Szó ami szó, két hete viszont leromlott az egészségem és közvetlen környezetem volt kedves megfertőzni a Coviddal is, aminek még utó rengéseit még mindig érzem, annak ellenére, hogy van bennem 3 lökett Pfizer is. Ami jobban bosszant az a tény, hogy azon a héten a történt amikor nagy lehetőségek kapujában álltam és amikor szembesültem vele, hogy nem vehetek részt rajtuk az eléggé felb*szott idegileg. 

Na de kezdjük az elején, ki kellett hagynom egy videoklip forgatást, ami olyan témáról szólt amiben személyes érintettségem is van nagyon régről, hiszen egy olyan klip forgatásra kaptam meghívást amiben a bullyingról és bántalmazásról lesz szó, amivel azoknak akartam segíteni szereplésemmel, akik most hasonló cipőben járhatnak érzelmileg, hogy rájöjjenek időben csapdákra, amit egy verbálisan bántalmazás okoz az emberrel és ha ennek ellenére vonzódsz a bántalmazóhoz mennyire nem egyszerű ennek véget vetni. Na de ez van, terjesztésbe így is be tudok majd szállni, hogy minél több helyre eljusson a dal. Szóval nem a világvége, hogy magam kimaradtam a szereplésből, legfeljebb csak az előadó előtt sajnálom hogy nem tudtam gazdagítani a csapatot azok után hogy levélben elmeséltem az én kálváriámat, ami 5 évig tartott. 

Pénteken nem tudtam, ott lenni a globális klíma tüntetésen sem, a fiatalok között lenni, akiknek hangját annak idején meghallottam és azóta is próbálom az ügyüket a hátamon cipelni. Ha nem is legjobb úton, de mégis hatást akarnak a felnőtt és idősebb generációra gyakorolni, hogy figyeljenek már fel az összefüggő krízisekre. 

Előzetes felmérések alapján több millió tüntető volt jelen globálisan 2022.03.25.-án a Globális Klíma Sztrájkon. A pandémia ellenére. De érdemes megjegyezni,  hogy már 14 millió főt számlál az FFF közössége is világi viszonylatban.   Budapesten és Pécsen is volt több ezres volt a résztvevők száma, de valami megváltozott a közelgő választás miatt is, ugyanis  a diák sereg mellett végre egyre több tanár is képviseltette magát és a legnagyobb meglepetés a korábban megszervezett tanár sztrájk volt igazán, amikor is a Parlament elé szerveztek tanórát a tanárok a diákokkal társadalmi ismeretet is tanítva, a Greenpeace segítségével. 

Ezek azok a pillanatok amik fényt mutatnak a totális sötétségben, hiszen a tanárok, akik közül sokan látják mi felé menetelünk folyamatosan, az pedig az a jövő amit múltkor már megmutattam nektek az angol anyagban. Szembe kell néznünk a háborúval, annak okaival és következményeivel, ami pontosan kapcsolódik ahhoz a rendszerhez, amit az emberiség felépített. Így az ukrán megszállásról is szó volt. Szerencsére stream-en végig tudtam követni a programot a Mércének hála, a szakmai közeg nem mondott újdonságot, de mégis jó érzés volt látni, mikor egy tanár szólalt fel a gyerekek mellett, hogy igazuk van, e mellett kéne már észre venni azt, hogy mennyire romlik tőle a mentális állapotuk a fiatal generációnak ha azt tapasztalják hogy a többi generáció nem tud priozálni az életükben. Pedig oltári penge a helyzet, amivel senki sem akar szembenézni jelesül, hogy az áttétek már jelentkeznek, mint egy beteg testen, ezen a rendszeren és annak több ágán. 

Na és ehhez kapcsolódik végül az a szombati esemény, aminek első felvonását tartották meg. HWPL- Béke Sajtó Koalíció aminek a célja megegyezik azzal amivel én évek alatt kezdtem el önkéntesen foglalkozni és ennek apropójából született meg az előző anyagom is. Hiszen lehetőségem adódik végre bemutatni azokat a rendszerhibákat, amik alapján képtelenek vagyunk kezelni a globális problémákat. 

"Mert mi a baj?"

Az a rendszer, amin az emberiség, mint faj alapszik, olyan igazságtalanságokon siklik keresztül, amivel folyamatosan bántalmazza annak tagjait miközben el is választ attól, hogy együttérzést tanúsítson mások iránt. Amikor a békéről beszélünk és  harcolunk is, hogy figyeljünk rá oda, elfeledkezünk arról, hogy társadalmi értelemben rengeteg abúzus ér szinte mindenkit naponta. Magyarországon különösen nagy a probléma, már régóta szenved PTSD-ben, mert fel nem tudta dolgozni a történelmi veszteségeit, határon túliak bosszúja arról szól, hogy ne legyen nyugtuk soha azoknak, akik határon belül maradtak és ezzel triggerel folyamatosan és nem bírja elviselni azt sem, akik nem követik azt az életvitelt, amit az adott kormány képvisel és amiben hergel is arra hogy soha ne legyünk együttérzők másokkal, de még a saját népünk tagjaival sem, így az áldozathibáztatás egy védekező mechanizmus. 

Valószínű ha nem történik meg velem, hogy átérzem olyan személy abúzusát, akit én is szeretek, nem jövök rá, hogy feldolgozás nélkül nem fog menni a gyógyulás és nem elég bezárni valamit a fiókba, mert az dörömbölni fog akárhányszor triggerel egy történésre. Ez is a metamorfózisnak köszönhető, amit megkaptam a 33. születésnapom után, kiválasztott vallás nélkül, felelősséget érzőként másokért. Így mielőtt megpróbáljuk a tömegmédiát átformálni a béke szolgálatára, nem feledkezhetünk el arról a tényről, hogy rendszerünk berendezkedése a háborút gyarapítja. Hogyan is lehetne befogadó egy olyan ország lakossága, aki beteg, saját fel nem dolgozott szociális traumái miatt, aminek a következményei a privát szféráiban is kihatnak, így van jelen rengeteg intézményi abúzus, családon belüli erőszak, gyerekek elleni abúzus is, párkapcsolati erőszak, amikor lelketlenül bánunk egymással kompenzálva a múltat és azt se halljuk meg ha maga a faj is veszélyben van saját kapzsisága miatt. Mert ez van, kompenzálni akar, erőszakkal elvenni még többet miközben tönkreteszi a másikat a következményekkel. 

Jelenleg a nemek közötti egyenlőtlenségből kialakult helyzetet nyögjük és a háború mindezt csak felgyorsítja, annyira hogy már senki ne érezzen biztonságot maga körül. Szóval elemezve a "big picture-t" hogy miért vagyunk érzéketlenek mi magyarok az a régmúltban gyökerezik, fel nem dolgozott és saját tragédiáját is kivetítve arra akit támadnak, mert erről nem tud semmit, vagy túllépett rajta, mert azért nem kollektíven jelenik meg ez sem. De akinél igen, annál a gyűlölet győzedelmeskedett és ezzel tesznek tönkre családokat, baráti kapcsolatokat, mert nem értik meg miért nem csatlakoztál hozzájuk, miért harcolsz, miért vagy képes embernek nézni a másikat azt is aki éppen menekül Afrikából, Ukrajnából, Szíriából. És ez az amiért ennek a kormányzatnak soha nem fogok megbocsátani. Mert el sem tudom magyarázni, mi várható hamarosan, amiért meg kéne tanulnunk végre újra együttérezni és kapcsolódni. 

Megdöbbenésemre mikor a HWPL fiatal követei megtaláltak Svájcból, mint tűt a szénakazalban és végig hallgatták azt a kálváriát, amin keresztül mentünk, előszőr kaptam elismerést és megbecsülést vad idegenektől, amiért nyakig merülök el mindebben kutatva az okokat is miért tévedtünk el. Hiszen a pszichológia mindenhez a kulcs. Addig nem lehetünk hatékonyak a béke érdekében, ameddig nem vesszük mikroszkóp alá azt a rendszert, amit az egyenlőtlenség taszít egyre veszélyesebb helyzetek megélésére.

 Merem remélni hamarosan csatlakozhatom újra a globális IPYG csoporthoz, amint meggyógyultam, mert az időnk az, ami fogytán, hogy megpróbáljuk divattá tenni az empátiát, de csak azután lehet ezt megtenni hogy kinyitjuk a fülünket a belső traumák jelenlétére, hogy segítsünk feldolgozni őket együtt, hiszen így találhatunk vissza arra az ösvényre is hogy fogékonyak legyünk a világban zajló változásokra. Máshogyan ebből ugyanis nem lesz kiút, ahogy a természet mindazt meg fogja torolni, hogy nem voltunk képesek egyensúlyt tartani. Ezért készült az előző anyagom angolul erről a témáról.

Még két nap van hátra. Még két nap, hogy megértsük, hogy a gyógyulásunk okvetlenül fontos, így aki bántalmaz azzal hogy érzéketlenek legyünk mások és egymás iránt, hogy ne figyeljünk a jövő hangjaira, amik dörömbőlnek már régóta a fülemben, koncentrációmat is elvesztve arra, ami a dolgom lenne, hiszen eredetileg a "szeretet és szerelem ünnepét" kéne szerveznem szakadatlanul, hiszen ez a dolgom és ezért tanultam. De nem megy, ha már láttam a kisiklás következményeit, így kérek mindenkit menjen el, hogy gyógyuljon meg a gyűlöletből mindörökre, a közönyből, PTSD-ből és próbáljunk végre figyelmünket a lényegre összpontosítani, ami az egész emberiséget érinti. És remélhetőleg képesek leszünk újrakezdeni, hogy újra meghalljuk egymást is. (FUTURE TRAVELLER)