Hogy miért kell a kormány minden lépését hétpecsétes titokként kezelni, eldugni a kíváncsi szemek elől, vagy harminc évre titkosítani?
Hogy miért 23 óra 59 perckor kell váratlanul benyújtani egy újabb, szabadságot korlátozó törvénycsomagot? És miért kell másnak, egy koalíciós kesztyűbábnak benyújtania mindezt?
Miért szégyelli az első számú ember – a saját agyszüleményét?
Vagy talán ő is érzi, hogy ez azért egy újabb arcátlan lépés, amit jobb, ha rábízunk a tömjénszagú keresztény fővadászra?
Szóval mivégre ez a mérhetetlen nagy titkolózás?
Mert – gondoljuk csak végig – mikor és miért is titkolózik az ember?

Két esetben.

Vagy akkor, ha valami bűnös dolgot művel és el akarja kerülni a büntetést, vagy akkor, ha maga is szégyellne ezzel a dologgal kiállni a nyilvánosság elé. Vetítsük ki mindezt mondjuk… Magyarország kormányzására. Itt van benne 9,7 millió jobb sorsra érdemes ember és lassan fogalma sincs arról, hogy mi is zajlik körülötte.

Tíz éve megy a nép hülyítése, egy percre sem áll le a kormányzati maszlag-futószalag. Néha már az a benyomása alakul ki a jámbor szemlélőnek, hogy ezzel a néppel tényleg mindent el lehet hitetni és mindent meg lehet csinálni. Még most is, amikor rettentően nagy a baj.

Ellentétben a tavaszi időszakkal, most már a szó szoros értelmében naponta valóban százasával halnak meg az emberek a járványban. És nagyon kérem, magyarázza már el valaki, hogy a koronavírus elleni küzdelemhez miért is fontos a közpénzek magánalapítványokba irányítása?
Hogyan segít a lélegeztetőgépre kapcsolt betegeken, hogy 100 milliárd forintnál is többet pazarolunk el a nívótlan köztévére?
Mi köze a járvány megelőzéséhez annak, hogy a gyermek anyja nő és az apja férfi, meg hogy keresztény szellemben nevelkedjék?
Mi köze a koronavírusnak a választójogi törvény újabb megbuherálásához?

Az iménti lista korántsem teljes, de mind a bűnös szándékra, mind a szégyenre akad benne példa bőven. Legtöbbször a kettő kéz a kézben, együtt jár. Hát emiatt ez a nagy titkosítási igyekezet, hogy rejtsünk el mindent a kíváncsi szemek elől! Mert még a végén kérdéseket tennének fel a magyar emberek az elköltött milliárdokról. Egy olyan világban, ahol már egy gombóc fagyit sem lehet venni anélkül, hogy az adóhivatal azon nyomban ne szerezzen tudomást róla. Az állam és az állampolgár messze nincsenek egy súlycsoportban, itt csak urak és alattvalók vannak.

Unalomig ismételt a svéd példa: minden adat közérdekű, ami közpénzen keletkezett és az állampolgárnak igenis joga van tudni róla. Kivétel a honvédelem, a rendőrség és a diplomácia, itt muszáj a titkosság. Minden mást joga van megtudni az állampolgárnak és ez a svéd példa ragadós. Finnugor rokonainknál, az észteknél is transzparens minden döntés, akár kormányzati, akár települési szinten születik. Ráadásul éppen az észteknél már valós időben elérhető minden adat a polgárok számára a digitális államigazgatásnak köszönhetően. Miközben légvonalban alig 1400 kilométer választ el bennünket az észtektől, addig – ami a kormányzás színvonalát illeti – fényévnyi lemaradásban vagyunk tőlük. Pedig ők harminc éve még rubellel fizettek és sarló-kalapácsos volt az útlevelük. Mostanra nekik joguk van hozzá! Nekünk meg, miért nincs?!

Kormányzás címén be kell érnünk egy kissé gyűrött, fehéringes, homlokráncolós produkcióval, miniszterelnöki videó formájában a Facebookon. Igazán beírathatná valaki őt néhány szemeszterre a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, hogy legalább hihető legyen az előadás. Ja, nem, bocs, éppen most zárták be az SZFE-t is a kultúrtüzérek…

Szóval nálunk, nagyipari méretekben zajlik a népbutítás, a miniszterelnöki hakni-brigád az M1, a TV2 és a Kossuth Rádió stúdiói között ingázik. Mert ezekben a minimálisnál is kisebb az esélye annak, hogy komoly kérdéseket tennének fel. A-kategóriás hollywoodi produkció helyett nekünk be kell érnünk egyszerű, falusi népszínművel, már ami a kormányzás színvonalát illeti. Hát, nem egy Oscar-díj esélyes produkció…
Jut eszembe, Hegyeshalomnál, a határon befelé, azért ki lehetne tenni egy táblát: a titkolózás a koronavírus járvány alatt is zavartalanul üzemel!

Hardy Mihály jegyzete / Facebook / Gond-olkodó