h i r d e t é s

„Simicska zseniális, meg fogjuk kapni, ami jár”

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

„Simicska zseniális, meg fogjuk kapni, ami jár”

2015. február 12. - 13:21
0 komment

 

Részeg ordibálás, borosüveggel őrjöngés, luxusautók, ukrán maffiózónak öltöztetett pártkatonák, korlátlan hatalom és „viszonylag kevés ékszer”.

Visszaemlékezésekből férceljük össze Simicska Lajos jellemrajzát, aki amúgy „fantasztikus képességekkel rendelkező ember”.

Meg lehet nézni a neten: Simicska Lajosról ugyanaz a négy-öt, az utóbbi huszonöt évben készült kép terjed és még ennél is kevesebbszer szólalt meg. Egészen múlt péntekig. Ha pedig valakit nem látunk, csak érezzük, hogy jelen van – a plakátoktól az újságokon át az aszfalt minőségéig –, azt általában elkezdjük legendásítani pozitív vagy negatív sztorik, anekdoták képében.

Azt, hogy Simicska zseniális menedzser – ezt nem mi mondjuk, hanem egyik khm, bírálója, Bayer Zsolt –, az is bizonyítja, hogy ő még ezt is meg tudta úszni. Cégbirodalmát nagyjából ismerjük, őt magát egyáltalán nem. Testőrökkel körülvéve él egy villában? Luxusautókkal száguldozik? BKV-zik? Ő vásárol szupermarketben, vagy erre is van embere? (Jó, utóbbit véletlenül tudjuk.) Megpróbáltuk hát felkutatni a többé-kevésbé hiteles történeteket és összeállítani belőle, milyen ember lehet Orbán évtizedes szövetségese és újdonsült ellensége.

Két kínálkozó forrásunk volt. Az egyik Bayer Zsolt áhítattal átitatott 2006-os A nagy Fideszkönyv I. című nagy formátumú képes kötete a párt alapítóiról és a forrongó kezdetekről. Sokat mondó, hogy ebben egyszerűen elő sem kerül Simicska. Nem hogy külön fejezetet nem szentel a Bibó-kollégiumban élő társaság fő hangadójának és Orbán egyik legjobb barátjának: még a nevével sem találkoztunk. A viszonyokat ismerve azonban mindez mégsem meglepő. Az egykori Fidesz-alapító és –sajtófőnők Bayer már 1994-ben bevallotta, hogy például miatta hagyta ott a pártot: „Dr. Simicska körül

egyre több lett a fegyveres őr,

s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.

A másik forrásunk az ellenkező oldalról jött: az Élet és Irodalom gondozásában Petőcz György gyűjtötte össze és adta ki 2001-ben a keménymag és a hozzájuk kötődő arcok visszaemlékezéseit. A Csak a narancs volt című kötetben szerencsére névmutató is van (Bayer könyvében még tartalomjegyzék sincs): Simicska neve 18-szor kerül elő, ami nagyon sok ahhoz képest, hogy nyilvánosan már akkor sem szerepelt. Végignéztük mindet. Jellemrajzot nem adunk, bele van szőve az az idézetekbe, a többit az olvasóra bízzuk.

Először is: Simicska mindig üzletember volt, sosem a politikacsinálás érdekelte, mármint abban az értelemben, ahogy Orbánt, Kövért és Fodor Gábort. Már 1992-ben világos volt – még mielőtt a Fidesz átment volna polgári-konzervatívba –, hogy a párt „egyesek (konkrétan Simicska és Varga Tamás) gazdasági vállalkozása is” – írja Bozóki András a bevezetőben. A háttérben maradó pénzemberek a szerző szerint nem csak tanácsadók voltak, hanem felhasználták a népszerű párt révén megszerzett információikat „saját és barátaik boldogulására”, ezt – mármint a politikai befolyást – pedig nem is titkolták, miközben üzleteiket intézték. Így pedig kicsit nehéz volt magukénak érezniük a Fideszt a lelkes fiataloknak – írja.

A legszaftosabb részleteket Fodor Gábortól tudjuk, akinek már a Ménesi úti Bibó kollégiumban volt alkalma megfigyelni bevett szokásait. Simicskának „az volt az elve, hogy

nem szabad szépirodalmat olvasni,

nem kell koncertekre vagy moziba járni, és minden időt a szakkönyveknek kell szentelni” - mesélte. „Így azután ki se nagyon járt a kollégiumból. Néha elment, és szertartásszerűen nagyon sokat ivott. Ilyen ember volt. Amúgy fantasztikusan jó képességekkel rendelkező ember.” Ezen képességeket használva kezdett Fodor szerint a 90-es évek elején dossziékat gyártani politikai ellenfeleikről, bennük csupa kompromittáló információval, miután egyre világosabbá vált, hogy a Fideszen belül Kövér (aki rendszeresen elmondta, hogy „ölni is tudna a Fideszért”) radikális logikája érvényesült: nem szövetségeseket kell keresni, hanem az ellenségeket elintézni.

Simicska 1991-re már szürke eminenciásként intézte a háttérben az ügyeket, ő tárgyalt például az MDF-fel, amelynek a vége a Fidesz 1994-es bukását megelőlegező székházügy lett. „Néha (…) Orbánék elmondták, hogy rendkívül jól mennek a tárgyalások, Simicskáék zseniálisak, és meg fogjuk kapni, ami jár.” Ám Fodor ekkor már nem látott rá „a legbelső ügyekre”, azt is csak hallotta, hogy „Simicska, Varga (Tamás – a szerk.), Orbán, Kövér és néha Stumpf rendszeresen találkoztak (…) a Századvég irodájában”, ahol viszkiztek, mert „Simicska és Varga szerette a viszkit”, miközben „megbeszélték az üzleti ügyeket, politizáltak”. Itt találták ki a következő módszert: ukrán gengszternek öltözött pártkatonákkal hozták ki a pénzeket a nagyobb bankokból, ezen cégeket indítottak,

kiszivattyúzták belőlük az összes pénzt,

majd csődbe vitték őket és eladták mindet Josif Totnak és Kaya Ibrahimnak. Simicska hatalmát jól jellemzi Hegedűs István egy sztorija: ’92-ben azért rúgták ki Bencze György második kerületi polgármestert, mert „azonnal MSZP-ügynöknek kiáltotta ki Simicska, mert egyik éjjel nem a saját komputerét kapcsolta be”.

Molnár Péter is hasonlóan emlékszik a kollégiumi évekre: Simicskizmusnak hívták a nagymonológokat, amelyeket Simicska a szakkolégiumi választmányokon ejtett meg. „Egyébként pedig rengeteget ivott, ilyenkor iszonyú szövegek hagyták el a száját, tört-zúzott, aminek egyszer én is fültanúja voltam. Minden emeleten volt egy konyha, oda bement és tányérokat, poharakat vagy a hazahozott borosüvegeket törte össze. Elég ijesztő volt.

Ungár Klára egyszer megkérdezte Orbánt, Simicskában lehet-e bízni, „és ő azt mondta, hogy ha valakiben, benne nagyon, neki gyerekkori barátja és a kezét tűzbe teszi érte”. Ő is csak hallomásból tudja, hogy Varga és Simicska „penetráns hangnemben” ordítozott az SZDSZ-es Székely Gáborral, hogy megakadályozzák az Ungár által javasolt fővárosi koalíciót. Azt viszont átélte, hogy Simicska „berendelte” a Vend utcába, a párt gazdasági részlegébe, „szép kis villa volt, jó autókkal, szép bőrgarnitúrával, Vargán arany ékszerek, Simicskán kicsit kevesebb”. Tudni akarták, mi folyik a házuk táján. Később elvitték a Bajkál étterembe, méghozzá egy különterembe, ahol „a pincérek a kezüket lábukat összetörték”. Arra a vicces megjegyzésre, hogy mintha csak a főnökeik lennének, Varga és Simicska összeröhögött:

Azok.

A következő alkalommal (…) csak Simicska jelent meg. Varga eltűnt. Kérdeztem, hogy mi történt. A vér nem válik vízzé, mondta Simicska. Nem tudom megmondani, hogy ezzel lezsidózta, lecigányozta, vagy egyszerűen csak letolvajozta, de nem hagyott kétséget aziránt, hogy Varga meglopta őket.” Visszatérve a – mint kiderült, Varga által illegálisan behozott – „szép autókra”: „ezeket láttam is, mert nagyszájú fiatal gyerekek voltak, és egyszer kihívtak a BNV-re, ahol egy nagy pavilonban ki volt állítva egy vagy két Rolls Royce és más autók, és dicsekedtek, hogy az övék. (Hegedűs István egy pletykát is megosztott: éjszakánként a Rózsadombon kétszázzal száguldoznak BMW-kkel – a szerk.) Varga egy év múlva börtönben volt.”


 

h i r d e t é s