Magyarországon a jelek szerint nincs politika anélkül, hogy bele ne tapossanak azok önérzetébe, akik nem osztják a rózsaszín álmot; a „nemzetikeresztény-mélymagyar” idilljében révedők ábrándját.

Ellenzéki oldalról azért nincs értelme nyilatkoznunk, mert bár a radikalizálódás ezt a réteget is jóvátehetetlenül megfertőzte, jelenlétük – többségi voltuk dacára – a kormány szemében nem mérvadó.

És ha már a kormány került szóba, nem feledkezhetünk meg arról a veszedelmes magatartásról sem, amivel „példaként” járnak elől a hon úgy nevezett atyái. Különös és bizarr adalék, hogy az a miniszterelnök-helyettes ragadtatja el magát sokadszorra, aki nem mellesleg a Kereszténydemokrata Néppárt tagja.

Nem biztos, hogy bölcs dolog egy, a nevében kereszténységet hirdető bármilyen közösség tagjaként a felebaráti szeretet nevében ilyen kijelentést tenni.

Persze Semjén Zsolt esetében nem lehetünk abban sem biztosak, hogy felfogja-e kijelentése súlyát. Ahogy azoknál sem, akik számára mint „háztartási szó, oly otthonos” e kifejezés.E

Nem az első eset, amikor az „áruló” kifejezés Semjén száját elhagyta. Különösen az utóbbi időszakban. Elég csak arra gondolnunk, ahogy nem is olyan rég Navracsics Tibor arra vonatkozó kijelentését kommentálta, miszerint a rettegett Soros-terv nem is létezik. Erre volt képes a következőképpen reagálni:

„Nem fair play Navracsics Tibor szereplésében, hogy miközben „az a szöveg”, hogy neki mint brüsszeli biztosnak távolságot kell tartania a magyar ügyektől, addig most idejön, nyilatkozik Soros-ügyben úgy, hogy azt a Soros-párti ellenzék, mint kést a hátunkban tudja forgatni”

A sor itt ugyan nem ér véget, de a Népszava egy olvasói levelet tett közzé még 2014-ben, melynek tartalmával mélyen egyet kell értenünk.

„Semjén doktor egy pillanatra mindig elfelejti, hogy ő a magyar állam egyik magas rangú vezetője. Mert ha nem felejtené ezt el, emlékezne, hogy a hazaárulás, a hatályos magyar Büntető Törvény szerint az, amikor a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel, vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Minthogy ilyenről nem tett közzé semmilyen bizonyítékot egyetlen kormánymédia sem, nincs okunk feltételezni, hogy bármely ellenzékbe kényszerült ember vádolható ilyen súlyú üggyel.

De mi a helyzet a letelepedési kötvénnyel? Azzal, hogy valakiknek lehetővé tette a kormány, hogy bevásárolhassák magukat a választók közé, vajon ezek az „új piacra betörő” egyedek nem befolyásolják a függetlenséget?

Persze ezt Semjén nyilván nem így látja. Hogyan nyerhetne másképp választást kormánya?