Sajnos halálának sok köze van a pszichiátriai tudatmódosító szerek egészségkárosító hatásaihoz - ahogyan az számos más művésszel is megtörtént már.

Spalding Gray író-színész 1987-ben vált híressé "Úszás Kambodzsába"  című filmje kapcsán. 38 filmben szerepelt, utoljára 2001-ben a Kate és Leopold című romantikus vígjáték 
Dr. Geisler-jeként tűnt fel, Meg Ryan és Hugh Jackman oldalán.

Élete nagy részében az "örökletes depresszió" hamis diagnózisa ellen harcolt, annak ellenére, hogy semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy a depresszió genetikai,
illetve örökletes állapot lenne.

2001-ben, miután majdnem lebénult egy autóbalesetben, Gray 31 hónapig lábadozott. De annak ellenére, hogy -- ahogy azt barátai elmondták -- koponyatörést szenvedett és fizikai 
trauma érte, a pszichiáterek depressziót diagnosztizáltak nála, és egy tudatmódosító szerekből álló koktélt írtak fel neki. A kezelési kísérletek kudarcát követően elkerülhetetlenül beutalták 
pszichiátriai intézményekbe, amit öngyilkossági kísérlet követett. Mivel az újabb pszichiátriai szerek és terápiák kudarcot vallottak, a lehúzó örvény egyre mélyebbre rántotta.
"Ez az ember, aki soha nem szedett antidepresszánsokat egész életében" --  mondta a felesége --, "és aztán öt különböző pirulából álló koktélt szedett be minden reggel... feladta. 
Egyszerűen azt mondta: Semmi sem működik."

2004. január 10-én Gray elhagyta otthonát és családját, és soha nem tért vissza. Testvére, Rockwell Gray szerint, Spalding elég zavart állapotban volt, amikor utoljára karácsony tájékán találkoztak. 
Március 7-én az East Riverben találtak rá a művész testére, feltételezhetően öngyilkosságot követett el.

És bár az ember könnyen azt gondolhatja, hogy a művészek élete annyira viharos és a siker nyomása annyira igénybe veszi őket, hogy az ilyesfajta sors elkerülhetetlen, mára már bebizonyosodott, 
hogy számos pszichiátriai szer okozhat mellékhatásként öngyilkossági késztetést vagy erőszakos gondolatokat. Olyan emberekben, akiknek a lelke eleve érzékenyebb, az ilyen hatás sokkal 
pusztítóbb lehet.

Chick Corea, 20-szoros Grammy-díjas jazz-zenész így írt erről: "A fájdalomról, zűrzavarról és az összetört művészi álmokról szóló igaz történet, amit a pszichiátria... hozott a művészvilágba, olyan történet, amit el kell mondani és fel kell ismerni."

Több infó a pszichiátria művészetre kifejtett negatív hatásáról:
http://emberijogok.hu/a-pszichiatria-ismeretlen-arca/letoltheto-kiadvanyok/nemzetkozi-kiadvanyok/file/31-a-muveszek-tonkretetele