Vajon miért?

1./ Könnyű (lenne) azt mondani, hogy megmondtam: Karácsony és az MSZP tragikus döntése arról, hogy hátba szúrva Dobrevet Márki-Zayt támogatja, tavaly ősszel önmagában borítékolta a vereséget.

A handabandázásukkal ellentétben Márki-Zay nem hozott, hanem vesztett szavazatokat, sőt, még a saját utcájában is elverték, szép lassan el fog tűnni a süllyesztőben.
Másodlagos veszteségként Karácsony végképp kiírta magát a történelemből ezzel a húzásával, akár marad főpolgármester, akár nem! (Nyilván marad. Miért ne maradna?)

Megmondtam. De, nem ez a vereség fő oka.

2./ Könnyű (lenne) azt mondani, hogy megmondtam: téves volt Heller Ágnesnek, Medgyessynek és másoknak az, az egyébként morálisan súlyosan kifogásolható ötlete, hogy a baloldal álljon össze a Jobbikkal.

Az ég világon semmit nem hozott számukra, viszont sok baloldali szavazót elbizonytalanított.

Megmondtam. De ez sem a vereség döntő oka.

3./ Úgy tűnik, hogy a 2019. évi önkormányzati választásokon bekövetkezett fordulat: az ellenzék előretörése vidéken, valójában szalmaláng volt.

A tegnapi választásokon megfordult a szél, olyan körzetekben is visszajött a Fidesz (Dunaújváros, Szombathely, Tapolca, Tatabánya, és a többi.), ahol erre senki nem számított.
Olyan alakok vittek el mandátumokat, mint Hoppál Péter (Baranya), Hende Csaba (Szombathely), Menczer Tamás (Budakeszi), akiknek a győzelméért, viselt dolgaik, megnyilvánulásaik miatt egy lyukas garast nem adott volna senki.
(Menczer ráadásul Szél Bernadettet végezte ki, távolította el a közéletből, méghozzá érthetetlen módon az ellenzéknek megnyert II. kerülettől három háztömbnyire – egy másik világ?)

Az okok?
Többfélék! Alapvetően Orbán büntető-pénzelvonó stratégiája, mely arra ösztökéli az embereket, hogy inkább Orbán mellé álljanak. Jobb behódolni, mint koldusként azon kínlódni, hogy elviszik-e a szemetet, és a többi. A régi labanc mentalitás.

De van itt más is! Szántalan ellenzéki önkormányzat borult meg, morzsolta föl saját többségét, keveredett az impotencia és az öncélú egyéni pozíciószerzés gyanújába Tatabányától Szekszárdig és Szolnoktól Gödig, előre vetítve, hogy mi várható országos szinten, ha kormányra kerülnek.

4./ Orbán – okosan – eleve föladta a fővárost, és a vidékre koncentrált.

Ezzel súlyos presztízsveszteségtől óvta meg a legutóbb leégett fő csatlósait, ismeretlen vagy második vonalbeli figurákat állítva a budapesti kerületekben. (Halvány öröm az ürömben, hogy a nagy pofájú Sára Botond és Bús Balázs elhullott.)

Vidéken viszont teljes mértékben hidegen hagyta az embereket a normális publikum szemében sokszorosan amortizálódott jelöltek hada, mint amilyen Koncz Zsófia. Skrupulusok nélkül rájuk szavaztak.

A jelöltállításban Orbán, nem kétségesen messze az ellenzék fölé kerekedett. De, ez sem a végső ok!

5./ Az ukrán háború nagyon jól jött Orbánnak, áttematizálta az egész kampányt, számára kellemetlen gazdasági, járványügyi kérdések mellékessé váltak, sőt az előbbieket, a gazdasági csődöt és az inflációt is sikerült a háború számlájára írnia, holott azok okai mélyen fekvőek és közük nincs a háborúhoz: ellenkezőleg Orbán "gazdaságpolitikájának eredményei.

Nagyon bejött Orbán "elkötelezett, kétfelé hadakozó békegalamb"-smoncája, mellyel elfedte az egyébként sajnos senkit nem érdeklő tényt, hogy Putyin beosztottja.
Megint viríthatott a Brüsszeltől függetlennek beállított hős szerepében, miközben az emberek átsiklottak a tény fölött (vagy nem is értesültek róla), hogy lényegileg mindent megszavazott.

Azt se feledjük, hogy háborús vagy egyéb felfordulások árnyékában, veszélyében az emberek ösztönösen a regnáló kormányt támogatják: azt ismerik, tudják, mire számíthatnak, nem hiányzik még egy bizonytalansági tényező!

Márpedig Orbán sikeresen elhitette e rendkívüli helyzetben azt a hazugságot, hogy az ország belesodródhat (sőt: az ellenzék belevinné) a háborúba. Jól játszott a nacionalista, irredenta érzelmekkel is, annak áthallásos, a csatlósai által ki is mondott lebegtetésével, hogy Kárpátalja hovatartozása is fölmerülhet.

Ez mellesleg meglepetésre bejuttatta a Parlamentbe, sőt hét mandátumra kvalifikálta a nyilasokat, és bár a bő kétharmaddal Orbánnak nem lesz rájuk szüksége, azért ott vannak, a szavazó közönség újabb szégyenére.

6./ Orbánnak szerencséje volt, csakúgy, mint a 2006-os pénzügyi világválsággal, mint a 2013 óta bekövetkezett világgazdasági fellendüléssel, mint a megnyíló uniós forrásokkal, mint a migráns-válsággal 2015-ben, a rendeleti kormányzást és plusz zabrálást lehetővé tévő járvánnyal, immár két és fél éve, és most a háborúval?

Igen! Jókor jöttek!

De hát, Cicero óta tudjuk, a szerencse a felkészültség találkozása a lehetőséggel.

Márpedig Orbán megteremtette annak lehetőségét, hogy demokratikus úton ne lehessen őt leváltani.
A választójogi rendszerrel, a média-egyeduralommal, az összes ellensúlyozó erő kiiktatásával és bezabálásával, a klientéla kiépítésével, a feudális úrbéri viszonyok megteremtésével, megfélemlítéssel, megvesztegetéssel, és a többi. Megbuktatni őt csak forradalommal lehetne, az pedig itt nem lesz!

Ami pedig mindennek a végrehajtását lehetővé tette: a nép jobbágymentalitása, mozdíthatatlansága, irtózása az egyéni kezdeményezéstől, az önálló döntésektől, a felelősségvállalástól, vágya, hogy mások intézzék a sorsát a legapróbb-cseprőbb ügyekben is, gondoskodjon róla az állam, a szolidaritás teljes hiánya, és így tovább.

Negyedszer is kancsukát akartak a hátukra!
És ez a vereségünk fő oka!

7./ Az ellenzék.
Azt hiszem ennek az ellenzéknek vége. Külön se megy, együtt se megy!
Persze el fognak ücsörögni az Országgyűlésben, bárminek a befolyásolására képtelenül. Amint tették eddig is.

De ez a garnitúra már annyi vereséget szenvedett, hogy a jövőben, pláne Orbánt váltó erőként nem játszhat komolyabb szerepet.

A DK tisztességgel helytállt, az MSZP és a Jobbik folyamatosan a lejtőn a felmorzsolódás rémével küzd, az LMP és a Momentum csak a közös lista révén maradt bent/került be.

8./ Mi várható? Orbán arca hatalmasra nőtt a győzelemtől, ami önmagában is kellemetlen. Brüsszellel szemben is megerősíti a pozícióját, az újabb legitimáció. De könnyű dolga nem lesz!

Gazdaság! Megszorítások jönnek, melyeket most már nyugodtan végrehajthat: választások se közel, se távol!

És totális szellemi diktatúra jön, amihez képest az eddigi csak kisded előjáték volt.