Ez a terület a jól ismert mátrixon kívül esik.

A 15-i pedagógustüntetés után lépten-nyomon hasonló, lelkes hangon csendülő mondatok ütötték meg a fülemet. (Végre tényleg történik valami. Na, jól beolvastak a Viktornak, ma talán nem fog olyan jól aludni. Ennyi ember, épp itt volt az ideje. Most elkezdődött.) Az elmúlt években sokszor hallottam, éltem át már hasonlót magam is, de végül semmi se változott. Orbán Viktor pedig ugyanolyan jól aludt valószínűleg, mert neki még légy szárnya se, nemhogy éji dal London utcáin. Ránk, magyarokra ugyanúgy jellemző a hirtelen jött és kirobbanó lelkesedés, mint annak pillanatok alatt bekövetkező elpárolgása. Ami viszont biztos, Pukli István iskolaigazgató olyan területen vitt be ütést március 15-én, ami a kormány legsebezhetőbb pontja, ez pedig az ostoba gőg, az önkorrekcióra való képesség tökéletes hiánya.

Forrás: ATV.hu

Már az első esős-esernyős tüntetés is megmutatta, hogy valami történt, zavar támadt az erőben, a kormány ugyanis olyan akadállyal találta szembe magát, amivel eddig nem nagyon volt dolga. Mivel rég az erősebb kutya szerepébe képzelik magukat és mindent meg is tesznek, hogy azonnal földre vigyék azt, aki vitatkozni mer, üdvösnek gondolták, ha a jól bevett gyakorlathoz ragaszkodnak: nyers erővel, kis ügyeskedéssel megoldani mindent, hisz a Magyar Népköztársaság így működik. A nevetséges kerekasztalozás, a leereszkedő kegygyakorlás (Mi mindig készek voltunk, vagyunk és leszünk az egyeztetésre…), de még a keménykedés (majd akkor jól befenyít benneteket a KLIKK területi kiskirálya) sem vezetett eredményre. Ilyenkor jöhet az atombomba, kifilézni, lejáratni azokat, akik a tiltakozás arcai. Megkérdőjelezni a szándékot, elhitelteleníteni, megsemmisíteni mindent és mindenkit, pont. Volt is ávósozás megbüntetett testvér rendesen. Miért is ne lett volna, mikor megvannak erre a párton belül és az állami pénzekből kistafírozott orgánumoknál az ideológiailag és módszertanilag jól képzett szakemberek? De mi van olyankor, amikor már ez se jön be? A Fidesz-KDNP keresztény és konzervatív (én kérek elnézést helyettük a keresztény és a konzervatív emberektől!) gyülekezete eddig még nem igazán találkozott olyanokkal, akik ennyire más pályán játszanának. Ez pedig akár óvatosságra is inthette volna a kormányoldalt, de ők már rég nem azok az emberek, akik elhiszik, hogy valaki tényleg megszorongathatja őket. Aki pedig folyton nyer, könnyen elbízza magát és egy idő után nem figyel már az intő jelekre.

Orbánék nem vették észre, hogy a demonstráció, ami az oktatás állapota, a KLIKK ámokfutása és a totális államosítás miatt jött létre februárban, korántsem csak a pedagógusokról és már korántsem csak az említett ügyekről szól. A rendvédelmi és egészségügyi dolgozókat nem lehetett kijátszani ellenük (az oszd meg és uralkodj elve sokszor bejött már korábban), sőt, még a leliberálisozás meg lemaszopozás se vezet sehova, hiszen egészen más vezérelvek mellett szerveződött minden. A tüntetők között pedig már akkor nagy számban voltak olyanok is, akik magukat jobboldalinak vallották, sőt, a Fideszre szavaztak. Itt ugyanis nem pártpolitikai dimenziók, hanem közösségi ügyek mentén jött létre valami.

Nagyon úgy fest, egy teljes hónap kevésnek bizonyult ahhoz, hogy csodafegyverrel álljon elő a Habony-G.Fodor dream team, netán minimális mértékű önvizsgálatot tartson a nép bölcs vezére és apródjai. Egyszerűen nem esett le nekik, hogy az, amivel találkoztak, bizony hiba a mátrixban. Olyan jelenség, ami az ő elképzeléseik alapján működő világegyetemben egyszerűen nem létezhet. Mert ugye nem ehhez szoktak, hanem ahhoz, ha retorikai különbségek vannak is, a színfalak mögött azért jól megértik egymást a régi ellenfelekkel.

Pukli István tegnap olyan ütést vitt be, ami ellen a kormány egyszerűen nem tud védekezni. Remekül felismerte az alázat totális hiányát, így olyan ultimátumot adott, amit nem csupán betartani nem tudnak, de már maga a helyzet is, amibe kerülnek emiatt a kormány prominensei, olyan mértékben sérti a bibliai alázattól száz százalékban mentes önbecsülésüket, hogy kénytelenek színt vallani, ez a szituáció pedig elkerülhetetlenül a nevetségessé válásukhoz vezet. 

Én bizony sok mindent el tudok képzelni, de azt, hogy miniszterelnök bocsánatot kérjen, nem igazán. A mai napon nem is kellett csalódnom, hiszen a kormányoldal maximálisan hozta a formáját. Orbán gúnyolódott, viccnek nevezte a követelést. Kósa dödögött, osztotta az észt, hogy mennyit tettek, míg az MSZP. Németh Szilárd pedig ügynöközött, ávósozott, neoprimitívkedett. De úgy látszik, ez most már kevés. 

Pukli István fogást talált. Olyan fogást, aminek veszélyességét nem ismerte még fel, és nem is ismerheti fel a kormány. Ez a terület a jól ismert mátrixon kívül esik. Nem kellett senki más, elég volt maga Orbán Viktor is ahhoz, hogy valaki végre hitelesen és hangosan kimondja, meztelen a király, hogy apródjai kórusban erősítettek rá, az már csak hab a tortán. Vajon hogy tudja feldolgozni a nevetségessé válást az, aki mások megfélemlítésére alapozza a saját és klientúrája hatalmát?

reflektor.hu