Orbán Viktor egy portugál lapnak nyilatkozva beszélt a több ezer éves magyar hagyományról, buzizott egy kicsit, beszélt arról, hogy az alaptörvény annyira jó, hogy még senki se akart változtatni rajta (csak maga a Fidesz eddig ötször, és csupán tízezrek tüntettek többször is ellene), meg persze arról, hogy a menekültek rosszak.

De mindez tényleg csak mellékszál amellett, hogy a miniszterelnök ezt mondta:

“Ha egy ember egy másikkal él együtt, és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak.”

Szevasztok, házasság nélkül élő párok, egyszülős családok, meddők. Ti se vagytok ám a Nemzeti Együttműködés rendszerének részei.

És így megtudtam, én sem élek családban. Hiába vagyok apa, és élek együtt a barátnőmmel és a lányommal, mi nem számítunk családnak, mert a miniszterelnök mondja meg, hogy az mit jelent. Persze kit érdekel, hogy a miniszterelnök családnak tart-e minket vagy sem, család vagyunk házasság nélkül is, ahogy család voltunk akkor is, amikor anyukám egyedül nevelt fel minket, és családot alkotnak azok a meleg ismerőseim is, akik szeretetben együtt élnek, esetleg még gyereket is nevelnek.

A probléma az, hogy a miniszterelnök szava kvázi jogalkotó szó. És nem most találták ki ezt a baromságot arról, hogy a családhoz házasság kell, és az egyedülálló szülők családjai nem családok. Ugyanis ez benne van alaptörvényben, méghozzá annak negyedik módosításában:

„(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

Akkoriban ezt letagadták a Fidesz képviselői, nem is azt jelenti, hogy én ne élnék hivatalosan családban, vagy anyámmal ne éltem volna, csak ez úgy pont benne maradt. Ezt erősíti meg most a miniszterelnök. Nem csak úgy benne maradt, ez ma a magyar állam hivatalos véleménye.

És nem csak vélemény, a szó szélben elszálló módján. Például mi a barátnőmmel és a gyerekünkkel nem tudnánk igénybe venni a CSOK-ot, mert nem vagyunk házasok, a mi esetünkben az állam nem azt nézné, hogy rászorulunk-e, hanem hogy van-e egy papírunk, ami igazolja, hogy házasok, tehát család vagyunk. 

De egy egyszülős család, az özvegyek sem számítanak családnak a NER-ben. Ott az anyukának vagy apukának egy új anyukát vagy apukát kell beszereznie, hogy ugyanolyan családnak minősüljön mint egy házas. Teljesen abszurd rendszer. És nem ez az egyetlen ügy, amiben a józan észt felülbírálja a negyedik alaptörvény-módosítás, Orbán szavának családmodellje.

Pedig nem ettől kéne függnie annak, ki a család, ki a rászoruló, ki a jó család. Nem egy papírtól lesz jó egy család, és lehet egy egyszülős család is jó. Ez pontosan a szeretettől függ, hogy az a gyerek, azok az emberek, akik ezeket a családokat alkotják, szeretetben, odafigyelésben élnek-e. Ennek kéne a család államilag támogatott alapjának lennie. Ha egyszer én írhatnék egy alaptörvény-módosítást a családról, az így nézne ki:

A családi kapcsolat alapja a szeretet, a bizalom és a gondoskodás..

Ennyi lenne, nem több, mert a család nem papíroktól és nem kormányzati ideológiáktól függ. És nem azért kell támogatni a családokat, mert ezeréves hagyományok vannak, hanem azért, hogy minél több gyerek, honfitársunk nőjön fel jobb körülmények között.

kettosmerce.blog.hu