Már a 2010-es választások után kiderült, hogy mi az a téma, amely igen hatékonyan mobilizálja a választókat, és amellyel a Fidesz magához csábítja a választási sikerekhez szükséges tömegeket: a közműárak. Miután a Bajnai-kormány közvetlenül a választások előtt tíz százalékkal emelte a gáz és áram lakossági fogyasztói árát, többen azt a következtetést vonták le, hogy ez az intézkedés nagyban hozzájárult az MSZP katasztrofális vereségéhez. Természetesen a Fidesz is levonta a tanulságot: a mérlegelő állampolgárt nagyban befolyásolja a rezsiköltségek kérdése a választások előtt.

Így hát...

...nem véletlen, hogy 2014-ben a kampány központi témája az addig több körben, szorgosan végrehajtott rezsicsökkentés lett, amellyel éppen azt a középosztálybeli réteget sikerült elérniük, amely azelőtt a baloldal bázisát adták. A hatósági árazással elért alanyi jogon járó árcsökkenéssel számtalan probléma van: pazarlásra ösztönöz, aránytalanul többet juttat a nagyobb ingatlanban élő, többet fogyasztó gazdagabbaknak, több szempontból is EU-s jogszabályokba ütközik. A kormánynak persze mindez nem jelent gondot, hiszen egy népszerűségi mélyrepülés után a rezsicsökkentés eredménye választási győzelem lett.

Utánunk vízözön...

A diadal után az államkassza egyébként a tavalyi évben több mint 100 milliárd forintnyi adóbevételtől esett el a rezsicsökkentés miatt, amelyet valahonnan természetesen pótolni kellett. A kormány bőven pótolta is a kieső bevételt, hiszen 2013 óta intenzíven növelte az adóterheket. Ezek mértékét a rezsicsökkentés okozta lakossági megtakarításokkal összevetve pedig arra az eredményre jutunk, hogy összességében csaknem 140 milliárd forinttal rövidültek meg a háztartások a rezsiharc előtti évekhez képest.

De a rezsiharcban a lakosságon kívül nem sok előnyt láttak az elsőként csődbe ment hazai kéményseprő, vagy helyi szemétszállító vállalkozások sem. Hiábafigyelmeztettek kezdetekkor a rezsicsökkentést kritizáló szakemberek (avagy a kormány szerint a multik érdekeit szolgáló riogatók), hogy az árak csökkentésével járó bevételkiesés miatti minőségi-, karbantartási romlásra, a kiszolgáló szolgáltatások és beszállítók csökkenő igénybevételére (vagyis munkahelyek megszűnésére), illetve az állami és önkormányzati tulajdonú vállalkozásoknál az árcsökkenésből adódó veszteség finanszírozására fordítandó növekvő mennyiségű adóforintra lehet számítani. A lényeg, hogy a rezsicsökkentés hozzon elég szavazót.

Az elsőként veszteségbe hajszolt, kisebb vállalkozások és közszolgáltatók ellehetetlenülése után a gázszolgáltatók is menekülni kezdtek az egyetemes szolgáltatói piacról (az ipari fogyasztók piacán továbbra is megéri majd jelen lenniük),az állam pedig, lenyelve a veszteségeket (adóforintokból fedezve azt), átvette a lakossági gázszolgáltatást az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ) keretében. A probléma már csak az, hogy állami cégként nem lehet veszteséges a gázszolgáltató, hiszen a veszteség államkasszából történő pótlása az EU-ban tiltott állami támogatásnak számít.

Mindeközben továbbra is a pazarló energiafogyasztás jellemző, immár a szocializmust idéző, világpiaci áraktól elszakadt hatósági árak mellett.

Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy a következő uniós fejlesztési ciklusban 150 milliárd forint állna rendelkezésre lakóépületek energiahatékonysági felújítására, Lázár János azt nyilatkozta, hogy (a már elfogadott magyar operatív program ellenére) „... európai uniós pénzből lakossági energia-korszerűsítése program nem lesz”, helyette „a felújításokat az állam dologi kiadásainak csökkentése érdekében az állami intézményeken kell kezdeni”. Pedig egy friss, decemberi felmérés szerint a magyar lakosok 94 százaléka úgy véli, hogy indokolt, illetve inkább indokolt uniós forrásokból támogatni a lakóépületek felújítását.

Csak sikerül végre a külföldi cégeket is kitúrni

Egy kormányzati anyagban (amelyet a 444.hu elemzett bővebben) az szerepelt, hogy a Miniszterelnökség Németh Lászlóné vezette államtitkársága égisze alatt létrehoznák az ország 7. legnagyobb cégét (ENKSZ), amellyel a gázszolgáltatáson túl is állami kézbe vennék a lakossági közműveket. Az állami óriáscég egyedül szolgáltatna a háztartásoknak áramot, gázt és távhőt.

A tervezetből az is kiderült, hogy a rezsicsökkentés a jelen körülmények között gazdaságilag irracionális, veszteséges és fenntarthatatlan, mostani formájában csak veszteségesen képes működni. Ezért egy olyan tervvel állt elő a Minisztérium, amelynek első lépése a külföldi tulajdonú energiacégek kiszorítása, és amely arra a jogsértő helyzetre is megoldást kínálna, amely miatt már az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. A módszer: jogsértő módszerekkel kitúrjuk a külföldi cégeket, de mire az ügy átmenne a brüsszeli bürokrácián, a jogsérelem meg is szűnt. Voila!

A két változatban elkészült tervezet bővebb verziójában pedig az is szerepel, hogy a paksi atomerőművet az MVM-től áthelyeznék a Miniszterelnökség (ENKSZ) alá.

A terv szerint, miután az állam már megszerezte a közműcégeket, amelyre jó esély van, hiszen a szolgáltatók kivétel nélkül kifejezték eladási szándékukat (még jó, hiszen a hatósági árak és amellett, hogy a fogyasztói árba nem építhettek be különböző adókat, karbantartási költségeket és banki tranzakciós illetéket, semennyire nem éri meg nekik a lakossági piacon maradni), ismét fenntarthatóvá teszik a rendszert, vagyis visszaépítik az árakba az eddig letiltott költségeket, mivel a veszteség okozta krátereket csak tiltott állami támogatással lehetne tömködni, ami újabb kötelezettségszegési eljárást és bírságot hozna a nyakunkra.

Azzal, hogy a különadókat és egyéb költségeket visszaépítenék az árakba, egy bökkenő van csak: ezáltal növekedne a rezsi. A kormány azonban máris újabb rezsicsökkentést kommunikál, amelyre a terv szerint 2017/18-ra kerülne sor. Vagyis olcsóbb gázra és áramra van szükség.

Honnan lesz olcsóbb energia?

A vitaanyag a következő „megoldásokat” veti fel: bízzunk a világpiaci árak további csökkenésében (amit eddig - előrelátó módon - nem építettek be a rezsicsökkentésbe), a MOL pedig köteles lesz eladni az állami szolgáltatónak magyarországi gáztermelését, az állam által meghatározott áron ( azaz olcsón), amely a lakossági fogyasztás nagyjából felét fedezi majd. Az olcsóbb áram kulcsa pedig Paks lehet, méghozzá oly módon, hogy a nukleáris hulladék kezelésére fordítandó, az atomerőmű által évente befizetett húszmilliárdos rezsicsökkentésre fordítanák. Ez persze 2030-ban visszaüt majd, amikor lejár a paksi blokkok üzemideje, és ezeket az évi húszmilliárdokat ki kell majd fizetni valahonnan.

Részmegoldások, problémák továbbgörgetése és reménykedés abban, hogy az oroszoktól olcsóbban tudunk majd gázt szerezni. Nem sok jóval kecsegtet a kormányzati „stratégia” rezsiügyben. Úgy tűnik, Magyarország energiabiztonságánál továbbra is fontosabb a szavazatszerzés.

A rezsiharc hősi halottai, a kéményseprők, a szemétszállítással foglalkozó helyi szolgáltatók és a gázszolgáltatók után végül pedig a külföldi tulajdonban lévő cégek is eltűnnek a süllyesztőben. A gazdaságilag fenntarthatatlan, európai jogszabályokba ütköző rezsicsökkentés vesztesei továbbra is a lakosság és a szolgáltatók lesznek, egyetlen nyertese pedig (legalábbis középtávon) a kormány, amely szép számmal, de nagy áron tud szavazatokat vásárolni a rezsicsökkentés jelszavával.

tenytar.blog.hu