Nem a szegénység miatt írta, csak nap, mint nap látja, hogy a volt osztálytársa posztolja a vele történteket, a kísérleteiket, a kirándulásaikat, az osztály berendezését, a tanítási segédanyagokat. A Londonban élő gyerek édesanyja pénztáros egy üzletben, gyerekeit egyedül neveli, azonban a gyerekei jól teljesítenek,  nyitva áll előttük minden. A fia a  Chelsea ifjúsági csapatában focizik, a lány hegedül és ehhez az iskolától személyes hangszert kapott, a különórát az iskolában tartják.

Nagyon nehéz azzal szembenézni, hogy a leírt dolgok nem csak pénzen, hanem a szándéktól is függnek.

A jelenlegi magyar oktatási rendszer nem szabad, alkotásra képes gyerekeket akar kibocsájtani, hanem alattvalókat és jövőbeni szavazógépeket, még akkor is ha ezzel nemzedékek sorsát teszik tönkre.

Ma ez a 13 éves még az osztálytársának kiált, de öt tíz év múlva már segítséget fog kérni ahhoz, hogy segítsen szállást és munkát szerezni Londonban.

Hány családnak kell még kényszerből szétszakad, hánynak a kilátástalansággal szembenézni, vagy hány viszi ki a pénzét más országok minőségi intézményeibe, hogy esélyt teremtsen a gyerekeinek.