A külgazdasági és külügyminiszter a tárcája alá tartozó cégek veszteségét befektetésnek tekinti, s végső soron kizárólag a teljesítmény és az eredmények számítanak neki úgy ebben, mint a személyi kinevezésekben. A külügyminiszter állítja: az ellenzéki szereplőket is helyzetbe hozó döntéseit "kizárólag pragmatikus alapon hoztam és nem érdekel, hogy kit, miért zavarnak". Meggyőződése, hogy a magyar emberek tudják, miről szavaznak október másodikán, de plakátkampányra mégis szükség van, hogy minél erősebb legyen az "üzenet". Noha ma uniós kényszerbetelepítési kvóta nincs, Szijjártó szerint "elnézve a brüsszeli politikát, az, hogy állandó elosztási mechanizmust akarnak, annyira biztos, mint hogy itt ülök".

- Szereti a magozott meggyet?

- Ha befőtt.

- Akkor ezért spájzoltak be belőle ennyit?

- Otthon nem nagyon láttam.

- És a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. raktáraiban?

- Oda meg nem járok.

- De azért felügyeli, hogy mit tartanak, nem?

- A gazdaságdiplomáciaiért felelős államtitkár felügyeli a kereskedőházi tevékenységet.

- És ő mindent rendben lévőnek talált eddig?

- Csak a számokból tudok kiindulni, amelyek  azt mutatják, hogy a tavalyi évben nem volt olyan külgazdasági adat, amelyben ne minden idők legjobb magyar teljesítményét nyújtottuk volna. Az eredményekben megvan mindenkinek a maga része; az Eximbanknak, amely eddig már több mint ötszáz milliárd forint hitelt nyújtott a kis- és középvállalatok számára, a Befektetési Ügynökségnek, amelyen keresztül soha nem érkezett annyi beruházás Magyarországra, mint tavaly, és megvan a maga része a Kereskedőháznak is, amely több mint négyezer kis- és közepes magyar vállalattal áll kapcsolatban. Tavaly pedig 760 milliárdról, 895 milliárd forintra nőtt azoknak a cégeknek az exportbevétele, amelyekkel a Kereskedőház együtt dolgozik. 2015-ben több mint kétszáz szakmai programot szerveztek külföldön magyar cégeknek. Én csupán négy miniszterelnöki látogatás üzleti adatait gyűjtöttem ki; azokon 60 milliárd forintnyi exportlehetőséghez juttatta a Kereskedőház a magyar vállalatokat, de összességében ismétlem: 135 milliárddal nőtt azoknak a cégeknek az exportbevétele, amelyek a Kereskedőházzal kapcsolatban állnak. Hogy pedig kell-e export-promócióra költeni? Erre egyértelműen igen a válasz, hiszen elég csak körbenézni: a visegrádi országok többet fordítanak erre nálunk, tavaly mégis versenyképesek tudtunk maradni Közép-Európában, sőt magyar exportrekordot tudtunk dönteni. Egyetlen egy, a minisztérium alá tartozó cég napi működésébe sem szólok bele, mert akkor meg az a vád érne, hogy politikai alapú döntéshozatal zajlik. Nem az én feladatom, hogy csemegekukoricáról vagy magozott meggyről hozzak döntéseket, azért vannak a KKM  alá tartozó cégeknek vezetői, hogy ők mérlegeljenek. Számomra csak az eredmény fontos, ez pedig az, hogy minden idők legjobb külgazdasági teljesítményét nyújtotta Magyarország a múlt évben, és az idei esztendő első öt hónapja alapján további javulás látható, tehát jó eséllyel idén is rekordot döntünk. Én ezt látom, nálam a mondat végén itt van pont, a többivel nem foglalkozom.

- Talán kellene, hiszen a Kereskedőházat rengeteg kritika éri a költekezések, a hatmilliárdos veszteség, sőt, a létrehozása óta romló teljesítmény miatt.

- Szó sincs romló teljesítményről, a kritika pedig a munkánk velejárója - még ha alaptalan is.

-  De a külgazdasági teljesítményt inkább multinacionális vállalatoknak, nem a kereskedőházakba szivárgó adóforintoknak köszönhetjük…

- Nem szivárognak az adóforintok, hanem minden egyes ország fordít exportpromócióra, ahogyan Magyarország is költ erre. A magyar kormány úgy döntött, hogy egy cég, és nem egy állami intézmény formájában valósítja ezt meg. Ha utóbbi mellett döntöttünk volna, ugyanígy rá kellene ezt a pénzt költeni, csak nem vállalati veszteségként mutatkozna, hanem költségvetési ráfordításként. Erre költeni kell, ez nem veszteség. A magyar kis- és középvállalatok nincsenek abban a helyzetben, hogy állami segítség nélkül sikeresek legyenek az exportpiacon. Aki most a Kereskedőházat kritizálja, álljon ezek elé a vállalkozások elé, s mondja azt, hogy szerinte nem kell támogatni őket abban, hogy a tavalyihoz hasonlóan emelkedjen az exportbevételük. Akit pedig nem érdekelnek a tények, azzal nem tudok vitatkozni.

- Vannak olyan tények is, amelyek a kereskedőház tevékenységét igencsak megkérdőjelezik: botrányos személyi és cégkapcsolatok, szerződések, tanácsadók.

- Például?

- Például Nógrádi György.

- Mi Nógrádi György bűne azon kívül, hogy a köztelevízióban szerepel?

- Gondolja, hogy egy „biztonságpolitikai szakértő” tud a legmegfelelőbb tanácsokkal szolgálni az exportbevétel fokozásához?

- Ezt a Kereskedőháztól kell megkérdezni. Feltételezem, hogy egy kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező biztonságpolitikai szakértő tud segíteni. Még egyszer mondom: nagyon furcsa lenne, ha külgazdasági és külügyminiszterként arról hoznék döntéseket, hogy milyen tanácsadókat foglalkoztasson egy vállalat. Ez nem az én dolgom. De listázzuk Nógrádi bűneit azon kívül, hogy a közmédia gyakran szerepelteti, és hogy az illegális bevándorlással kapcsolatban egyetért a magyar kormánnyal. Vagy listázzuk Lengyel Zoltán bűneit, aki - igen - fideszes parlamenti képviselő volt, és - igen - az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának volt alelnöke. Valószínűleg jó kapcsolatai és tudása van ezen a területen. Tehát csak azért, mert valaki éppen fideszes, vagy mert nem szimpatizál az ellenzékkel, még nem fogom utasítani - nem is tehetném - bármelyik alám tartozó cégvezetőt, hogy rúgja ki.

- Az elmúlt hetek alapján ráadásul úgy tűnik, azért se rúgatna ki senkit, mert mondjuk ellenzéki…

- Miért tenném? De értem, mire céloz, és szívesen elmondom valamennyi ellenzékinek tartott szereplő kinevezésének motivációját, ha akarja. Dobolyi Alexandra köztudottan szocialista kötődésű, az MSZP európai parlamenti képviselője volt. A szocialisták európai pártcsaládjában magas rangú tisztségviselőként felügyelte a kelet-európai kapcsolatrendszert. Nyilván vannak ismeretségei és tapasztalata, diplomáciai szempontból pedig az akár csak pártvonalon begyűjtött kapcsolatrendszere is hasznos lehet. Miért ne használnánk ezt ki? Ertsey Katalin parlamenti képviselő volt, így foglalkozott nemzetközi ügyekkel. Nem látok abban problémát, hogy a négy év alatt felhalmozott szakmai tudását felhasználjuk, mint beosztott diplomata. Kóka János cége pedig jól képzett, magas hozzáadott értéket képviselő magyar szoftvermérnököket alkalmaz. Helyes volna, ha nem segíteném ezt a magyar céget külföldön munkához jutni, és újabb magyar munkahelyeket teremteni csak azért, mert a tulajdonosával voltak, vagy vannak politikai vitáim? Vagy ott van a Wallis-csoporthoz tartozó Graboplast Zrt.. Helyes volna, hogy ha az Eximbanknál én interveniálnék, hogy ne adjanak hitelt ennek a cégnek a tulajdonosa miatt, aki köztudottan valamilyen módon Bajnai Gordonhoz volt köthető? Ezért ne gyártsanak magyar padlót a dél-afrikai vasúti kocsikba, ezért ne jöjjenek létre Magyarországon újabb munkahelyek? Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy Gruber Attila fideszes parlamenti képviselőként, a külügyi bizottság tagjaként szerzett tapasztalatait veszni kellene hagyni, ezért igenis kineveztem canberrai nagykövetnek, Pálffy István egykori KDNP-s képviselőt pedig dublini nagykövetnek. Ahogyan Paczolay Péter alkotmánybírósági elnökként felhalmozott tudását és tekintélyét is használni kell, mint Magyarország római nagykövete. Szerintem ezek a kritikák annyira kicsinyes megközelítésről tesznek tanúbizonyságot, amellyel nem is érdemes foglalkozni.

- E kinevezések kizárólag szakmai alapúak, vagy politikai zavarkeltésnek szánja őket?

- Én ezeket a döntéseket kizárólag pragmatikus alapon hoztam és nem érdekel, hogy kit, miért zavarnak. Nem érdekelt akkor sem, amikor azért bírálták a munkatársaimat, mert éppen velem azonos szabadidős tevékenységet folytattak, és nem érdekel most sem, amikor azért kritizálják őket, mert ellenzéki kötődésűek. Nem kizáró ok, ha valaki korábban ellenzéki pártban dolgozott. Nem különösebben érdekel, ha valaki azt gondolja, hogy ez zavarkeltés.

- Azért lehet ez kérdés, mert a kormányfő rendszeresen hangsúlyozta az elmúlt években - misszióvezetői értekezleteken például -, hogy ő a diplomáciában kifejezetten a kormány álláspontjának képviseletét várja el.

- Így van, ezt én is mindig elmondom. Aki Magyarország nagyköveteként munkát vállal, attól azt az intelligenciaszintet mindenképpen elvárhatjuk, hogy professzionális diplomataként a magyar kormány álláspontját képviselje. Így tett ezzel Szent-Iványi István is, aki köztudottan nem rokonszenvezett a kormányunkkal, mégis jó nagykövetünk volt Ljubljanában, és egyszer sem hallottam vissza, hogy a nagyköveti időszaka alatt a kabinet álláspontjával ellentéteset közölt volna. Az, hogy utána már a Magyar Liberális Párt tisztségviselőjeként ezt megtette, a szíve joga. Ez olyan evidencia, mint hogy levegőt veszünk.

- Eörsi Mátyásnak a Demokráciák Közössége főtitkári pozíciójára való jelölése szintén zavart keltett ellenzéki oldalon.

- Eörsi Mátyás ebben a szervezetben dolgozik évek óta. Ha van egyáltalán magyarnak esélye, hogy ott magas pozícióba kerüljön, az ő. És azt gondolom, hogy nekünk sokkal jobb egy magyar liberálissal beszélni, mint például egy svéddel. Mert legalább ugyanazt a nyelvet beszéljük. Az országhatárainkon kilépve ez a nyelv összeköt, és könnyebben képviseljük ugyanazt az érdeket. A külpolitikát nemzeti ügynek tartom. Megmondtam 2014 szeptemberében, csak nem vették komolyan; nekem egy dolog számít ennek a minisztériumnak az élén, az, hogy van-e teljesítmény. Ez utóbbit nálunk nem szövegben vagy politikai kötődésekben mérjük, hanem számokban. És a sikerért csapatban dolgozunk. Ez éppen olyan, mint a futball: csapatjáték, amelyben mindenkinek megvan a szerepe. És ha a három sikermérőnk; az export, a külkereskedelmi többlet, illetve a beruházások mértéke nő, jól dolgoztunk. Persze vannak politikai kritikák, amelyekkel demokráciában együtt kell élni, én örömmel élek is együtt ezekkel, de a politikailag motivált kritikák nem érdekelnek.

- Még Kövér Lászlóé sem? Hiszen a házelnök nem örül Eörsi jelölésének.

- Minden tiszteletem Kövér Lászlóé, mert nélküle a pártunk nem lenne Magyarország legnagyobb és legerősebb politikai közössége. Egyikünk sem lenne a posztján, ha ő azt a munkát nem végzi az elmúlt évtizedekben, amit elvégzett. Eszem ágában sincs semmiben sem ellentmondani Kövér Lászlónak. Minisztériumi kinevezéseknél az alkalmasságot, nemzetközi szervezeti jelölések esetében pedig a pozíció elnyerésének esélyét tartom szem előtt. A döntéseimért pedig vállalom a felelősséget és azt kérem mindenkitől, hogy az eredmények alapján ítéljen. Márpedig az eredmények önmagukért beszélnek. Értem persze egyesek csalódottságát, hogy a 2015-ben első teljes évben integráltan működő szervezet mérhető sikereket hozott. Értem azok csalódottságát, akik ez ellen szurkoltak…

- Kikre gondol?

- Azokra, akik rendkívül férfias és gerinces módon, folyosói pletykákkal, vagy névtelen nyilatkozatokkal próbálták a sajtóban destabilizálni ezt a rendszert.

- Férfiasan és gerincesen mondjon már egy nevet.

- Én mindig névvel és arccal nyilatkozom, azok viszont, akik ellenem és a KKM ellen szurkoltak, valamiért sosem fedték fel a nevüket. Ez szerintem gerinctelen, férfiatlan és szánalmas magatartás. A Népszavában is olvastam a dátumot például, hogy meddig leszek miniszter, aztán felvirradt egy újabb nap, és dolgoztunk tovább. Az ellendrukkerek meg mintha tévedtek volna. Ők ennyit érnek, ezért mondtam itt a kollégáimnak, hogy nem velük kell foglalkoznunk, hanem a melóra kell koncentrálni.

- Gondolja, hogy ezeket a bizonyos ellendrukkerek mára meggyőzte a teljesítményével?

- Ezzel kapcsolatban két dolog van bennem: nem tudom, és nem is érdekel.

- De Orbán Viktor támogatását valamennyi, például kinevezésekkel kapcsolatos döntése élvezi?

- Amikor például Eörsi Mátyás ügyében megkérdeztem a miniszterelnököt, ő azt mondta nekem, hogy „tudod, Péter, mi egy olyan kormány vagyunk, amelyben a rendszerváltás során szerzett érdemek számítanak, még akkor is, ha az azóta eltelt időszakban távol kerültünk egymástól”. Erre megkérdeztem, hogy akkor írhatom-e a jelölőlevelet, amire rábólintott.

- Hát, azért ez nehezen hihető mondat a kormányfőtől, aki nemcsak az ellenzékkel, de nemzetközi szövetségeseinkkel szemben is gyakran üt meg harcos hangnemet. Ahogy ön is. A külgazdasági teljesítménykényszer mögött nem sikkad el a klasszikus, partneri diplomácia?

- Miben mérjük ezt? Például mérhetjük abban, hogy a történelem folyamán először a három visegrádi kollégám eljött és felszólalt a magyar nagyköveti értekezleten? Mikor volt olyan korábban, hogy a szlovák külügyminiszter beszél a magyar nagykövetekhez? Vagy mérjük-e abban, hogy egy év alatt száznál több külügyminiszterrel folytattam kétoldalú találkozót? Vagy abban, hogy Oroszország vagy Németország külügyminiszterével, ha kell, fél napon belül tudok telefonon beszélni? Vagy abban, hogy a visegrádi együttműködés jelenleg van a legjobb állapotában?

- Épp Oroszországot érintően nem térnek el?

- De, ott valóban van eltérés, Lengyelország a térséget érintő, rendkívül komoly fenyegetésként tekint Oroszországra. Ebben világos, hogy nem értünk egyet, ugyanakkor tiszteletben tartjuk lengyel barátaink álláspontját, s ők is a mienket. Szuverén országok vagyunk, nyilván vannak dolgok, amelyekről másként gondolkodunk…

- Ezzel önmagát cáfolja, hiszen könnyen jöhetnek a V4-es egységet kikezdő ügyek, így például az orosz embargóé.

- Ott is egységesen szavaztunk. Mert mi ugyan valóban teljesen haszontalannak és elhibázottnak tartjuk ezt a lépést, amely számunkra komoly nemzetgazdasági kárt is okoz, de az európai egységet soha nem fogjuk megbontani, ahogyan eddig sem tettük. Ezt mindig elmondtuk. Csak ezt a második mondatrészt nem szeretik meghallani.

- Ha már európai egység; ebben is lehet némi nézetkülönbség a visegrádiak között, hiszen ön a misszióvezetői értekezleten is jóval kritikusabban fogalmazott Brüsszellel kapcsolatban, mint három kollégája.

- Lehet, hogy másik műsort néztünk? A kollégáim pontosan ugyanúgy elmondták, hogy Brüsszelnek meg kell hallania az emberek és a nemzeti parlamentek hangját, valamint beszéltek arról is, hogy az Európai Bizottság szereptévesztésben van. Az unió jelenlegi állapotát és várható reformját érintő kérdésekben, nagy vonalakban egyetértés van a V4-ben. Ami a legaktuálisabban meghatározza az EU jövőjét, a bevándorlási válság, amiben teljes az egyetértés. A gazdasági kérdéseket is hasonlóan látjuk, szerintünk Közép-Európa be tudja tölteni a növekedési motor szerepét, térségünk meghatározó tényező. A Brexit megítélése is hasonló, csakúgy, mint az energiabiztonság kérdésében alkotott nézeteink, és mindannyian támogatjuk Ukrajna területi szuverenitását is. A jelenleg Európát feszítő, legfontosabb kérdésekben tehát tényleg egyetértés van. Azt persze senki ne várja, hogy négy ország tízből tíz dologban egyetért majd, ezt már sokszor elmondtam. De a V4 most van a legjobb állapotában, ami szerencsés, hiszen amikor Európa jövőjéről vita zajlik, az nem lehet csupán filozofikus. A közös fellépés segíthet, hogy amikor majd eldőlnek a nagyon is földhözragadt kérdések; hogy például a közös politika mire helyez hangsúlyt a forrásmegosztások tekintetében, akkor a mi elvi alapállásunk tudjon érvényesülni.

- De a négy ország tudja érdemben befolyásolni a közösség döntéseit?

- A négy ország hatvanmillió ember, egyértelműen jól teljesítő gazdaságok, s a hozzánk, - például a nyugat-balkáni régióból - kapcsolódó érdekekkel közösen egyértelműen tényezőként tudnak megjelenni. És ha a V4 nem lenne már ma is tényező, akkor nem előzné meg rendszerint hisztérikus várakozás Európában a négy miniszterelnök találkozóját. A V4 az elmúlt évben kivívott magának egy erős pozíciót azzal, hogy a legerősebb egységként tudott fellépni az EU-n belül.

- Azért az érdekes, amikor cseh kollégája épp a teljes egységben látja az EU jövőjét, miközben a magyar kormány folyamatosan bomlasztaná azt.

- Ez nem igaz, mi egyetértünk azzal, hogy az EU-nak az egysége a legnagyobb értéke. Ezért soha nem tettünk olyat, ami megbontotta volna azt. A vita abban áll, hogy hogyan jutunk el az európai egység megerősítéséhez. És csak azért, mert mi mást gondolunk erről, mint a nyugati barátaink, még nem vagyunk hajlandóak elfogadni a ránk sütött bélyeget, hogy az egység ellen lennénk. Sőt azt gondoljuk, hogy épp a mi gondolatvilágunk visz közelebb ahhoz.

- Például a Brüsszelnek való üzengetés?

- Nem igazán értem, hogy ha ez egy demokratikus közösség, akkor miért ne mondhatnánk el a véleményünket.

-  El is mondják, minden egyes uniós és hazai fórumon. De akkor minek itthon kiplakátolni?

- Annál erősebb az üzenet.

- Ez lesz az értelme a népszavazásnak is?

- Magyarország és az EU szempontjából is nagyon fontos, hogy erős üzenetet küldjünk október másodikán.

- Ön szerint a magyar emberek tudják, miről döntenek?

- Ha valakik, akkor a magyar emberek tudják, hiszen ezen az országon keresztül ment át négyszázezer ember, ebben az országban foglalta el a főpályaudvart több ezer ember, itt dobálták meg betondarabokkal a rendőröket. Tehát ha valakik, akkor a magyar emberek tudják, miről szavaznak.

- Akkor még sincs szükség a sokmilliárdos kormányzati tájékoztató kampányra?

- De. Pontosan el kell mondani, hogy mi a tét. Brüsszel eddig nyolc bevándorláspárti döntést hozott. A migránsok elosztásától kezdve azzal bezárólag, hogy meg akarják büntetni azokat az országokat, amelyek nem fogadnak be illegális bevándorlókat. A tájékoztató kampány üzenete, hogy nem szabad kockáztatni, október másodikán nemmel kell szavazni.

- És arról miért nem tájékoztatják a lakosságot, hogy semmiféle jogkövetkezménye nem lesz ennek a referendumnak?

- Ha az EU egyik tagországában a legdemokratikusabb módon az emberek kimondják, hogy mit akarnak, vagy mit nem, akkor azt onnantól kezdve nem lehet nem figyelembe venni. Jelentős politikai következménye van a népszavazásnak, ami aztán jogkövetkezményben fog megtestesedni.

- De utóbbi mi lesz?

- Az, hogy az EU, a brüsszeli intézmények egyszerűen nem hozhatnak olyan döntést, amely minden országot, függetlenül az adott nemzet akaratától, arra kötelezne, hogy kényszerbetelepítést hajtson végre.

- Azt akarja a magyar kormány elérni, hogy kivételt képezhessen egy esetleges uniós kvótarendszer alól?

- Nem, azt akarjuk elérni, hogy ne legyen ilyen európai szabályozás.

- Tehát ma nincs.

- Van kvótadöntés, hogyne lenne, ezért kellett perre mennünk a szlovákokkal együtt az Európai Bíróságon.

- Az egyszeri, ideiglenes elosztásról szól, nem végtelen kényszerbetelepítésről.

- Szerintem pont ebben van a trükk, mert a végső számot senki sem mondta meg…

- De, a határozatban konkrét szám szerepel: Magyarországon 1294 menekültügyi eljárást kellene elvégezni, végleges betelepítésről pedig szó sincs.

- Igen, de elnézve a brüsszeli politikát, az, hogy állandó elosztási mechanizmust akarnak, annyira biztos, mint hogy itt ülök.

- Azt akarnak, tehát jelenleg nincs, ugye?

- Ne legyünk már naivak. Nem 160 ezer ember érkezett tavaly az EU-ba, amennyit első körben el akarnak osztani, hanem 1,5 millió, és még milliók kelhetnek útra. Nyilván őket is szét akarják majd osztani. Na, erre kell nemet mondani, ezért kell a népszavazás.

- De október 3-án beleírják az alaptörvénybe, hogy Magyarország nem vehet részt ilyen mechanizmusban?

- Nem, nem kell az alaptörvénybe beleírni, hiszen a népszavazás ezt világosan kimondja majd.

- Az viszont már ma is szerepel alaptörvényben, hogy országos népszavazást csak az Országgyűlés feladatkörébe tartozó kérdésben lehet tartani.

- Pont az a lényeg, hogy a nemzeti parlamentek megkérdezése és jóváhagyása nélkül ne hozhassanak az EU-ban olyan döntést, amely kényszerbetelepítést eredményez. Erre ugyanis a legékesebb példa épp az általunk uniós bíróságon támadott határozat, amely nem más, mint a dublini rendszer átszabása. Csakhogy ez utóbbit kizárólag nemzeti parlamenti döntésekkel lehetne módosítani, tehát a változtatásokat minden tagállamban ratifikálni kellene. Az elfogadott határozat így teljes mértékben szembemegy az uniós joggal.

- A népszavazás meg az alaptörvénnyel. Az EU-val való együttműködési hajlandóságunk egyébként mennyiben befolyásolja a külgazdasági célokat?

- Egyetlen politikai döntésünk sem okozott kárt az európai gazdasági kapcsolataink vonatkozásban. Ma is Európával a legszorosabb a gazdasági együttműködésünk. A tavalyi rangsorban a legtöbb beruházás Németországból, a második legtöbb az Egyesült Államokból jött, harmadikként a magyar cégek teljesítettek, majd három keleti ország következett. És rengeteget dolgozunk a német és az amerikai cégekkel, hogy ez így is maradjon.

- Gondolom, mennyit segít ebben például az Angela Merkel elleni lejárató kampány…

- Először is, mi ilyen kampányt soha nem folytattunk, másodszor pedig, ezekben az országokban a vállalatok nem politikai motiváció alapján hozzák meg a döntéseiket. Ezt a számok egyértelműen tükrözik. Elismerem, a magyar-amerikai politikai együttműködés most minden, csak nem harmonikus. Ehhez képest tavaly fordult elő először, hogy a második legtöbb beruházás az Egyesült Államokból érkezett. Tavaly először volt a legnagyobb EU-n kívüli exportpiacunk Amerika. Ha az amerikai beruházók nem tekintenének úgy Magyarországra, mint egy biztonságos üzleti környezetre, akkor nem lenne jelenleg tizenegy amerikai stratégiai partnerünk, nem haladta volna meg a 9 milliárd dollárt az amerikai beruházások mértéke, és nem lenne itt 1650 amerikai vállalat, százezer embert alkalmazva.

- De mi lesz, ha novemberben Hillary Clintont elnökké választják?

- Majd gratulálunk neki.

Szerző: Biró Marianna / nepszava.hu