Pallás György, az MSZP megyei elnökségének tagja a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy amennyiben a kérdésre a válasz igen, tehát Debrecen pályázik az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címre, akkor ezt nehéz megalapozottnak tekinteni a szándéknak igencsak ellentmondó, teljesen abszurd városi jelenségek miatt.

Itt van például a város büszkesége, a Déri Múzeum, amelynek fő látványossága a Munkácsy-trilógia. Azaz valójában csak „bilógia” vagy „duplógia”, hiszen egyik eleme, a Golgota, hosszú ideje csak letakarva látható a falon. Érthetetlen a vételárral magyarázott patthelyzet! Talán a kormányzat, az MNB oly gyakran megmutatkozó takarékossága akadályozza az állami támogatást? Vagy a visszatérítés mértékében nem tudnak a tulajdonossal megegyezni? Kevés talán az alkotmányos költség? Esetleg az emlékeztetés a pályázati cél, hiszen maga Munkácsy sem láthatta mindhárom alkotását együtt?

A múzeumtól nem messze viszont jól látható a Zenede másfél évszázados épülete. Sajnos, látható, mert egyébként pocsék látvány! A szomszédos Simonffy Emil Zeneiskolából a Zenedében működő Kodály Zoltán szakközépiskolába irányuló átmenet a névadó Háry János daljátékának nyár és tél határára emlékeztet. Talán ez a kulturális cél? Vagy inkább a daljáték hősének nagyotmondásait idézik? Mert valóban tele a romos padlás a felújításról évek óta hangoztatott, be nem váltott ígéretekkel!

A Zenede szomszédságában modernnek tűnő betonszarkofág is figyelemreméltó debreceni jelenség! A Latinovits Színház lassan egy évtizede reklámozza a város „befejezetlen szimfóniáját”, amely különösen a kapcsolódó kommunikációjáról híres. Mert annak idején világgá kürtöltetett, hogy egy valamirevaló város képes pusztán saját erejéből, forrásaiból megvalósítani egy ilyen nagyszabású kulturális beruházást! Aztán a kilenc évvel ezelőtt tervezett átadást követő évek során bebizonyosodott, hogy nem képes! A tűz közeli kivitelezők persze megkapták az említett forrásokat, épp csak a beruházást nem fejezték be. Azóta főként választások előtt sűrűsödnek a befejezési ígéretek alpolgármesteri, polgármesteri, államtitkári szinten. Most éppen egy Nagyvárad-Debrecen tengelyű közös pályázat terve érzékelteti, hogy a 2018-as parlamenti választás egyre közeledik.

Igazi Patyomkin-ház a főtéren álló, volt Megyei Könyvtár épülete. Homlokzatát műemlék jellegére tekintettel felújították, belül viszont döbbenetes romhalmaz. Egy évszázada a város tekintélyes polgárai, a Kereskedelmi Akadémia iskolafenntartó irányítói üléseztek benne művészi freskókkal díszített teremben. A méltó utódok a választások közeledtével a freskók felújítását vizionálják, amely annyi balszerencse közt, oly sok viszály után akár meg is valósulhatna. De vajon komolyan gondolják?

Komolyan gondolják, hogy ilyen torzókkal, romokkal, Patyomkin épületekkel hitelesen pályázhat Debrecen? Egyszer már pályázott, azóta csak halmozódtak a romok! Öt év alatt helyrehozhatják évtizedek nemtörődömségét? Ha a jelent látnák a kulturális fővárosba látogatók, lehullna a szégyenletes lepel. Csak nem a Golgotáról!