Shakespeare füvezett?
A legújabb gázkromatográfiás vizsgálatok eredményei alapján könnyedén előfordulhat, hogy a világ legnagyobb hatású írójára is hatottak bizonyos „művészeten kívüli jelenségek”.
A vizsgálat tanulsága szerint a Shakespeare kertjéből előkerült pipák közül többet is használtak füvezésre.
A Shakespeare-korabeli Angliában igen elterjedt szokás volt a dohányzás, ennek megfelelően rengeteg pipa maradt fent a nevezett időszakból. A Shakespeare Birthplace Trust tulajdonában lévő huszonnégy darab pipából, melyek a költő egykori birtokának kertjéből kerültek elő, a legnevesebb dél-afrikai egyetem kutatói nyolc darabról egyértelműen megállapították, hogy tulajdonosa, vagy tulajdonosai rendszeresen használták marihuánaszívásra. Miért pont épp a nagy William ne turbózta volna magát némi fűvel, ha már épp az ő kertjéből kerültek elő a bizonyítékok?
A Witwatersandi Egyetem tudósainak módszere megkérdőjelezhetetlenül hatékony. Ma már a hasonló jellegű vizsgálatokat valamennyi tudományág támogatására a gázkromatográfiás tömegspektrométeres technikával végzik, egészen az orvosszakértői analízisektől a speciális kormeghatározásokig. Így tehát biztos hogy amit találtak a pipákban, az tetrahidrokannabinol, a marihuána hatóanyagának maradványa.
A korszakban egyébként a legtöbben két elterjedt élvezeti szert szívtak Angliában, ezek közül az egyik az Észak-Amerikából behozott dohány volt, míg a másik a szakértők szerint Francis Drake által Peruból Európába szállított kokacserje.
Irodalomtörténészek szerint Shakespeare több drámájában és szonettjében is találni utalásokat mind a kokainra, mind a marihuánára, s egyetlen alkalommal sem negatív felhanggal.
Azt állítani persze túlzás volna, hogy a Shakespeare beszívva fektette le a korai modern európai irodalom alapjait, azonban szinte biztos, hogy használója volt mind a kannabisznak, mind pedig a kokainnak. Nem mellékesen, hasonló rangban lévő kortársaihoz hasonlóan, hiszen a tehetős angolok közel sem vetették meg az új világból behozott élvezeti szereket, mit sem tudva azok negatív hatásairól, önfeledten hódolva az általuk okozott gyönyöröknek.
Most más perspektívából is eszünkbe juthat Cseh Tamás és Bereményi Géza dalának refrénje: „E kies hazában mutass nekem, egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!”
(Fotó: huffingtonpost.com)
Posted by SEJT on 2015. augusztus 10.