Az úgynevezett mikrocenzus részleteiről Virágh Eszterrel, a KSH mikrocenzus szóvivőjével beszélgettünk.

- Mi is pontosan a mikrocenzus?

- Egyfajta kisebb népszámlálás, melyet hagyományosan két nagy adatgyűjtés között tart a KSH. Erre azért van szükség, mert a két népszámlálás között 10 év telik el, közben azonban olyan alapvető jellemzők változnak meg, mint a családok helyzete, a demográfiai, iskolázottsági mutatók vagy éppen a lakáskörülmények. Vannak tehát olyan társadalmi változások, melyeket mindenképpen rögzíteni kívánunk.

- Korábban voltak-e hasonló felmérések?

- Persze, a mostani immár a hetedik a sorban. A közös jellemző, hogy mindig volt valami aktualitás: az első adatfelvételnél, 1963-ban például teljesen átalakult a mezőgazdaság, új munkahelyek jelentek meg, de a társadalomban is komoly változások voltak. 1973-ban az 1968-as Új gazdasági mechanizmus hatásait lehetett nyomon követni, 1996-ban pedig először volt lehetőségünk a rendszerváltás utáni társadalmi változásokat is rögzíteni. A mostani mikrocenzus során többek közt a társadalom rétegződésére próbálunk meg rávilágítani, arra, hogy milyen társadalmi csoportok vannak, azok milyen nagyságúak és mekkorák közöttük a különbségek.

- Említette a társadalmi egyenlőtlenségeket. Azt milyen mélységben fogják vizsgálni, illetve ezen kívül mikre fognak még rákérdezni?

- A társadalmi különbségeket nagyon sok jellemző mentén próbáljuk megfogni, így lesznek kérdések a lakáskörülményekre, a lakókörnyezetre, a foglalkoztatottságra, az iskolázottságra, a szabadidős és kulturális szokásokra és az életkörülményekre is. A válaszadókat arra is kérjük majd, hogy helyezzék el magukat egy elképzelt társadalmi létrán a múltjuk, a jelenük és a várható jövőjük vonatkozásában.

A mostani lesz egyébként a leggazdagabb tematikájú mikrocenzus, aminek keretében számtalan kérdéskört fogunk érinteni - lakcímenként persze mindig csak egyet-egyet. Ilyen lesz például a különböző foglalkozások presztízse, azaz, hogy mi befolyásol valakit, ha az adott szektorban akar elhelyezkedni, minek van nagyobb vonzereje, annak, hogy mennyit lehet ott keresni, mennyit kell tanulni érte, vagy mennyire hasznos, divatos az adott szakma. Vizsgálni fogjuk azt is, hogy a generációk átörökítik-e a szakmákat, és hogy a gyermekek választását mi befolyásolhatja a munkahelyük kiválasztásában.

Lesznek kérdések a közérzetre vonatkozóan is, hogy az általánosságban milyen, biztonságban érzik-e magukat, mennyire bíznak meg az emberekben és a hazai intézményekben, a jogi- és politikai rendszerben, a rendőrségben vagy akár a honvédségben.

A fogyatékossággal vagy egyéb tartós egészségügyi problémákkal élőket megkérdezzük, hogy őket mi korlátozza az életben, ennek megfelelően mennyire érzik akadályoztatva magukat, mennyire könnyű számukra az öltözködés, a közlekedés, a bevásárlás vagy éppen az információkhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Fontos kérdés még az is, hogy az érintett szerint milyen segítségre lenne szüksége, illetve, hogy az egészségügyi probléma mekkora többletkiadást jelent a számára.

A külföldre költözőkről is szeretnénk többet megtudni. A korábbi felmérések szerint negyedük egyáltalán nem kíván visszatérni Magyarországra, 10 százalék pedig határozottan állította, hogy biztosan visszajön. Kíváncsiak vagyunk, hogy ez az arány változott-e, de arra is, hogy milyen tapasztalatokat szereznek külföldön, hogy miért hagyják el Magyarországot, illetve hogy mennyire találnak a végzettségüknek megfelelő munkát külföldön.

- Mire használják majd ezeket az adatokat?

- Vegyük például az oktatást: annak megállapításában, hogy milyen legyen a képzési rendszer, milyen szakokat indítsanak a középfokú vagy a felsőoktatási intézmények, mind irányt mutathatnak a mikrocenzus eredményei. A demográfiai adatok vagy a családok összetételének mutatói előrevetíthetik a népesség szerkezetének jövőbeli változásait, amit figyelembe kell venni akár a foglalkoztatási, az egészségügyi vagy a szociális területen, de akár a fogyasztás szempontjából is. A lakással kapcsolatos információk jelezhetik a mennyiségi vagy a minőségi hiányokat. Ezen kívül az adatok felhívhatják a figyelmet arra, hogy hol vannak a társadalmi problémák, kiknek, miben kell segítség, de segíthetnek pl. abban is, hogy az ingázók pontos meghatározásával hol kell majd fejleszteni a közlekedést. És még számtalan szakterülethez nyújtanak döntéseket jól megalapozó háttérinformációt.

- Hány embert kérdeznek meg, őket hogyan választják ki?

- Mivel a mostani mikrocenzussal a szokásosnál részletesebb adatokat kívánunk szerezni, ezért az átlagos 1-2 százalék helyett a lakosság 10 százalékát kérdezzük meg. Ez 440 ezer lakcímet és kb. egymillió embert jelent. Azért is végezzük ilyen nagy mintán a felmérést, hogy a végén járási szinten (174 járás és 23 budapesti kerület) tudjunk adatokat szolgáltatni a fontosabb jellemzőkből. Amennyiben például csak megyei adatokra lett volna szükség, úgy elég lett volna 1-2 százalékot megkérdezni.

A kiválasztás során egy tudományos matematikai eljárást használunk, amely biztosítja, hogy reprezentatív adatokat kapjunk, vagyis minden járás megfelelő arányban kerüljön be a mintába. A járáson belül viszont már sorsolunk, így mindenkinek egyenlő esélye van bekerülni a mikrocenzusba.

- Mikor kell válaszolni?

- Az adatok gyűjtése már zajlik, október kilencedikéig a felkérőlevélben értesített érintetteknek lehetősége van interneten kitölteni a kérdőíveket, ezt követően október 10. és 31. között már csak a számlálóbiztosnak válaszolhatnak. Mivel idén teljes mértékben elektronikusan zajlik az adatfelvétel - a közel 4 ezer kérdező is laptoppal és tablettel érkezik a lakcímekre -, ezért 2017 májusában már meg lehet majd ismerni az első adatokat.

- A kisorsoltaknak kötelező válaszolniuk?

- Az alapkérdésekre igen, ám vannak olyan kérdéskörök, ahol önkéntes a válaszadás. Ilyenek a nemzetiségre, egészségügyi állapotra vonatkozó kérdések, illetve az egyéb szubjektív érzéseket, véleményeket is tartalmazó kiegészítő modulok, mint például a foglalkozások presztízse. Amennyiben valaki nem akar válaszolni, akkor a számlálóbiztos dolga, hogy meggyőzze. Erre összesen három alkalma van, az utolsó esetben már egyfajta erősebb felszólítást kézbesít az érintettnek. Ha erre sem reagál, akkor a KSH közigazgatási hatósági eljárást kezdeményezhet az illetékes kormányhivatalnál, aminek akár 200 ezer forintos bírság is lehet a vége. Megjegyezném, hogy ez egyáltalán nem jellemző, emlékeim szerint eddig még sosem jutottunk el egy népszámlálás során sem, és most is bízunk az emberek partnerségében, hiszen a statisztikai adatok róluk és nekik is szólnak.

napi.hu