Olyan, mint a tigris, és csak egy töltényed van. Ha nem találod el, felfal téged

– mondta Orbán Viktor az évértékelőjén arról a bizonyos dologról. De miről? Ha én lennék a tigris, és velem szemben állna valaki egy puskával, egyet találhatnék, különben lelőnek, nem tudnám kitalálni, mihez hasonlítottak.

Orbánnak valamiért az inflációról jutott eszébe a tigris, és rögtön be is vállalta, hogy ő lesz az, aki majd meghúzza azt a bizonyos ravaszt. A hasonlat kicsit furcsa, mert azt sugallja, hogy az infláció egy ujjmozdulattal megoldható, de a miniszterelnököt ez valamiért nem zavarta. Ki is tűzte a célt, hogy év végére a kormány egy számjegyűre csökkenti az inflációt.

Mielőtt belekezdenénk abba, hogy ez tényleg akkora eredmény-e, mint amilyennek beállítják, érdemes pontosan tisztázni, hogy Orbán Viktor mit gondol a saját felelősségéről az inflációval kapcsolatban. Nemrég úgy vélekedett, hogy: „teljes tájékozatlanságra és közgazdasági műveletlenségre utal” azt mondani, hogy a kormány felelős az inflációért. Szerinte a szankciók, a felment tőzsdeárak a felelősek, meg az, hogy Magyarországnak nagy az energiaigénye, de importra van utalva. Viszont megoldani szerinte ő és a kormánya fogja, ígérete szerint úgy, hogy „legyalulják”. A kialakulásban szerinte tehát semmi felelőssége nincs, a megoldásban viszont annál több.

De ha most nem is osztunk szerepeket és felelősségeket, érdemes megnézni több szempontból is, ténylegesen siker lesz-e, ha az év végére egy számjegyűre zsugorodik az infláció.

Mit is jelent ez éves szinten?

Nem sok jót. A Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberi becslése szerint 2023-ban az éves infláció 15–19,5 százalék lesz, azaz ugyanaz a pénz idén körülbelül hatodával-hetedével ér kevesebbet, mint tavaly. Ha ezt beszorozzuk a 14,5 százalékos tavalyi inflációval, akkor 31–37 százalékos inflációt kapunk, azaz a párnacihában tárolt pénzünk a magyar lakosság több tízezer milliárd forintnyi megtakarítása két év alatt körülbelül az egynegyedét veszíti az értékéből. Ez nem biztos, hogy sikernek nevezhető.

Mit jelent ez más országokhoz képest?

Orbán Viktor szerint az inflációt a háború és a brüsszeli szankciók okozzák. Ezt sokan vitatják, főleg azok, akik utána tudnak nézni, hogy az EU többi országában hogyan alakult a drágulás az elmúlt időszakban. Magyarország ebben a versenyben toronymagasan „ver” mindenkit, januárban több mint két és félszer akkora volt az infláció nálunk, mint az uniós országok átlaga. Az eurózónában hónapok óta egy számjegyű az infláció, tehát ha decemberre nálunk is az lesz, akkor oda fogunk eljutni, ahol az eurót használó országok átlagosan most is vannak.

Egy számjegyű, de mihez képest?

Amikor inflációról beszélünk, legtöbbször az éves alapon mért havi adatokról van szó. Ez azt jelenti, hogy az adott hónap árszintjét hasonlítják az előző év adott hónapjához, nem törődve azzal, hogy a kettő között mi történt.

Amikor Orbán azt ígéri, hogy decemberre egy számjegyű lesz az infláció, érdemes megnézni, hogy azt a decembert mihez hasonlítják. 2022 decemberéhez, amikor a KSH szerint 24,5 százalék volt a drágulás üteme. Ha nem az éves értékekkel akarunk számolni, hanem a havi értékekkel, idén decemberre mondjuk 9 százalékkal, akkor bizony ezt a kettőt összeszorozva is az jön ki: addigra a 2021. decemberi állapothoz képest körülbelül 36 százalékkal lesz drágább az élet.

Igazából többet mond a havi infláció

Ha valaki nem arra kíváncsi, hogy egy év alatt mennyivel ér kevesebbet a pénze, hanem arra, hogy konkrétan melyik hónapban mennyivel drágulnak a dolgok, akkor érdemesebb inkább a havi inflációs adatokat nézni. Ezek nagyon egyszerűen azt mutatják, hogy adott hónapban mennyivel drágább az élet, mint előző hónapban.

Ez azért is fontos, mert az éves inflációs adat ilyen szempontból vak. Az idén január például 25,5 százalékkal volt drágább a tavaly januárnál, de azt ebből az adatból nem tudjuk, hogy a drágulás melyik hónapban történt, egyben történt, vagy egyenletesen szétoszolva a hónapok között.

Grafikon: Telex - Forrás: KSH   Adatok letöltése - A készítéshez használt program: Datawrapper

Az ábrán látszik, hogy 2021-ben még jellemzően jóval egy százalék alatt volt a havi alapon számolt drágulás, 2022 elejére ez egy százalék fölé, az év végére pedig két százalék környékére emelkedett. A legnagyobb ugrást szeptember jelentette a 4 százalékos értékkel, az volt a hónap, amikor a rezsicsökkentés részleges megszüntetése után egy csomó embernek először jöttek meg a sokkal magasabb gáz- és villanyszámlái.

Az ábrán az is látszik, hogy legalábbis januárig a havi drágulás nemhogy nem szűnt meg, de még gyorsult is. A decemberi és a januári adatokat a benzinárstop megszüntetése dobta meg nagyon, az MNB és a szakértők jóslatai szerint azonban a következő hónapokban már tényleg nem drágul ilyen mértékben az életünk.

Csökken az infláció = csökkennek az árak? Nem

Azt viszont érdemes leszögezni, hogy az infláció csökkenése egyáltalán nem jelenti az árak csökkenését, gyakran inkább csak azt, hogy a drágulás üteme lassul. Az éves alapon számolt inflációnál például már az csökkenést okoz, hogy a viszonyítási alap (az előző év azonos időszaka) magasabb. A havi alapon számolt inflációnál ilyen nincs, de ha az lecsökken két százalékról egyre, akkor az még mindig azt jelenti, hogy havonta egy százalékkal drágulnak a dolgok.

Mit tudok tenni én?

Felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk akkor, amikor két év alatt 35 százalékkal drágul minden. A legtöbb cég nem tud ilyen ütemben fizetést emelni, így csak az átlagot nézve ősz óta csökkennek a reálbérek, és ez egy ideig így is maradhat. Munkavállalóként ilyenkor lehet nagyobb fizetésemeléseket kérni, esetleg sztrájkolni az ilyenért, ha nem elég nyereséges a munkaadó, akkor egy béremelés könnyen kényszerítheti a munkaadókat elbocsátásokra.

A másik oldal a már nálunk lévő pénzt érinti. Ha van otthon a párnacihában egymillió forint, akkor azt érdemes valahogy úgy befektetni, hogy az infláció fölött kamatozzon. Erre a legegyszerűbb megoldás a Prémium Magyar Állampapír, ami 4 vagy 6 éves lekötést jelent, cserébe viszont évente fizet egy infláció plusz 0,75 százalékos vagy infláció plusz 1,5 százalékos kamatot.

Megjegyzés: a KSH, az MNB és az Eurostat különböző módszertannal számolják az inflációt, ami miatt egy-egy hónapban lehetnek néhány tizedszázalékos eltérések, de a trendeket pontosan ugyanúgy látják.

(Telex)