Brutálisan lecsökkent a madarak száma Magyarországon, az Európai Unió területén és világszerte is. Az idén nyilvánosságra hozott adatok alapján az elmúlt 70 évben mintegy 60%-kal csökkentek az agrárterületek madárpopulációi Nyugat-Európában, hazánkban pedig összesen 30%-kal lett kevesebb az agrártáj madárállománya az elmúlt 15 évben. A felmérések szerint csak az Európai Unió területén 600 millió fészkelő madárral lett kevesebb az elmúlt években. A legnagyobb csökkenés a háziverebek számában történt, de a sárga billegetők, a seregélyek és a mezei pacsirták is több tízmilliós állománycsökkenést szenvedtek el. Vannak azonban jó hírek is, egyes madárfajok állományai lassú, de biztos növekedést mutatnak, hála a komplex védelmi programoknak. - írja az Agrárszektor

A Föld madárfajainak közel fele csökkenőben van, és az egyre intenzívebbé váló és egyre inkább terjeszkedő mezőgazdaság a fajok mintegy 73%-ára gyakorol komoly nyomást - derült ki egy jelentésből, amely az eddigi legborúsabb képet fest a madárvilág pusztulásáról. A BirdLife International által négyévente kiadott, "A világ madarainak helyzete" című jelentés szerint a mezőgazdaság mellett a fakitermelés, az invazív fajok, a természeti erőforrások kiaknázása és az éghajlatváltozás jelentik a további fő veszélyeket a madarak számára - írta meg a Guardian korábban. A jelentésről az Agrárszektor is beszámolt.

A jelentés szerint világszerte a madárfajok 49%-át érinti a csökkenés, minden nyolcadik fajt kihalás fenyeget, és legalább 187 faj kihalását igazolták vagy feltételezik 1500 óta. 1970 óta Észak-Amerikában 2,9 milliárd madarat, vagyis a világ összes madarának 29%-át pusztították el, de a világ más részein is hasonlóan borús a kép: 1980 óta Európában 600 millió madarat, a világ madárállományának 19%-át pusztítottak el, és a korábban nagy számban előforduló fajok, például a fecske, a szalonka és a vetési varjú is a kihalás felé tartanak. A világ madárvilágának állapotáról szóló előző, 2018-ban kiadott jelentés szerint a madárfajoknak "még csak" a 40%-a volt világszerte visszaszorulóban.

Európában a legjelentősebb csökkenést a mezőgazdasági területeken élő madarak mutatták: 57%-uk tűnt el a fokozott gépesítés, a vegyszerek használata és a földek termőfölddé alakítása következtében. Az erdei fajok egyedszáma 3%-kal csökkent 1980 és 2020 között. A hegyvidékeken élő fajok esetében 2002 és 2014 között 10%-os a csökkenés, míg a rovarevő madarak az 1990 és 2015 közötti negyed évszázadban 13%-kal lettek kevesebben.

Mi okozza ezt a drámai állománycsökkenést?

Amint azt a BirdLife International jelentése is írta, a madárpopuláció csökkenésének fő okai között az emberi tevékenységek és az azzal szorosan összefüggő klímaváltozás található az első helyeken. Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaság, az egyre jelentősebb gépesítés és a vegyszerhasználat, a korábban érintetlen élőhelyek termelésbe vonása és átalakítása, a fakitermelés mind-mind olyan emberi tevékenységek, amelyek csökkentik a madarak életterét és túlélési esélyeit, nem beszélve az olyan cselekedetekről, mint például a fészkek leverése, vagy a lehetséges költőhelyek elbontása. Külön meg kell említeni a vegyszerhasználat jelentette veszélyeket, valamint a szúnyog- és rovarirtást, amely nemcsak a madarakat, de a táplálékforrásukat is fenyegeti. Szót érdemelnek még a mérgezések is, amelyek közvetve és közvetlenül a ragadozó madarakat is érintik. A nagyobb testű madarak esetében pedig a magasfeszültségű vezetékek is komoly veszélyt jelentenek, nem véletlen, hogy ezeket ahol csak lehet, megpróbálják a föld alá költöztetni.

Laczik Dénes, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóság erdészeti referense az Agrárszektornak elmondta, hogy Magyarországon az erdei fajok állományai az utóbbi évtizedekben stabilnak mondhatók. A csökkenő állományú fajok költőpárjainak száma sem feltétlenül, vagy nem bizonyítottan az erdőgazdálkodás miatt fogyatkozik, sok esetben a klímaváltozás áll a háttérben. A speciális élőhelyi igényű fajok, például a kis légykapó állományai azonban az élőhely átalakulása miatt tűnhetnek el, melynek lehet oka az erdőgazdálkodás is, legalábbis a nem eléggé körültekintően elvégzett fakitermelő tevékenységek akár meg is szüntethetik egy-egy faj élőhelyét. A szakember ugyanakkor kiemelte, hogy amíg az erdőgazdálkodásban a kártevők elleni vegyszeres védekezés elenyésző mértékű, addig az intenzív mezőgazdaságnak fontos eleme a kémiai szerek, növényvédők, rovarirtók kijuttatása.

Ezek alkalmazásával viszont lecsökkentjük a táplálékállatok számát, a táplálék mennyiségének csökkenése pedig erősen összefügg azzal, mennyi madarat képes eltartani egy terület. A közelmúltban végzett felmérések azt mutatják, hogy a mezőgazdasági területen költő madárfajok állománya összességében csökken az utóbbi évtizedekben

- tette hozzá Laczik Dénes.

Hasonlóképpen látta a helyzetet Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője is. A szakember rámutatott, hogy az Európai Unió területalapú agrártámogatási rendszere arra ösztönzi a gazdákat, hogy minél több területet hasznosítsanak, így több helyütt felszántják a földutakat, a vízelvezető csatornákat, a mezővédő erdősávokat is. Ez ugyan nem célzott pusztítás, de a művelt területek révén a természetes élőhelyek eltűnnek. Orbán Zoltán kiemelte, néhány madárfaj, a feketerigó, a széncinege, a zöldike ugyan jól érzi magát a civilizált, települési környezetben, ám a házi veréb állományának 50%-a kihalt az Európai Unióban, a klasszikus agrármadárnak számító fogoly állományának 91%-a pusztult ki hazánkban. A tavalyi év madarának választott cigánycsuk 51%-a hiányzik Magyarországon, pedig utóbbi már egy néhány száz négyzetméteres magaskórós árokparton is képes fészkelni - mutatott rá a szakember. De ismertek azok a módszerek is, melyek segíthetnek abban, hogy jobban, természetbarát módon működhessen a nagyüzemi mezőgazdaság: ilyen lehet többek között a kezeletlen mezsgyeszegélyek meghagyása is, ami ráadásul munka és üzemanyag-megtakarítással is jár. 

Vannak azért jó hírek is

Bár az összkép meglehetősen borús, vannak olyan eredmények, amelyek reményre adnak okot. Az aktív védelmi intézkedéseknek köszönhetően Magyarországon az elmúlt néhány évben több mint 100 ezer hektáron javult az élőhelyek állapota. A célzott természetvédelmi projektek hatására több szűk elterjedésű veszélyeztetett faj esetében sikerült pozitív eredményt elérni és stabilizálni az állományukat. A hazai túzokállomány hozzávetőlegesen 10%-kal növekedett az elmúlt mintegy 15 évben, két sikeres pályázatnak köszönhetően pedig a parlagi sas állománya is megtöbbszöröződött. Az elmúlt évtizedekben 40 párról mintegy 200-250 párra nőtt a kerecsensólyom állomány, illetve a rákosi viperák számára szaporító központot hoztak létre, élőhelyeiket helyreállították és folyamatosan telepítik vissza az egyedeket.

A BirdLife jelentése szerint 1993 óta 21-32 madárfaj halt volna ki a természetvédelmi munka nélkül. A szervezet emellett egy Franciaország méretű új tengeri madárparadicsom létrehozását is említi az Atlanti-óceán északi részén, amely a becslések szerint mintegy 5 millió madár védelmét szolgálja. (Agrárszektor)