igaz Puchra éppúgy, mint jó néhány fideszes politikusra.

Arra a felvetésre, hogy egy LMP-st se mondott, azt mondta, az természetes, hogy velük szimpatizál, de arra a kérdésre, hogy „Hadházy esetében is” is így van-e, már úgy nyilatkozott: „Nem akarok Hadházy Ákossal foglalkozni.” Viszont Ungár Péter szellemi-politikai kvalitásait mindig is nagyra tartotta, bár arra, hogy az LMP hátterében ő mozgatná a szálakat, azt mondta: „Jaj, hagyjuk már ezt.”

Márki-Zay Pétert nem ismeri, a politikai nézeteiről keveset tud, amit meg tud, az nem feltétlenül az ő világa, de Schiffert a szó ideológiai értelmében centrista kezdeményezés sosem érdekelte, és nem is fogja érdekelni.

Az LMP egykori társelnöke azzal zárta az interjút, hogy:

jó érveket látok amellett, hogy kétharmados ellenszélben is van értelme egy ellenzéki frakciónak jelen lennie a parlamentben, és megvívni a maga csatáit.

(Azonnali)

444.hu