Magyarország tíz éve, 2004. május elsején csatlakozott az Európai Unióhoz. Noha az elmúlt évtized nem mindenben hozott felzárkózást, azt, hogy hazánk az egyik legnagyobb haszonélvezője az uniós tagságnak, nehéz lenne elvitatni.

Az európai közösség ugyanis anyagi értelemben a 2004 óta megvalósult magyarországi fejlesztések 90-95 százalékát támogatta, az utóbbi négy évben pedig a magyar polgárok emberi jogainak védelme is jórészt az EU-ra hárult. Bár időnként felerősödnek a nacionalista hangok, talán ezért lehet, hogy felmérések szerint a magyarok sokkal pozitívabbak az EU-val kapcsolatban, mint más tagállamok polgárai.

Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter 2003. április 16-án, Athénban írta alá azt a csatlakozási szerződést, mely lehetővé tette, hogy a következő évben Magyarország is az Európai Unió tagjává váljon. Medgyessy ekkor azt mondta: "a csatlakozási szerződés aláírásával egy szomorú és igazságtalan évszázad ér véget". Egy évre rá, éppen május elsején tíz ország - Ciprus görögök lakta része, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia - csatlakozásával megvalósult az EU történetének legnagyobb bővítése.

Az biztos, hogy az utóbbi tíz évben Magyarország minden tekintetben az unió teljes jogú tagjává vált, s valóban véget ért a XX. század is. Hogy miként ítélik meg hazánk első uniós évtizedét a magyar állampolgárok, az már nem ilyen egyértelmű. Miközben ugyanis az Orbán-kormány - mely 2010-en és 2014-ben is kétharmados többségre tett szert - az utóbbi években "szabadságharcot vív" az EU-val szemben, melyet a kormányfő többször is épp a XX. századi Moszkvához hasonlított, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyarok a legtöbb kérdésben az uniós átlag feletti arányban képviselnek Európa-párti álláspontot.

Ez nem is véletlen, hiszen az első szabad választások után hazánk legfontosabb külpolitikai célja az európai integráció volt. Hosszú út vezetett a társulási tárgyalások 1990-es megkezdésétől a csatlakozási szerződés 2003-as aláírásáig, majd a teljes jogú tagságig. Lényegében ez volt az egyetlen olyan nemzeti ügy, amelyben valamennyi kormány és párt egyetértett, s amely a legnagyobb társadalmi támogatottságot élvezte. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne EU-szkepticizmus az országban, melyet nem csupán a szélsőjobboldali pártok, korábban a MIÉP, manapság pedig a Jobbik gerjesztenek, hanem 2010 óta - vélhetően épp utóbbi szavazóbázisára hajtva - a Fidesz is.

Noha hazánk 2011-ben nemzetközileg is elismert eredményekkel adta át féléves soros elnökségét - ez alatt zárták le Horvátország csatlakozási tárgyalását, fogadták el a Duna- és a romastratégiát, valamint a megerősített gazdasági kormányzás eszközrendszerét -, az Európai Bizottság, amely az uniós jogszabályok betartását felügyeli, ekkorra már többször konfliktusba keveredett az Orbán-kormánnyal, amiért az rendre a tagállami vállalásainkkal ellentétes törvényeket hozott. Az utóbbi négy év épp ezért elsősorban Magyarország "pávatáncról" szólt. A magyar kabinet jogállamellenes lépései nyomán többször is napirendre került az ország alkotmányos helyzete Brüsszelben és Strasbourgban, eljárások is indultak, tavaly nyáron pedig az Európai Parlament elfogadta Rui Tavares zöldpárti portugál EP-képviselőnek a jogállamiság magyarországi helyzetével foglalkozó jelentését. Ennek fő megállapítása, hogy a magyarországi közjogi változások rendszerszintűek és eltávolodtak az unió szerződésében foglalt alapértékektől.

Magyar-EU kronológia

Pedig az uniós csatlakozás komoly előrelépést hozott Magyarország és állampolgárai számára, hiszen 2013 végéig körülbelül nettó 7000 milliárd forint érkezett különböző EU-támogatások formájában, s a 2004 óta megvalósult magyarországi fejlesztések 90-95 százalékát is a közösség támogatta. Hogy mindezt az állampolgárok tudják és értik, bizonyítja az Ipsos márciusban közzétett - tíz tagállamban készített - felmérése, mely feltárta: az uniós polgárok 68 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok az EU-ban, a magyarok között azonban ez az arány 61 százalékos, ráadásul hazánk unióból való távozását is csak 17 százalék tartaná helyesnek. Az uniós átlag ennél magasabb, 19 százaléknyian szeretnének kilépni az európai közösségből. Az integráció pozitív értékelése is leginkább a németekre, lengyelekre és a magyarokra jellemző.

A magyarok EU melletti átlagosnál nagyobb elkötelezettségét mutatja az is, hogy 31 százalékuk szívesen venné a szövetség erejének növekedését - míg az átlag csak 18 százalék -, 23 százalékuk pedig egy közös kormányzást is helyeselne.

B.I.M.

nepszava.hu (Fotó:FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES)

{flike}

{jcomments on}