fbpx Újra választás Oroszországban | CIVILHETES

h i r d e t é s

Újra választás Oroszországban

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam

Újra választás Oroszországban

2021. szeptember 19. - 06:58

 

Moszkva szerint a „kollektív Nyugat” nemcsak technológiai cégei révén próbál beavatkozni a dumaválasztásba, de azzal is, hogy ezúttal lényegében nem küld választási megfigyelőket. - írja a Népszava.hu

Forrás: Portfolio.hu

Az orosz belpolitikán már egy ideje látszik, hogy rövidesen választások lesznek. A Kreml az év eleje óta példátlan aktivitással számolja fel az autonómiák még megmaradt kis szigeteit. Erre azért van szüksége, mert a hatalompárt, az Egységes Oroszország a most hétvégére kitűzött alsóházi választások előtt nincs igazán jó formában. Az elnök parlamenti támaszát jelentő párt – noha a jelenlegi Állami Dumában a mandátumok több mint háromnegyedét birtokolja – egyre népszerűtlenebb. Könnyen lehet, hogy most is ugyanaz fog történni, mint történt 2011-ben, vagyis ahhoz is durván csalni kell, hogy a hatalompárt legalább az abszolút többséget megszerezze.

A Navalnij elleni hajtóvadászatot is érdemes a választási előkészületek kontextusában szemlélni. Ha ugyanis a legismertebb ellenzéki politikus – miután az év elején hazatért németországi rehabilitációjából – szabadlábon maradt volna, komoly kellemetlenségeket okozhatott volna a Kremlnek. Alapítványának kiterjedt országos hálózata révén jelentősen befolyásolhatta volna a szavazói magatartást, annál is inkább, mert 2014 óta folyamatosan csökken a lakosság reáljövedelme, és a társadalom egyre nagyobb része elégedetlen a kardcsörtető putyini külpolitikával. Ráadásul a koronavírus-járvány következményei is rendkívül súlyosak, bár a társadalom jelentős része még mindig úgy tesz, mintha ez nem is érintené. Vagyis a közhangulat egyáltalán nem kedvez a hatalompártnak, és ezzel a Kremlben is tisztában vannak. És azzal is, hogy az Egységes Oroszországnak mindenáron győznie kell, mégpedig nagy fölénnyel, mert a mára kialakult korporatív rendszer egyik tartópillére a hatalompárt alkotmányozó többséget birtokló parlamenti jelenléte. Ennek meg kell lennie még azon az áron is, hogy ismét nőni fog azok aránya, akik kétségbe vonják majd a választás tisztaságát. Az előző, 2016 szeptemberében tartott dumaválasztás tétje nemcsak a 2011-ben elveszített alkotmányozó többség visszaszerzése volt, de az is, hogy ez botrányoktól mentesen történjen. Okulva a 2011-ben történtekből – a választási csalások miatti kitartó tüntetésekből – a hatalom 2016-ban kísérletet sem tett a moszkvai és a szentpétervári részvételi arány manipulálására, nehogy ismét kockára tegye a választás legitimitását. Meg is lett ennek az eredménye. Egyfelől példátlanul alacsonyan alakult Moszkvában és Szentpéterváron a részvételi arány: épphogy elérte a szavazati joggal rendelkezők egyharmadát. Másfelől a Levada Központ felmérése szerint a választást a megkérdezettek 46 százaléka tisztességesnek találta, ami lényegesen jobb eredmény volt, mint az öt évvel korábbi, amikor is a megkérdezettek mindössze 35 százaléka tartotta azt fairnek. 

Most viszont – minden jel szerint – a hatalom nem fog a választás legitimitása miatt különösebben aggódni. De, hogy ezt megtehesse, átfogó támadást kellett indítania a civil szervezetek, a jogvédő csoportok és a sajtó még megmaradt független szereplői ellen. A Kreml azonban nem érte be ennyivel. Nem elég, hogy kiiktatta Navalnijt és alapítványát – az utóbbit az ügyészség szélsőséges szervezetté nyilvánította –, a hatóságok még azt az applikációt is betiltották, amivel az ellenzéki politikus „okos szavazásra” bírhatta az állampolgárokat. Ez a 2016-os választáson kipróbált politikai innováció abban segíti a választókat, hogy tudják, körzetükben kire érdemes szavazni, ha nem a hatalompártot támogatják. Ez a politikai „iránytű” annyira nyugtalanítja a Kremlt, hogy a putyini korszak cenzúrahivatalaként működő Roszkomnadzor még szeptember 2-án – épp két héttel a választások előtt – arra szólította fel a Google-t és az Apple-t, hogy vegyék ki kínálatukból a Navalnij néven futó applikációt, amelynek egyik funkciója az „okos szavazás”. De ez sem volt elég. Másnap a moszkvai döntőbíróság arra kötelezte a Google-t és a legnépszerűbb orosz keresőmotort, a Yandexet. hogy keresési eredményként az „okos szavazás” jelzős szerkezetet ne adja ki. Négy nappal később a Roszkomnadzor blokkolta magát az „okos szavazás” oldalt, arra hivatkozva, hogy az szélsőséges szervezettel, Navalnij korrupcióellenes alapítványával áll kapcsolatban. A hatalom attól való félelme, hogy az ellenzéki politikus képes a börtönből is befolyásolni a szavazók egy részét, annyira erős, hogy a külügyminisztérium szeptember 10-én már magát az amerikai nagykövetet is bekérette, és közölték vele: az amerikai „digitális óriások” elfogadhatatlan módon figyelmen kívül hagyják az orosz törvényeket, és ezzel beavatkoznak a választási folyamatba. Moszkva szerint a „kollektív Nyugat” nemcsak technológiai cégei révén próbál beavatkozni a dumaválasztásba, de azzal is, hogy ezúttal lényegében nem küld választási megfigyelőket. Valerij Fagyajev, az elnök mellett működő Emberi Jogi Tanács elnöke úgy látja, hogy a Nyugat előre eldöntötte, a dumaválasztás sem tisztességes, sem legitim nem lesz. És ez maga a beavatkozás. Mindezt annak kapcsán fejtette ki, hogy kiderült, nem lesznek jelen nyugati megfigyelők. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) szeretett volna megfigyelőket küldeni, de kérését, hogy ötszáz munkatársával lehessen jelen, az orosz hatóságok megtagadták. Helyette mindössze hatvan megfigyelő jelenlétét engedélyezték. Oroszország esetében, ahol a polgárok több mint kilencvenezer választókörben adhatják le voksukat, még a félezer megfigyelő is kevés ahhoz, hogy igazán hiteles kép alakulhasson ki a választás menetéről. És mert az ODIHR úgy döntött, hogy ilyen körülmények között nem küld megfigyelőket, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is csak öt főt delegál. Nehéz lenne magyarázatát adni annak, hogy ennek mi értelme, de ők – a párbeszéd fenntartására hivatkozva – így döntöttek

 

Mindebből levonható az a következtetés, hogy a hétvégi oroszországi parlamenti választásokat minden korábbinál gyengébb ellenőrzés kíséri majd. Lényegében se hazai, se külföldi érdemi kontroll nem lesz. Már csak azért sem, mert már jó ideje nincsenek olyan valódi ellenzéki pártok, amelyek kiterjedt országos hálózatuk révén megtehetnék ezt. De mára jószerével olyan civilszervezetek és független médiumok is alig maradtak, amelyek képesek lennének erre. Az a szőnyegbombázásra emlékeztető támadás, amit a Kreml az elmúlt hónapokban hajtott végre az NGO-k, jogvédő szervezetek és a sajtó még megmaradt független szereplői ellen, épp azért történt, hogy ne legyen érdemi ellenőrzése a választásnak. Erre minden korábbinál nagyobb szüksége van a hatalomnak, mert pártja, az Egységes Oroszország igencsak gyengélkedik. Ugyan még mindig a legnépszerűbb párt, de már rég nem annyira, hogy manipulációk nélkül is a mandátumok több, mint kétharmadához jusson. Méltányos feltételek mellett alighanem az abszolút többség is elérhetetlen lenne számára, ezért kell majd ezúttal is csalni. Azt, hogy mennyire korlátozott a hatalompárt támogatottsága, mindennél jobban mutatja az a közelmúltbeli hír, hogy a párt moszkvai szervezetének vezetése alig néhány héttel a választások előtt lefelé módosította a párt várható fővárosi eredményét. Januárban még úgy gondolták, hogy az Egységes Oroszország az őszi dumaválasztáson Moszkvában – 45 százalékos részvételi arány mellett – a szavazatok 45 százalékát tudja majd elnyerni. Most viszont már csak azzal számolnak, hogy a részvételi arány és a megszerzett voksok aránya sem lesz több 35 százaléknál. De még ez a lefelé módosított prognózis is felettébb derűlátónak tűnik. Erre utalnak a legutolsó közvélemény-kutatási adatok is. A Kreml felügyelete alatt működő intézet, a VCIOM augusztus közepén, vagyis alig egy hónappal a választások előtt már azt mérte, hogy a hatalompárt országosan csak a lakosság alig több mint 27 százalékának szavazatára számíthat. A másik nagy, ugyancsak kormányzati ellenőrzés alatt álló intézet, a FOM kutatási eredménye alig különbözik ettől. Ők 30 százalékos támogatottságot mérnek. Ezek az adatok a hatalom számára már csak azért is felettébb nyugtalanítók, mert a két történelmi fővárosban az Egységes Oroszország támogatottsága hagyományosan mindig lényegesen alacsonyabb, mint amilyen az országos átlag. A közvélemény-kutatási adatok azonban csak részben irányadóak. A hatalom ugyanis 2011 óta egyre szemérmetlenebb módon manipulálja a végeredményt. Most sem lesz ez másképp. Feltűnő ugyanakkor, hogy a Kreml szeretné elkerülni, hogy a szavazatszámlálásnál kelljen leginkább beavatkoznia. Elvileg megtehetné, mint ahogy 2011-től egyre nagyobb arányban meg is tette ezt, merthogy bejáratott módszerei vannak. Ez azonban nem lenne igazán „elegáns”, és ezt Putyin környezetében is tudják. Ezért próbálják az eredményt sokféleképpen manipulálni.

 

A repertoár felettébb gazdag. Ezek egyike, amikor a kockázatot jelentő jelöltet egész egyszerűen kizárják a versenyből. Ez könnyen megtehető, mert ha valaki nem parlamenti párt jelöltje, és nem is a regionális dumákban képviselt tucatnyi párthoz tartozik, akkor indulásához támogató aláírásokat kell gyűjtenie. Mi sem egyszerűbb, mint ezek egy részéről kimutatni, hogy hamisak. De ilyen manipulatív eszköz az is, amikor az ellenzéki jelölttel szemben két ugyanolyan nevű „jóembert” indítanak. Ilyenre már korábban is akadt példa, de arra nem, hogy a „kamujelöltek” csak pár héttel a választások előtt változtassák meg családi és keresztnevüket. Eddig ezzel a technológiával csak olyanokat állítottak versenybe, akiknek valóban megegyezett a nevük a kockázatot jelentő jelöltével. De akadnak egyszerűbb megoldások is. A nem kívánt ellenfelektől ma már azon az alapon is meg lehet szabadulni, hogy a jelölt korábban valamilyen „nemkívánatos szervezet” munkatársa volt. A tavaly év végén elfogadott törvénymódosítás ugyanis az ilyen „múltú” jelölteket automatikusan megfosztja passzív választói joguk gyakorlásától. A példák még hosszan sorolhatók lennének, de talán már ennyiből is látszik, hogy a hatalom mennyiféle módon próbálja manipulálni a választást, mert úgy gondolja, hogy a csalás sokfélesége kevésbé feltűnő, mintha csak egyféle eszközzel élne.

 

Az azonban több, mint valószínű, hogy a moszkvai és szentpétervári eredményekbe nem nyúlnak majd mélyen bele, de az ország egyes régióiban, főként ott, ahol a lakosság leginkább kiszolgáltatott a helyi végrehajtó hatalomnak, durván csalnak majd, és gátlás nélkül átírják a végeredményt. És mert az elmúlt hónapokban civil szervezetek és oknyomozó portálok sorát számolták fel, ezért a csalásról a korábbiaknál jóval kevesebben tudnak majd beszámolni és bizonyítékokkal szolgálni. Ugyanakkor már egy ideje léteznek olyan megbízható matematikai modellek, amelyek felettébb pontosan mutatják ki a választásba történő beavatkozást. De hiába vannak ilyen modellek, ha a kimutatott csalásról a korábbiaknál is kevesebben fognak értesülni. Ha fair lenne a választás, a hatalompárt valószínűleg akkor is nyerne, de csak egyszerű többséggel. Épp ezért a mostani választás egyetlen függőben lévő kérdése, hogy a Kreml pártja által minden bizonnyal megszerzésre kerülő egyszerű többséget mivé alakítják át: abszolút (50 százalék + 1 mandátum) vagy alkotmányozó (66 százalék + 1 mandátum) többséggé?

 

A rezsim önbizalomhiányát mutatja, hogy a Központi Választási Bizottság ezúttal a választást nem egy, hanem három napra (szeptember 17.-18.-19.) írta ki, ami jelentősen megnehezíti a választások ellenőrzését és megkönnyíti az eredmény "átszabását”. Történik mindez akkor, amikor a Levada Központ felmérése szerint a lakosság kétharmada inkább élne olyan országban, amelyben magas az életszínvonal, még ha ennek az is az ára, hogy az ország nem tartozik a legerősebbek közé. Ugyanakkor a lakosság csaknem fele olyan politikai rendszerben szeretne élni, mint amilyen a kilencvenes évek, vagyis a Szovjetunió felbomlása előtt volt. Csak a megkérdezettek 18 százaléka gondolja azt, hogy neki a jelenlegi is megfelel. Ennél csak a nyugati típusú demokráciára vágyók vannak kevesebben (16 százalék). Mindebből úgy tűnik, hogy az oroszok többsége számára a jólét továbbra sem kapcsolódik össze a demokratikus politikai berendezkedéssel. És amíg ez így marad, addig a hatalom – még ha növekvő nyugtalansággal is – szinte bármit megtehet a választásokon.

(Népszava.hu)


 

Kommentek

h i r d e t é s