2011 óta szinte minden évben egy hatalmas képződmény ölt alakot az Atlanti-óceánban, amely a nyugat-afrikai partoktól a Mexikói-öbölig terjed. Ez a Nagy Atlanti Sargassum Öv – egy hatalmas, barna, szabadon úszó hínárvirágzat. Májusban a hínáröv rekordméretű, 37,5 millió tonnás biomasszát ért el.

A Harmful Algae című folyóiratban a múlt hónapban megjelent tanulmányban a Florida Atlantic University (FAU) Harbor Branch Oceanographic Institute kutatói felvázolják a gyorsan növekvő tengeri moszat fejlődését az elmúlt négy évtizedben.

„A sargassum terjeszkedése nem csupán ökológiai kuriózum – valódi hatással van a part menti közösségekre. A hatalmas virágzás eltömítheti a strandokat, hatással lehet a halászatra és a turizmusra, és egészségügyi kockázatot jelenthet” – mondta Brian Lapointe, a tanulmány vezető szerzője és az FAU kikötői részlegének tengertudósa egy egyetemi közleményben .

„A sargassum növekedésének okainak megértése kulcsfontosságú e hatások kezeléséhez” – tette hozzá. „Áttekintésünk segít összefüggéseket találni a szárazföldi tápanyagszennyezés, az óceáni körforgás és a sargassum példátlan terjeszkedése között egy teljes óceáni medencében.”

Valami hatalmas dolog közeledik erre

A tudósok korábban úgy vélték, hogy a sargassum főként a Sargasso-tenger tápanyagban szegény vizeire korlátozódik. Újabb kutatások azonban kimutatták, hogy a szervezet meglehetősen utazó típus, nyomon követve a sargassum mozgását a tápanyagban gazdag part menti területektől, például a Mexikói-öböl nyugati részétől a nyílt óceánig, a Hurokáramlat ( az Atlanti-óceán egyik leggyorsabb áramlata) és a Golf-áramlat útján. A nyílt óceánban a tápanyagok általában nagy mélységben koncentrálódnak.

2004-ben és 2005-ben műholdfelvételek hatalmas sargassum halmokat – hosszú, úszó sargassum sávokat – tártak fel a Mexikói-öböl nyugati részén, egy olyan régióban, ahol a folyók, köztük a Mississippi és az Atchafalaya, egyre több tápanyagot bocsátanak ki. „Ezek a tápanyagban gazdag vizek magas biomassza-eseményeket idéztek elő a Mexikói-öböl partvidékén, ami tömeges partra vetődést, költséges strandtisztításokat, sőt egy floridai atomerőmű 1991-es vészleállítását is eredményezte” – magyarázta Lapointe.

Valójában az 1980-as évek óta végzett kutatások kimutatták, hogy a tengeri moszat gyorsabban növekszik és produktívabb a sekély, tápanyagban gazdag vizekben, mint a tápanyagban szegény nyílt óceáni vizekben. Más szóval, több tápanyag több sargassumot jelent. Bizonyos körülmények között a Sargassum natans és a Sargassum fluitans biomassza mindössze 11 nap alatt a kétszeresére nőhet.

Ember által okozott tápanyag-változások

A foszfor és a nitrogén kulcsfontosságú tápanyagok a sargassum számára. Az 1980-as évektől a 2020-as évekig, míg a tengeri moszat nitrogéntartalma több mint 50%-kal nőtt, foszfortartalma csökkent.

„Ezek a változások az óceáni természetes tápanyagforrásoktól, mint például a feláramlás és a vertikális keveredés, az olyan szárazföldi bemenetek felé való elmozdulást tükrözik, mint a mezőgazdasági lefolyás, a szennyvízkibocsátás és a légköri lerakódás” – magyarázta Lapointe. Más szóval, az emberi tevékenység. A sargassum szénszintje felfelé kúszik, ami azt mutatja, hogy a külső tápanyagok hogyan változtatják meg összetételét és befolyásolják az óceáni növényvilágot – tette hozzá.

A kutatók szerint az Amazonas folyóból származó tápanyagok hatalmas szerepet játszanak a Nagy Atlanti-óceáni Sargassum övben is, mivel az Amazonas-medencében tapasztalható áradások és aszályok látszólag összefüggésben állnak a sargassum biomasszájának változásaival. A csapat azonban azt is kiemeli, hogy a sargassum halomrai tápanyagban szegény vizekben is képesek növekedni, többek között a tengeri állatok ürülékében található tápanyagok újrahasznosításával.

„Áttekintésünk mélyrehatóan vizsgálja a sargassum változó történetét – hogyan növekszik, mi táplálja ezt a növekedést, és miért tapasztalunk ilyen drámai biomassza-növekedést az Észak-Atlanti-óceánon” – magyarázta Lapointe. „A tápanyag-összetételében – különösen a nitrogénben, a foszforban és a szénben – bekövetkező változások, valamint ezeknek az elemeknek az időbeli és térbeli változásainak vizsgálatával kezdjük megérteni a működésben lévő nagyobb környezeti erőket.”

A tanulmány csak egy újabb példa arra, hogy az emberi tevékenység hogyan idéz elő mélyen gyökerező ökológiai változásokat, amelyek legmesszebbre nyúló következményeinek mértéke még mindig rémisztően ismeretlen. (Gizmodo)

Címlapkép: Sargassum Florida Palm Beach megyéjében. © Brian Lapointe, FAU kikötői fióktelepe