Azok, akik a „Cristiano homoszexuál!", illetve az „Utálunk, szar Románia!" rigmusok alatt vonultak, magukról állították ki a szegénységi bizonyítványt. A szellemit mindenképpen. Mert különben nem lehetnek olyan nagyon szegények. Talán elkeseredettek sem.

Ellentétben azzal, amit Föld S. Péter vélelmezett Portugál című publicisztikájában. Mert az kétségtelen, hogy számosan lehetnek elkeseredve Magyarországon. Olyanok is, akik látástól vakulásig dolgoznak. S az említett írás ezen kitételével nem is nagyon lehet vitatkozni. Mármint akkor, ha az ember nem csak a kormányhivatalok kommunikációjában szereplő, nem egy esetben kozmetikázott statisztikákra hagyatkozik. De a zsákfalvak, a városok újra kialakuló szegénynegyedeinek lakóival ellentétben, azok, akik megengedhették maguknak a portugál-magyar mérkőzés megközelítését, aligha a nyomorból szöktek oda egy kis ordibálásra. Mármint akkor, ha nem tételezzük fel: az utaztatásuk mások támogatásával valósult meg. Mert az utóbbi esetben az is nyilvánvalónak tűnne, hogy Magyarországon van egy olyan fizetőképes érdekkör, amelynek bármekkora befektetést megér ezt a lisszaboni felvonulás. Útiköltséggel, ellátással, és talán napidíjjal.

De induljunk ki abból, hogy a mintegy kétezres üvöltő-kórus a saját költségén ment oda. Ebben az esetben nekik nem akkora gond hazajönni. Elvégre sikeres vállalkozók lehetnek, ha belefért a heti költségvetésükbe ez a kirándulás. Egyébként akkor is érdekük hazajönni, ha bérkiabálók. Elvégre akkor meg a napidíjért érdemes hazakeveredniük. S számukra ebben az esetben a NER sem feltétlenül csak a nemzeti együttsíbolásról szól. A feszültségük így esetleg csak az volt, hogy megkapják-e a járandóságukat. Vagy a főkönyvi kivonatukat. Ugyanakkor van egy kitétel, amelyben nagyon nem értek egyet Föld S. Péterrel. Mert az indulatokkal egyetértve írja, hatékonyabb lenne a vonulás, ha ezek az emberek „nem Lisszabon, hanem Budapest és a vidéki nagyvárosok utcáin vonulnának”. S nem is ekkora számban. Azaz, ha „nem kétezren lennének, hanem sokszor ennyien”.

Márpedig ez a fajta vonulás Lisszabonban sem túl felemelő. Itthon, Budapesten akkor sem hiányzik, amikor egy „sima” klubfoglalkozás után, és csak tízes csoportokban hangoskodnak. Több ezres tömegben pláne nem. Azt elképzelve, hogy esetleg több százezres agyzakkanás zajlik a városok utcáin… A vezérszólamokat is figyelembe véve, akár a barna ingek osztogatását is meg lehetne szervezni. Utána már csak a fasiszta hatalomátvételt kellene bejelenteni. S azzal sem áltatom magam, hogy nincs olyan réteg, akik részéről volna rá igény. Talán még olyan szereplőkkel is, akik képesek lennének megfinanszírozni néhány lisszaboni utazást.

Azért persze jó lenne ismerni a keresztényeket annyira féltő Rétvári Bence véleményét is a Portugáliában lezajlott kiabálás kapcsán. Elvégre a Krisztushoz tartozók ágyjeleneteinek felhánytorgatása, és ennek alapján való leszólása a KDNP politikusának, vagy akár politikusainak megszólalását is indokolhatná. Ha az emberség és kultúra nevében nem is gondolnak megszólalni.

Szerző: Andrew_s / gepnarancs.hu