A Korán szerint ez megengedett (Korán 2: 275). Ez a vers engedélyezi a kereskedelmet és tiltja az uzsorát (Riba). A „kereskedelem" magában foglalja a vállalkozói tevékenységet is (pl. szukuk, mudarabah, musharakah stb.). Ezért ez nem lehet a szerencsejáték meghatározása az Iszlámban. A szerencsejáték és az üzleti vállalkozás közötti különbség a „gharar". Gharar az Iszlám pénzügyi joggyakorlat értelmezése szerint, nagyjából „túlzott kockázat". A doktrína kimondja, hogy pénzügyi tranzakciók végrehajtásakor nem vállalható „ésszerűtlen" kockázat és mindent el kell követni e kockázatok enyhítésére. A „gharar" felmerülését eseti alapon értékelik, de a hadíszok és Szunna határozott útmutatást adnak.

Ha Gharar túl magas, akkor a tranzakciót szerencsejátéknak kell tekinteni. Az Iszlám jog a szerencsejátékot olyan pénzügyi tranzakcióként definiálja, ahol az egyén egy határozott költséget befektet, képes nyereséget szerezni vagy veszteni, de gyakorlatilag nincs ellenőrzése az eredmény felett, azaz a „gharar” túl magas. Egy hadísz példázata pénzérmék dobásáról szól agyagedényekbe.
Ha bizonyos edényekbe az érme betalál, akkor a nyertes díjat kap, mások nem, de az edények egyikét sem jelölik meg. Ez szerencsejáték az Iszlámban. Ebbe a kategóriába tartozik az is, ha kifizetnek nekem egy ismeretlen árut és csak akkor fedem fel az árut magát, ha a fizetés már megtörtént.

Érdekes, hogy a „szerencsejáték” néhány verziója megengedett az Iszlámban. Például a próféta (béke legyen vele) íjászversenyek, lóversenyek és teveversenyek esetében megengedte, hogy a versenyzők egymás között megtegyék tétjeiket, azonban rajtuk kívül más nem fogadhatott.
Ez azt jelenti, hogy a készségek, erő és tudás versenyein, ahol az emberek valamilyen ellenőrzést gyakorolnak az eredmény felett, a fogadások megengedettek az Iszlámban, de csak a versenyzők számára, mert az eredményre van ráhatásuk.

A közismert szerencsejátékokat (pl. lottó, rulett, kockadobás) az Iszlám nem tekinti egyszerű játéknak vagy könnyű időtöltésnek. A Korán egy versen belül ítéli el a szerencsejátékokat és az alkoholt, mindkettőt olyan társadalmi betegségnek tüntetve fel, amely addiktív, rombolja a magán és családi életet.

A Sátán mámort keltő itallal, szerencsejátékkal akarja közétek vetni az ellenségeskedést, a haragot, majd akadályt állít az Allahra való megemlékezés és ima útjába. Nem végzitek-e be? (Korán 5:91)

Hasonló gondolat a 2:219-ben.

A szerencsejáték egy rossz szokás, amelynek súlyos következményei vannak a családi és magán életben. Az Iszlám általános tanítása az, hogy a pénzt becsületes munkával, átgondolt erőfeszítéssel, vagy tudással kell megkeresni. Nem hagyatkozhatunk a szerencsére vagy esélyre olyan dolgok megszerzésében, melyeket munkával nem kaphatunk meg. A szerencsejáték egy fogadás, ahol tétet tesznek valamire, de a kimenetel kontrolljára nincs lehetőség. Az ilyen játékok csak kevés ember számára hoznak hasznot, miközben a gyanútlan többséget odacsábítják, hogy nagy összegeket költsenek kevés esélyre, a nagy nyeremény ígéretével. Az Iszlámban ez a gyakorlat megtévesztő és jogellenes.

Az Iszlám korai szakaszában a fogadás, még nem volt tiltva. Ehhez kapcsolódik Abu Bakr története. A 30. Szúra a bizánciak győzelmét jósolta meg a perzsák felett egy kilátástalan helyzetben, ugyanis először a perzsák mértek megsemmisítő vereséget a bizánciakra. Ekkor született az a kinyilatkoztatás, ami Bid’i szinin, tehát tíz éven belül a bizánciak fölényes győzelmét írta meg a perzsák felett. A Brit történész, Gibbon azt írja, hogy nyolc évvel a Korán előrejelzése után is valószínűtlen volt Bizánc győzedelme Perzsia felett. Ebben az időszakban az is kérdésessé vált, hogy Bizánc egyáltalán túléli-e ezt a helyzetet. Bid’i szinin, ahol a Bid Arabul tízig bezáruló szakaszt, tehát tíz éven belül jósolta a Korán a győzelmet. Volt, aki fogadást kötött és száz teve volt a tét. Abu Bakr fogadott száz tevében Ubayyal, hogy tíz éven belül beteljesül a jóslat. Végül valóra vált a Korán szava és Bizánc győzelmet aratott.
Ezek után senkinek sem lehetett kétsége a Korán igazáról. Az Arab politeisták, bálványimádók többsége felvette az Iszlámot. Ubayy bin Khalaf örökösei elvesztették a fogadást és száz tevét kellett adniuk Abu Bakr Siddignek. A Próféta előtt adta át, de ő elrendelte, hogy a tevéket jótékonysági célra kell adományozni. ugyanis a fogadást még akkor kötötték, amikor a szerencsejátékot még nem tiltotta kinyilatkoztatás. Azóta viszont megszülettek ezek az Áyák, ezért a Shariya értelmében tilossá, Harámmá vált a nyeremény. A tevéket el lehetett fogadni a hadviselt pogányoktól, de ezek után nem lehetett ezeket személyes célra használni, csak jótékonyságra.

Következésképpen a fogadásokkal nyert pénz az iszlámban illegális, ezért haram. Az egyetlen módja azt halal-lá tenni az, ha jótékonysági célokra fordítják.