Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület augusztus utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta mindazokat a debreceni felebarátainkat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.

A Morzsapartin a korábban meghirdetett tanszergyűjtési felhívásunkra érkezett tanszereket is kiosztottuk a szülőknek, gyerekeknek. Vártuk a további adományokat, hogy mind több család számára tudjuk könnyebbé tenni az iskolakezdést.

Júliusban zuhogó esőben tartottuk a "Partit", most nagy hőség várta a Petőfi térre érkezőket. Már jóval, egy órával a kezdés előtt legalább százan álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A hosszú-hosszú hétvége sok kisnyugdíjas, több gyermekes család számára okoz megoldhatatlan nehézséget. Gyakorlatilag arra kényszerülnek itt Debrecenben is nagyon sokan, hogy lessék, hol osztanak ingyen ételt a civilek.

Ebben az évben most volt a legtöbb vendégünk. A Morzsaparti végén, úgy becsültük, hogy mintegy 300 felnőtt és gyermek hétvégéjét könnyítettük meg egy egy "morzsányival". Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk változatos étlappal kedveskedni a vendégeinknek. Volt többféle leves, rizses hús, savanyúság, pörkölt, mákos kalács, rengeteg péksütemény, és természetesen friss kenyér. A végén még repetát is tudtunk adni, így a családosok is legalább 2-3 napi élelemmel tudtak hazamenni. 

Rengeteg új arcot láttunk, úgy látszik az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Sokan mondták, most voltak először, hálásak, mert így a családnak hétvégén nem kell nélkülöznie. Legalább 60 kisebb-nagyobb gyermek jött szüleivel a Morzsapartira, ennél szomorúbb látványt nem nagyon tudunk elképzelni. Úgy hisszük, mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarországon, a 21. században egyetlen éhező gyermek sem legyen. Ez a szám  hónapról, hónapra növekszik, nagyok sok gyermek bizony hétvégén éhesen fekszik le, ha nincs valahol ingyenes ételosztás. 

 Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület tanszergyűjtési felhívására örömünkre több százezer forint értékű adomány érkezett. Így az összes előre feliratkozó család gyermeke kap életkorának megfelelő csomagot. Közülük sokan a Morzsapartin vették át a tanszereket. Kaptunk két számítógépet is, melyeket kisorsoltunk. Két ötödikes kisfiú lett a boldog tulajdonosa a felújított asztali gépeknek. 

A beiskolázáshoz természetesen nemcsak tanszereket adtunk, hanem több család számára tudtunk iskolatáskát, cipőt, ruhát, és más hasznos holmit adni.

Köszönettel tartozunk az irodai és írószerekkel foglalkozó Cívis P Kft-nek. Vállalták, hogy gyűjtő pontként is fogadják az adományokat. Mindemellett maguk is igen kézzelfogható módon, nagyon sok tanszerrel járultak hozzá ahhoz, hogy mind több gyermeknek tudjunk egy keveset segíteni. Nélkülük nehezebb dolgunk lett volna. Nagyon hálásak vagyunk.

A DVSC SCHAEFFLER és a DVSC Kézilabda Akadémia képviselői az általuk gyűjtött taneszközöket szerda délután adták át a civil egyesületnek. Köszönettel tartozunk nekik is.
Nagyon sok magánszemély járult a tanszergyűjtéshez hozzá. Ki eszközökkel, ki pénzzel, amit kért mely családok részére fordítsunk. Nagyra értékeljük mindenkinek segítőkészségét, emberségét, hogy gondoltak azokra a gyerekekre, akik szülei számára elviselhetetlen terhet jelent a beiskolázás.
Köszönet Rékának, Ferike családjának a segítéséért. A két gyermekes család több minden más mellett eltölthet egy napot együtt a Nagyerdei Kultúrparkban. Látni kellett volna Ferike örömtől sugárzó arcát. Akik jómódban élnek, el sem tudják azt képzelni, mit jelent egy nélkülöző kisgyermek számára, hogy életében először kimehet az Állatkertbe, és az óvodába minden szükséges holmit megkapott az egyesület közreműködésével. Az élet egyéb dolgairól már nem beszélve. És hány Ferike él még hazánkban, akik nem tehetnek arról, hogy szegény családba hozta őket a gólya. 

Köszönjük Molnár Erikának a támogatást, aki egy hatgyermekes családot segített beiskolázási hozzájárulással. Ez nem egyszeri alkalom, Erikára mindig számíthatunk. 
Az egyesület sokat köszönhet a Ditti Pékségnek, rájuk az elmúlt hónapokban mindig támaszkodhattunk. Tiszta szívből köszönjük az adományaikat. Rengeteg család számára jelent megélhetést a tőlük kapott péksütemény, kenyér, más finomság. Hasonló módon sokat köszönhetünk, a Souperior Levesezőnek is.  
A Morzsaparti csapat a mai napon ismét elért a teljesítőképessége határára. Azt látjuk, egyre több vendégünk érkezik, de mind nehezebb gondoskodni arról, hogy mindenkinek jusson ennivaló. Annak ellenére, hogy a vártnál jóval többen jöttek, senki sem engedtünk haza üres kézzel. Köszönjük az eddigi felajánlásokat, adományokat, hálásak vagyunk mindenért, amit kaptunk. 

Úgy látjuk azonban, hogy a társadalom elesettjeinek a segélykiáltását csak kevesen hallják meg, a szolidaritás, a felebaráti szeretet kiveszőfélben van. Megdöbbentő, mikor azzal találkozunk, hogy a "csóringerek"-nek minek adunk, megérdemlik a sorsukat. Mondják ezt azok a tehetős, jómódú emberek, akik talán még kereszténynek is mondják magukat. Úgy két hónapja levélben kértünk támogatást a megye legtehetősebb embereitől, politikusaitól, pártállásra való tekintet nélkül. Sajnos egy-két elutasító levél mellett, a többiek még csak válaszra sem méltattak bennünket. Nem magunknak kértük, pedig a segítséget, hanem azoknak a nyomorgó embereknek, akinek már régen nem futja még csirkefarhátra sem. Az, hogy nem is válaszoltak, jelez valamit. A nagyívű ünnepi szónoklatoktól, facebook bejegyzésektől az Új Kenyér Ünnepén, bizony egyetlen éhező sem lakik jól. Talán érdemes lenne egyszer végig gondolniuk, hogy a külbecs mögött, milyen is a való világ.

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb szeptember 19-én hívja meg vendégségbe a cívisvárosban élő nehéz sorsú embereket. Kérünk, minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat. 

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője -, napjainkban különösen fontos. 

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:

"Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: "Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál."  

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője