h i r d e t é s

Szélmalomharc a debreceni önkormányzattal egy gyalogátkelőért! 

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Szélmalomharc a debreceni önkormányzattal egy gyalogátkelőért! 

2020. június 25. - 14:30

 

Újabb tanévnek van vége. Ha jól számolom, ez már a harmadik, de lehet, hogy negyedik alkalom, amikor leülök a klaviatúra elé, és sokadjára húzom ki a gyufát a cívis város önkormányzatánál. 

A szerző felvétele

Már magam is unom, de makacs és konok emberként - mi magyarok különös anyagból vagyunk gyúrva, mondja egy dakota mondás - nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy a hivatal nem tesz semmit, nem is érdekli a városban élők véleménye. Persze megtehetik, megszokták, kussolunk, csendben vagyunk, beletörődünk abba, ahogyan a köz szolgái lekezelnek bennünket. 

A történet, ismerős lehet már sokak számára. Nem is untatok senkit hosszasan vele. A Csapókerti Általános Iskolába és a Mesekert Óvodába sok száz gyermek jár. Közülük nagyon sokan nem a Mátyás király útja felől laknak, így nem az ottani gyalogátkelőt használják sem a gyerekek, sem a szüleik, nagyszüleik. /Ezt külön annak az önkormányzati illetékesnek írom, aki tavaly tudatos manipulációval vádolt, a mellékelt fotók miatt./ Ráadásul úgy tudni, egyetlen debreceni elibe tartozó család gyermeke sem jár sem az óvodába, sem az iskolába. 

A iskolát és az óvodát azonban - mondjon bármit az önkormányzat -a Jánosi utca felől gyalogátkelőn nem lehet megközelíteni, hiszen nincs felfestve az útra zebra. A biztonságot adó gyalogátkelőre, a gyermekekre figyelmeztető, villogó lámpa felszerelésére eddig valahogy nem jutott pénz. Ha nem értik több éve, hogy miről írok, szívesen segítek. 

Tavaly az önkormányzat közleményében többek között ezekkel rázott le: 

"A Jánosi utca ezen szakaszán évek óta nem volt közlekedési baleset a gyalogos közlekedés miatt."

"2019 tavaszán vezetői döntés született arról, hogy ebben az évben megterveztetjük, a következő évben pedig megépítjük a gyalogátkelőt a Jánosi utcai ágon is. A szűk, de az iskola, az orvosi rendelő miatt nagyon forgalmas Jánosi utca burkolatának felújítása pedig része a 2020-as felújítási programnak."

/Forrás: debreceninap. hu/ 

Fityiszt mutattak ezzel a túlbuzgó állampolgárnak, miért is szól bele a nagyok dolgába. Üljön csak a fenekén, minek okoskodik. Majd álljon sorba az ingyen virágért, meg egyébként is, tudja már a helyét. 
Igen ám, de közben mégis történt valami. Az ominózus kereszteződéstől pár méterre tavaly augusztus közepén szorgos munka kezdődött. Kezdtem örülni, mégis történhet csoda Debrecenben, és a tanév kezdetére lesz gyalogos átkelő. A munkálatok második napján láttam, hogy nem úgy van az. Gyalogátkelőt? Ugyan már! Két beállós parkolót "díszítettek" az amúgy is keskeny és balesetveszélyes utcába. Hogy minek? Csak! A rossznyelvek szerint az önkormányzat azért is megmutatta, úgyis az lesz, amit ők akarnak. Aki eddig ebben kételkedett, most láthatja. 

Persze ezek után mondja már meg valaki, az önkormányzat közleményéből mi az igaz? Ennyi volt, leráztak egy akadékoskodó fazont, és megmutatták úgyis nekik lesz igazuk? Ezért díszeleg ott a parkoló, még tovább rontja a kilátást a kereszteződésben. A posta és az iskola közötti szakaszt ezzel még szűkítették. Mindennapos volt a torlódás, a koronavírus járványig. De ez a hivatalt úgy látszik, nem érdekli.

Tavaly a tanév kezdetén, a Mátyás király utcai gyalogátkelőnél rendőr vigyázott a rendre - talán még a városi tévé is mutatta -, pár méterre onnan, az iskolából kijövő szülők és gyermekeik szlalomoztak a kocsik között. Fene érdekes módon, az senkit sem zavart.

Az erősen leharcolt állapotú úttesten még kevés autóst láttam, aki a 30 kilométeres korlátozást betartotta. Aki már járt a Jánosi utcában tudja, hogy az útjavítás csodája, ami itt történt. Mivel sokan menekülő útvonalnak gondolják, így reggel és délután a rossz állapotú, keskeny úton óriási forgalom iskolaidőben. 

Tisztában vagyok azzal, az óriási lehetőségek előtt álló város potentátjait most sem hatja meg a kérésem, hogy a szeptemberi tanév kezdésig alakítsanak ki gyalogátkelőt az iskola Jánosi utcai szakaszán is.! / A felkiáltó jel az esetleges válaszadónak szól, tudom, hogy a Mátyás király útja felől van biztonságos átkelő!/

Az önkormányzat - fentebb idéztem - többek között azzal intézte el a kérésem, hogy ezen a szakaszon évek óta nem volt baleset. Ez olyan debrecenis szöveg, amitől az ember kevés haja is az égnek áll. Az itt élőkkel beszélgetve többen úgy gondoljuk, hogy az elitiskola mellett a nép egyszerű gyermekei biztonsága is fontos, ráadásul ők vannak sokkal többen. De egy gyermek élete is a legdrágább! Közel 4 milliárd közpénzből felhúztak egy elit képzést adó intézményt, de egy átkozott gyalogátkelőre nem futja a városnak? Komikus! 

A biztonságról pedig? Teljesen véletlenül - esküszöm Papp Lászlónak, nem én rendeltem meg -, aznap, amikor az idei fotókat készítettem, a Mátyás király utcai gyalogátkelő közelében baleset történt. Ha jól sejtem, egy autó "találkozott "egy kerékpárossal. Mentő, rendőrök, forgalom terelve, remélem nagyobb baj nem történt.

Közhely, de úgy látszik muszáj leírnom, a baj, az akkor is bekövetkezik, ha mi nem szeretnénk. Ezért fontos, tegyünk meg lehetőség szerint mindent, a megelőzés érdekében. A nem létező gyalogátkelőn szerencsére az Isten eddig megóvta a gyermekeinket, unokáinkat. Nem oly régen a város egyik országgyűlési képviselője a következőket mondta: "Orando et laborando", imádkozzál és dolgozzál. Debreceni polgárként csak ennyit kérek a polgármestertől, és munkatársaitól, természetesen kellő tisztelettel, magázva.

Még két és fél hónap az új tanév kezdetéig. Az elitiskola ügyei mellett a város vezetése szánjon már pár percet drága idejéből a Csapó-kerti Általános Iskolára is. Talán a közel egy éve ígért terv is elkészült, és már csak festéket kell venni a gyalogátkelő felfestéséhez. Egy villogó lámpáról már álmodni sem merek.
Tartok azonban attól, hogy jövőre újra találkozunk, mert a maradandóság városában rend a lelke mindennek. Úgy látszik, a játékszabályok nem értünk, egyszerű halandókért vannak városunkban.

/A fotókat 2020. június 12,-én és 2020. június 16.-án készítettem./

Dr. Budácsik Lajos


 

h i r d e t é s